Hány kedvenc zenekarodról tudod fejből, hogy melyik kiadónál vannak? Jó eséllyel egyikről sem. Mikor csekkoltad utoljára, hogy melyik cég jelentette meg az adott lemezt? Talán még soha. Az olasz Frontiers kiadó azonban más.

A brit hard rock csapat két kiadvánnyal is jelentkezett idén, a We Will Ride után jó fél évvel egy feldolgozás-albumot is készítettek. Ráadásul a Heroine is teljes értékű anyag, háromnegyed órás játékidővel. 

A brit hard rock csapat idén februárban jelentette meg negyedik albumát We Will Ride címmel (nem éppen lelkendező kritikánkat ITT találod), de ha már nem lehetett turnézni, húztak is vissza a stúdióba, és felvettek egy feldolgozás-dalcsokrot is – nem is akármilyet. 

Nem csitul az év eleji hard rock dömping. Az idén már 25 éves Frontiers Records szinte minden hétre tartogat egy fontosabb kiadványt, csak győzzük követni. A We Will Ride már a negyedik lemez a brit Inglorious katalógusában, és most sem ígérnek mást, mint jóféle szigetországi hard rock zenét.

Heti dalmegosztásunkban progresszív csoda, doomos alapok poppal, kanadai eklektikusság női vokállal, jófajta metalcore és minőségi brit hard rock. /Sumo Cyco, fotó: Francesca Ludikar/

Még egy hónapig várni kell az Inglorious-rajongóknak, viszont pont a hosszú idő miatt csak bepattintott egy dalt a hard rock csapat, ne érje szó a ház elejét. A Medusa névre hallgató track is ugyanúgy a We Will Ride-on lesz elérhető, mint a korábban kiadott She Won't Let You Go, mint a két nóta lentebb található. A pontosság kedvéért a lemez megjelenési ideje: február 12.

Bizonyos koncertek kapcsán az ember zsigerből érzi, hogy kiemelkedően jók lesznek. És nem azért, mert órákig bújta a YouTube-ot aktuális élő videókat nézegetve, hanem valamiért tudja, és kész. Engem pedig már hetekkel a Steel Panther bécsi fellépése előtt elkapott ez az érzés, ráadásul a tengerentúli négyes előtt az az Inglorious melegített be, akiket a hazai közönség a The Winery Dogs előtt ismerhetett meg, és anno nagyjából öt perc alatt vettek meg. Ez a csomag pedig így egyértelműen kihagyhatatlan volt, amiben egyetértett velem az a nagyjából kétezer ember (köztük rengeteg magyar), akik csurig töltötték a Gasometer küzdőterét.