A tavalyi év nagy visszatérője egyértelműen a Linkin Park, illetve Marilyn Manson. A két előadó olyan albumokat pakolt le az asztalra, amik a mai napig folyamatosan a lejátszási listám részét képezik, így nem lehetett elmenni a From Zero deluxe kiadása mellett sem!
Sokan mondták, hogy ez a Linkin Park már nem ugyanaz, csak pénz hajhászás az egész és amúgy is kapja be Shinoda! Mit képzel a csávó, hogy nem dobja el magától azt, amit felépítettek (még akkor is ha ez nem is 100%-osan maguknak köszönhető) én totálisan logikusnak tartottam és tartom most is, hogy azért mert énekes váltás történt (most hagyjuk, hogy miért) attól még a zenekar tovább tud haladni. Láttunk erre példát a világ történelemben nem is egyszer, és sokkal nagyobb zenekaroknál. Ugyanezt letolta nem is egyszer az Iron Maiden, illetve az Anthrax, Judas Priest is váltogatta az énekeseket egy időben. És mi történt? Semmi! A zenekarok itt vannak, aktívak még mindig és sikeresek.
Ezek mellett én marhára bírom Emily hangját és iszonyatosan nem érdekel, hogy mi van a magánéletében. Fel lehet hozni Phil Anselmót példának, hogy ő azért eléggé szélsőségesen nyilvánult meg, mégis…fogytak az Arénába is rendesen a Pantera jegyek. Ezek mellett pedig nem ismerjük a zenészeket, ez egy álomkép, hogy kit szerettek, kit láttok a színpadon. Benne van a nevében is, színpad, színjátszás történik ott, nem a valóság. Senki se gondolta volna, hogy a Manowar egyik tagja pedofil, a másik extrem metal zenekar tagja meg rendőrökre lövöldözik, a harmadik zenekar tagja meg ki akarja nyíratni bérgyilkossal a feleségét. Szóval, nem ismerjük a zenészeket, él egy kép róluk, bennünk, de nem ismerjük őket, pont.
Térjünk is rá tavalyi év egyik legnagyobb visszatérésére. Manson mellett a Linkin Park hatalmasat ment és a mai napig imádom ezt a lemezt, folyton előkerül. Hozzám a delux kiadásból egy vinyl példány került, amin a már ismert három bónusz dal található, illetve öt élő dal is. Most már úgy hallgatom a lemezt, hogy a három dal nélkül el sem tudom képzelni, hogy vége legyen, így emiatt azt mondom, hogy abszolút megérte a delux kiadás. Ráadásul az album új borítót kapott, aminek a készítéséről a zenekar több képet is megosztott. A három új dal külön-külön nálam nem ütött akkorát, mint így egyben egy keretbe foglalva. Azt mondom, hogy nagyon nagy kár lett volna, ha ezek a fiókban maradnak. Emiatt továbbra is amellett vagyok, hogy megéri ez a vinyl az árát, illetve a CD is. Egy rajongónak kötelező darab a gyűjteményébe, én is boldogan pakoltam fel a lejátszóra a két lemezes kiadványt.
Innen is köszönjük a promó példányt a Magneotonnak!
A fotók a zenekar Facebook oldaláról származnak!
