
Hány kedvenc zenekarodról tudod fejből, hogy melyik kiadónál vannak? Jó eséllyel egyikről sem. Mikor csekkoltad utoljára, hogy melyik cég jelentette meg az adott lemezt? Talán még soha. Az olasz Frontiers kiadó azonban más.
Hány kedvenc zenekarodról tudod fejből, hogy melyik kiadónál vannak? Jó eséllyel egyikről sem. Mikor csekkoltad utoljára, hogy melyik cég jelentette meg az adott lemezt? Talán még soha. Az olasz Frontiers kiadó azonban más.
Veterán hard rock csapat, veretes, dallamos zenével, igaz, már túl a pályafutásuk zenitjén. Röviden így lehetne összefoglalni a House Of Lords zenekart, illetve legújabb nagylemezüket, a Saints and Sinnerst.
Két-háromévente, mondhatni menetrendszerűen jelentkezik új kiadvánnyal a House Of Lords a 2000-es évek közepe óta. Az amerikai hard rock és annak egyik nagy múltú csapata hívei számára ez éppenséggel jó hír és megbízható igazodási pont is lehet, ahogy a 2006-os évjáratú World Upside Down albumtól kezdve kétségtelenül az volt. Könnyű azonban belátni, hogy ilyen tempó mellett a James Christian énekestől és társaitól elvárható magas színvonal hosszabb távon nemigen tartható. Jött is egy komolyabb hullámvölgy, amely után az utóbbi két anyag ismeretében tulajdonképpen megnyugodva konstatáltam, hogy a banda beállt egy kiegyensúlyozott szintre. Úgy közelítettem hát az idei, immár tizenkettedik lemezükhöz, hogy ha ismét képesek lesznek ezt hozni, akkor legfeljebb a rájuk sajnos szintén jellemző olcsó és művi megszólalásba kötök bele.
Az 1980-as évek „hajmetal”-korszakának egyik legkülönlegesebb, legzeneibb formációja, a House Of Lords ma is aktív. Rendszeresen készít lemezeket és turnézik, méghozzá Európában is, nálunk pedig már harmadik alkalommal léptek fel a minap. Az énekes James Christian, mint köztudott, különösen munkamániás, és ha csak rajta múlna, a leállásnak még csak a gondolatával sem foglalkozna. A Backstage Pubbeli, roppant feelinges buli utáni beszélgetésünk során a jövőre vonatkozó terveiről is szó esett…
A los angelesi House Of Lords a dallamos rockzene legnagyobb alakjainak nyomában jár. Bár a csapat a grunge hullám idején feloszlott, azonban az ezredforduló után újjáalakultak és azóta friss erővel hódítják meg a színpadokat. A csapat február 14-én Budapesten a Club 202-ben lép fel. Ebből az alkalomból kerestük meg James Christian énekest, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre.
Az elmúlt év vége felé igen szomorú és aggasztó híreket kaptunk rólad. Kérlek, nyugtass meg afelől, hogy jól vagy. Főleg mivel ismét belelendültél a munkába. Remélem, minden visszazökkent a rendes kerékvágásba!
Köszönöm! Igen, minden rendeződik. Egy komoly műtét után az embernek számolnia kell változásokkal. Nagyon keményen dolgoztam azon, hogy most ismét jó állapotban legyek.
Most éppen itt vagy Európában, és Robin Becket kíséred végig a „Rock Meets Classic” turnén. Hogy megy a túra? Hogyan jöttök ki a többiekkel. Milyen nap mint nap találkozni Ian Gillannel? Gondolom, énekesként jelentős hatással volt rád.
A „Rock Meets Classic” turné hihetetlen volt, a pályám egyik legjobb show-ja. A fellépők csodálatosak voltak! Robinnal remekül megvagyunk. Vannak időnként súrlódások, de hát ez minden házasságban előfordul. Ian óriási inspirációt jelentett az életemben, és most se nagyon hiszem el, hogy egy hónapon át együtt lehettünk. Igazi nemes lelkű angol úriember.
A „Rock Meets Classic” után indul a House Of Lords európai körútja, vagyis két teljes hónapot töltesz most Európában. Szeretsz itt turnézni?
Imádom Európát! Itt turnézunk a legtöbbet. A rajongók kitartottak mellettünk az évek során, mi pedig örömmel jövünk vissza, hogy játsszunk nekik.