Február közepén jelent meg a svéd retro hard rock csapat - ha jól számoljuk - hetedik nagylemeze. Danny Rexon és zenésztársai továbbra is a 80-as, 90-es évek glam-sleaze bandáinak munkásságát tekintik irányadónak.
Hat év (részben nyilván kényszerű) szünet után ismét megtartja saját fesztiválját az olasz Frontiers Records. A nemzetközi dallamkavalkádra 2025. április 25-27. között kerül sor az eddig megszokott helyszínen, azaz a Milánó vonzáskörzetébe eső Trezzo sull’Adda városában, a Live Music Clubban.
Hány kedvenc zenekarodról tudod fejből, hogy melyik kiadónál vannak? Jó eséllyel egyikről sem. Mikor csekkoltad utoljára, hogy melyik cég jelentette meg az adott lemezt? Talán még soha. Az olasz Frontiers kiadó azonban más.
A norvég Jorn Lande a dallamos színtér egyik legaktívabb énekese. Ismerhetjük a Masterplan zenekarból, az Avantasia projektből, készített feldolgozás-albumot Ronnie James Dio emlékére, mindemellett szólóban is aktív.
A dán Pretty Maids legendás énekese tavaly adta ki első szólóanyagát One Shot címen, most pedig itt a Make It Count, 12 vadonatúj dallal. A lemez a Frontiers Records kiadásában jelent meg, és elődjéhez hasonlóan vendégek egész sorát vonultatja fel.
Elkészült a svéd Crazy Lixx hetedik lemeze. A Frontiers kiadó egyik húzóbandája már csaknem húsz éve játssza a glam rockot, és most sem módosítottak az eredeti irányvonalon.
A svéd Creye hiába készítette el az év egyik legtutibb hard rock albumát, többekhez hasonlóan ők sem tudták bemutatni a nagyérdeműnek. Miközben már az új dalokon dolgoznak, egy rövid koncertfelvétellel lepték meg a hallgatókat.
A svéd Eclipse zenekar már több, mint 20 éve működik, Wired című új lemezük már a nyolcadik a sorban. A főnök Erik Martensson emellett a WET projektből, és más alkalmi formációkból is ismerős lehet. Az Eclipse a tökösebb oldalról közelít a hard rock műfajhoz, a nyolcvanas évek amerikai receptje szerint.
A napokban jelent meg a svéd Cruzh legújabb lemeze, a 80-as évek hangulatát idéző Tropical Thunder. Itt mutatkozik be a csapat új énekese, Alex Waghorn, aki már a lemez munkálataiból is kivette a részét.
A Hardline lehetett volna az amerikai hard rock hatalmas sikertörténete az 1990-es évek elején. Neal Schon a Journey szünete alatt szűrte össze a levet az akkor még csak húszas éveiket taposó, de korántsem rutintalan Gioeli tesókkal (Killerhit, majd Brunette) és magával vitte Deen Castronovo dobost is az éppen földbe állt Bad Englishből. Na, nem mintha a Double Eclipse albummal olyan csúfosan elhasalt volna a Todd Jensennel (aki azt megelőzően Doro csapatában és a Harlowban basszusozott, és David Lee Roth turnézenésze is volt) kiegészült társulat. Koncerteztek a tengerentúlon az Extreme-mel és a Mr. Biggel, számaikból népszerű filmek és sorozatok betétdalai lettek, a szintugrás azonban elmaradt. Már 1992-t írtunk – ennyit a megfelelő időzítésről – és a grunge térnyerésével az ő lábuk alól is hamar kicsúszott a talaj. A lemezszerződés odalett, Schon továbbállt és a banda szétszéledt.
Új értelmet nyer a Gioeli fivérek (az énekes Johnny és a gitáros Joey) által 1991-ben alapított Hardline bemutatkozó albumának címe, azaz a Double Eclipse! Legalábbis magyar szempontból, tehát nem az anyag újbóli kiadásáról vagy a mostanában szokássá vált teljes lemezt eljátszós nosztalgia-turnéról van szó – évfordulót sem ünnepel a csapat, ami a két húzás bármelyikét indokolná –, hanem arról, hogy a hard rock műfaj rajongóinak az év végéig kétszer is lehetőségük lesz élőben látni a bandát.