Az év egyik legpimaszabb húzásával állt elő az Avenged Sevenfold, amikor a megjelenés előtt egy nappal tudatták a nagyvilággal, hogy bizony jön az új album. Hogy hogyan sikerült ezt az infót így elzárni a nagyvilág elől, nem tudni, de az biztos, hogy egy nagyon bátor, profi, de egyben szemtelen húzás volt a részükről. De milyenre sikerált' az új lemez, ha már ennyire menő volt a felvezetés? Hát, hogy őszinte legyek, vegyesek az érzéseim.
Vegyesek, mert a lemez jó, sőt, piszok jó, de valahogy mégsem kattan be úgy, ahogy kellene. Minden klappol, ami az Avenged Sevenfoldot azzá teszi, ami. Vannak jó kis tekerések, riffelések, izgalmas, a régi időkre emlékeztető (értsd: City Of Evil környéke, máig azt tartom a legjobb alkotásuknak) váltások, M.Shadows is hozza a védjegyszerű nyávogós énekét (nem bántásból, mert csípem a stílusát, de tényleg olyan), az Ex-Bad Religionös Brooks Wackerman is ledobolja a festéket a plafonról, mégis mintha valami hiányozna. De nem tudom, mi.
Nézzük kicsit gyökereiben a dolgot. A már említett City Of Evillel rakétaszerűen száguldottak be a mainstream metal vizeire. Nem is érdemtelenül, az addigi lemezek után ekkor elhagyták a metalcore kliséket és egy igazi modern heavy/thrash anyaggal álltak elő, az indokolatlan hosszúsága ellenére is öröm volt hallgatni az anyagot. Utána a szimplán csak Avenged Sevenfoldra keresztelt anyag már nyíltan elkanyarodott a populárisabb irány felé, de ennek ellenére szemtelenül jó dalok is voltak rajta, elég csak a Little Piece Of Heavenre, vagy hogy hagyományosabb darabot is említsek, az Almost Easyre gondolni. Úgy törtek előre a metalzenei palettán, mint a gőzmozdony, melyet csak a dobosuk és egyik fő dalszerzőjük,The Rev halála tudott megtörni. Az viszont nagyon.
A Mike Portnoyjal felvett Nightmare-en csak pár maradandó dal volt, az azt követő Hail To The King meg azóta is a "melyik dalt melyik zenekar másik szerzeményéről koppintották" verseny egyik kiemelkedő példája. Ha nem figyeljük a nyilvánvaló áthallásokat, az egy kicsit jobb lemez lett, mint az elődje, de a klasszikus mércétől nagyon messze fog állni, akárhogy fogja szépíteni az idő. Aztán tavaly pattintották a már állandósított dobost, Arin Ilejayt, a helyére pedig bekerült Brooks Wackerman és el is értünk a The Stagehez.
Akár még egy új kezdet is lehetne a lemez, hiszen egy tapasztalt, nagyon jó dobossal van dolguk, aki itt is ízesen, ügyesen játszik, igaz, csak annyit üt mindig, hogy ne legyen túl feltűnő a jelenléte. A hangszeresek villantanak, a dalszerkezetek is elég progresszívek, minden egyben van, kivéve azt az egy valamit, amit nem tudok, hogy mi. Pedig amikor nekiálltam az írásnak, már legalább tízszer végigpörgettem az albumot, igazából szívesen is hallgatom, nem tudom, mi lehet a baj. A már előzetesben, ötletes klippel együtt kiadott címadó dal, a The Stagenél is éreztem annak az ismeretlen valaminek a hiányát.
Csak a pénz miatt csinálnák? Nem hinném, hogy ez lenne a baj, hiszen akkor kaptunk volna egy Hail To The King 2-t, egy sunnyogó alibilemezt, ráadásul nem egy ilyen anyagilag veszélyes marketinghúzással dobták volna az arcunkba a CD-t. A zenei tudás hiánya? Abszolút nem, ezt eddig is tudtuk, hogy ügyesek a srácok, most is tekernek és technikáznak, mint az állat. Lehet, hogy a lélek hiánya lehet az? Hiszen már annyi jó dalt leraktak az asztalra. Ahhoz meg túl jó lett ez a lemez, nincs is olyan dal rajta, amibe úgy igazán bele tudnék kötni. Tényleg nem tudom. Mindegyik dal karakteres a maga módján (pont ezért nem is emelem ki egyiket sem), talán pont a címadó a legkevésbé izgalmas tétel, ez alapján akár lehetne egy 5/5-ös anyag is. Lehet, hogy az is lenne, csak épp nehezen áll rá a fülem? A pokolba is!
Tudjátok mit? Mivel ennyi hallgatás után sem unom a lemezt, sőt , ha lehet, még talán kicsit közelebb is férkőzött hozzám, megelőlegezem nekik a bizalmat, aztán majd az idő úgyis eldönti. Az előző két lemezhez képest mindenképp magasan megugrották a lécet, úgyhogy azt mondom, legyen egy... (4/5)
Az Avenged Sevenfold jövőre, egész pontosan február 23-án Bécsbe is ellátogat, ahol a vendégük a Disturbed lesz. Talán mondani sem kell, hogy érdemes gyorsan lecsapni a jegyekre.
