RockStation

Ez nekem kínai : Guns 'N Roses - Chinese Democracy

2008. november 23. - SAABI

Hogy Axl Rose pontosan mit akart mondani ezzel a címmel, nem tudom. Talán azt akarta ezzel jelezni, hogy a Guns 'N Roses igazából olyan, mint a kínai demokrácia: nem is létezik. Na jó, névleg létezik, de tiszta sor, hogy a frontemberek legrinyálósabbika régi társai nélkül csak szenved és görcsöl, hogy megmutassa a világnak: ő Slash nélkül is megáll a lábán.

Ha kicsit a múltba révedünk és mondjuk a GnR legutolsó albumát keressük, egészen 1993-ig kell visszamennünk az időben. Ha azonban a legutolsó SIKERES albumát keressük, akkor 1991 a helyes évszám. Ekkor jelent meg ugyanis a rendkívül népszerű Use Your Illusion dupla album, aminek sikere a csúcsra emelte a zenekart. (Ez mennyi is... lássuk csak... 17 év(?)! Ejnye, hogy szalad az idő!) Sajnos a nagy siker sem menthette meg a zenekart a bomlástól vagy tán épp az volt az eredendő kiváltó ok, tudja fene. Az albumot követő, Axl kiszámíthatatlan viselkedése okozta botrányokkal (szállodarombolás, sértődés miatt félbehagyott koncertek, orbitális csúszások - pl. Bp, Népstadion 1.5óra, emlékeztek?) sűrűn megtűzdelt világturné során a csapat érezhetően megindult a lejtőn. A nagy sikereket elért klasszikus felállásból elsőként a (másik) alapítótag, Izzy Stradlin távozott, megelégelve Axl hozzáállását. Az 1993-as, felemás "The Spaghetti Incident?"-en már érezhető volt az izzadtságszag, a rajongóknak nagy csalódást is okozott. Ezután megugrott a fluktuáció a csapatban; pár év múlva kilépett Slash, Matt Sorum és végül 1998 környékén Duff McKagan is. Az Illusion-fénykorból csak egyetlen ember tartott ki a mai napig Axl mellett, a billentyűs Dizzy Reed. Sűrű tagcserék következtek tehát, hosszú és felesleges lenne leírni  (főleg, hogy a Wikipédia ezt részletesen tárgyalja), a lényeg, hogy a mostani felállás így néz ki: Axl Rose (ének), Dizzy Reed (billentyű), Tommy Stinson (bass), Chris Pitman (computer, billentyű), Richard Fortus (ritmus gitár), Ron Thal (szóló gitár), Frank Ferrer (dobok).

Nem tudom tovább titkolni. A Chinese Democracy első hallgatása során egyetlen gondolatom támadt csak: ez a lemez szörnyű! Pedig nem indul annyira rosszul. A Chinese Democracy, a Sheckler's Revenge és a Better szódával még elmennének, bár a Better már a határokat súrolja idegesítő komputeres puttyogásaival, de a gitárszekció valamelyest menti a helyzetet. A lemez játékideje amúgy elég tisztességes, de igazából volt idejük dalokat írni bőven, úgyhogy ezt nem számítom plusz pontnak. A tizennégy felvételből azonban sajnos csak néhány darab van, ahol érezni valamiféle kis tüzet, amitől egy rock and roll album az, ami. Amolyan felemás az egész: rock and roll és valamiféle modern rhythm and blues alapokra épített balladisztikus rockzene váltakozik komputeres effektekkel keveredve, és természetesen megspékelve Axl Rose experimentális hangtónusaival és  énekstílusával. Nekem kicsit kevés a kraft a lemezen, több, a Scraped-hez hasonló tempósabb/húzósabb dal kellene és akkor egész jó lemez lehetne. 

Enélkül azonban többnyire középszerű, átlagos felvételek sorjáznak az albumon, néha ugyan felbukkan egy-egy keményebbre formált ritmus, húzósabb tempó, ötletes riff, kellemes effektezés, mégis vegyes érzéseket kelt ez az egész produkció az emberben. Chris Pitman komputerbütykölése például konkrétan idegesítő tud lenni. Egy komputeres programozó bevétele egy rockbandába mindig óvatosságra intő jel - pár szabályt erősítő kivételről tudunk csak ezen a területen. A Chinese Democracy azonban olyan szinten támaszkodik komputeres elemekre, ami már messze túlzás és ami még ennél is nagyobb baj, hogy többnyire rossz érzékkel alkalmazzák ezeket, meglehetősen mély szakadékot ásva a hallgató és a dalok közé, cseppet sem könnyítve azok befogadását, ne adj' Isten megkedvelését. Többször feltűnt, hogy az alapok rendesen megvannak támogatva programozott taktusokkal, a gitárszekció meg alig győzi egyfajta tőkesúlyként irányban tartani a dolgokat, de legalább is elkerülni a borulást, nehogy végül valami bizarr rockdiszkóba forduljon át a mutatvány.

A dalok többsége sajnos lapos, unalmas, jellegtelen, nehezen szerethető - úgy is mondhatom, hogy rossz. Ha arra gondolok, hogy a mai magyar rockzene képviselői közül nem is egyet lehetne említeni, akik álmukból felébredve is ennél nagyságrenddel faszább albumokat bírnak összehozni és nem tíz év alatt(!), kezdek csak elkeseredni igazán, mennyire tragikus, hogy Közép-Európába születtünk.

Az egész csapatból egyetlen ember van, aki valamelyest próbál némi fémet csempészni a dalokba, ez pedig Ron Thal szólógitáros. Nem tudom, mik a tervei, de nem lepődnék meg, ha hamarosan követné Slash példáját és alapítana egy jó kis rock'n'roll bandát. Az IRS, a There Was A Time, a Riad And The Beduins szólói ajándékként hatnak a borzalmas prüntyögések mellett, pedig semmi különleges nincs bennük, de az ember a Chinese Democracy hallgatása közben megtanulja értékelni a keveset is.
 


Amint az a fentiekből kiderülhetett, nekem az új Guns a Chinese Democracy alapján inkább nem jön be, mint igen, de simán el tudom képzelni, hogy a hibái ellenére is lesznek sokan, akik szeretni fogják az albumot és a csapatot. Főleg azoknak való zene ez, akik könnyen meg tudnak békélni az átlagos, középszerű rock zenével. Régi Guns rajongók ne itt keressék a  szép emlékeket, hanem inkább a gyűjteményükben. Vagy hallgassák továbbra is a Velvet Revolvert, ha régi kedvenceikre vágynak. Persze sejtem, hogy Axl mit mondana minderre, ha olvasná ezeket a sorokat. Valószínüleg elhajtana a 'csába, hogy ha nem értem a művészetét, akkor ne akarjak írni róla. Hja, lehet, hogy nem is kellett volna... megleszek nélküle.

4.5/10

Az album hivatalosan a mai napon jelent meg, de november 21.-e óta teljes egészében (és nagyon jó minőségben) meghallgatható a Guns 'N Roses MySpace oldalán is: 
Guns 'N Roses : Chinese Democracy - MySpace

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr75785092

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csucsu - REFLUX 2009.04.24. 17:58:22

"A szellemi elnégeresedés, az ami igazán zavar." - Interjú Axl Rose-zalA SZUB riportere és Ábel Anna hónapokig tartó egyeztetések után két ráncfelvarrás közt beszélgethetett a saját seggébe fulladó Axl Rose-zal, a Guns N’ Roses ikonjával. Axl most s…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csimasz 2008.11.24. 10:35:20

Egyetertek. Ez egy kalap szar.

björn 2008.11.25. 11:27:31

Ez egy papírforma kritika a lemez rendes meghallgatása nélkül. Az a helyzet.
Mondok pár számcímet: Shotgun Blues, Breakdown, Estranged, Dead Horse
Aki megnézi ezek szerzőjét, szerintem tudta körvonalazni mire számíthat.
Ebben a kritkában is egymásnak feszül a két dolog, ami kibaszottul paradox.
1. 17 éve készül
2. nem olyan mint a régi

Mivel 17 éve készül és mivel mások játszanak rajta lehet h nem olyan mint a régi, de ettől még lehet jó. És szerintem jó is, ugyannyi hallgats kell neki min a UYI lemezeknek az Appetite után. Amúgy meg, még mindig inkább ez a Guns N' Roses mint a Velvet Revolver, a Slash's Snakepit, a Juju Hounds...és azok anyagait ez elég magasan übereli. Mindet birtoklom és gyakran hallgattam anno...

A másik, meg: 17 év ide vagy oda, a vége a egy CD-nyi dal, az h tetszik vagy nem tetszik ugyanúgy ízlés kérdése, mint egy fél év alatt összedobott lemeznél.
Nem tudom ki it várt :)

Amúgy meg sztem nem lehet elmenni szó nélkül az ének és a szövegek mellett, mert ez az ami a szikrát adja ennél a lemeznél. Így senki nem ad elő ma már ahogy Axl Rose. Kicsit minden számban meghal, isten.

Surfin · http://surfin.blog.hu 2008.11.25. 11:46:57

"Régi Guns rajongók ne itt keressék a szép emlékeket"

Szerintem sok régi Guns rajongó van, akinek a líraibb, lassabb számok (November Rain, Estranged, Don't Cry) jönnek be. Nekik simán bejöhet az új album. Bár aki az egész zenekart szerette, az se biztos, hogy csalódik.

SAABI · http://rockstation.blog.hu 2008.11.25. 12:34:04

Surfin: igazad van, magam is írtam, hogy simán el tudom képzelni, lesz jócskán, akinek bejön a lemez, de ez akkor is messze van a régi Guns-tól. Hogy az év lemeze lenne? Hááát... Az év szenzációja (hogy végre megjelent) az talán lehetne belőle...

SAABI · http://rockstation.blog.hu 2008.11.25. 12:46:17

björn: esküszöm, hogy hallgattam!!! Sokat. Mégsem sikerült megkedvelni. Mert rossz. Ellenben a UYI egyből működött nálam. Mert az meg jó.
Ha Istennek tartod Axl-t, akkor meg sem próbállak meggyőzni, mert úgy is csak felidegesítelek. Érzékeny ember és művész ez tény (meg gyerekes is néha), de Istentől azért messze van...

Surfin · http://surfin.blog.hu 2008.11.25. 13:12:16

Csak ha meg csináltak volna egy "Appetite 2"-t, akkor sokan azért szólnák le őket, hogy semmit nem változtak, nem haladnak a korral, a régi sikerekből akarnak élni, stb. Nehéz dolog ez. De végülis felesleges boncolgatni, akinek bejön, az úgyis hallgatja és szereti, akinek nem nem. Ilyen egyszerű :)

Csimasz 2008.11.25. 14:47:49

Sztem nem a vonallal van gond. En szeretem a regebbi hosszabb szamokat (Estranged, Coma, Breakdown, Locomotive), de ez meg egy ocska parodianak is keves.
Nem azt vartam, hogy egy AFD, vagy UYI utanzatot kapok, hanem egy rendes rock albumot, ez pedig nem az.
Az elektronikus reszek meg nevetsegesek, szar helyeken, szarul szolalnak meg.
Mondjuk ha megnezzuk, hogy a jo notakat kik irtak, es azokbol mennyi szerepel a lemezen, meg is van a magyarazat.
Szarbol nem lehet varat epiteni, meg Axl-nek sem.

björn 2008.11.26. 07:29:39

Az a helyzet h "akik a jó nótákat írták" azok már huszad annyira jó dalokat sem írnak mint régi önmaguk...
Érdemes meghallgatni az ő dolgaiket mielőtt feltennéd ezt. A régi és az új Guns nevű banda is ezer meg ezer dologból tevődött össze, Izzy, Slash, Duff pedig a egyes szegmenst képviselt (és ezeket egyesével vitték tovább a saját bandáikban), amit valahogy a zenekarból Axl tett egy egésszé. És az biztos h ez a "chemistry" ez eltűnt, szóval értem azokat akiknek nem jön be az új lemez. De a zene színessége, az énekdallamok fogóssága, a szövegek mélysége, az ezer irányba kalandozás mégis inkább Axl próbálkozásán idézi a gunsos dolgokat.
Szerintem a Chinese Democracy meg igenis egy 2008-ban is korszerű, változatos rock album jó és mély dalokkal.
Attól függetlenül h eleinte én sem szívleltem h Axl a régi név alatt csinálja ezt. De ez a lemez engem meggyőzött. Nálam működik.

Csimasz 2008.11.26. 10:49:12

Nagyjabol ezt irtam en is, csak mas szavakkal. Nyilvan ha van egy jo elegy es megbontod alkotoelemeire hullik, mindenkinel mas lesz.
Egyebkent sztm az elso Velvet album veri oda-vissza ezt lemezt, de az is eleg karcsu.
Mindegy, sztem szar, akinek tetszik hallgassa.

SAABI · http://rockstation.blog.hu 2008.11.26. 23:34:49

Azért érdekes milyen szélsőséges véleményeket kavar az album. A másutt olvasott kritikák vagy ugyanúgy lehúzzák, mint ahogy én is, vagy kövér tizeseket adnak rá... Nagyjából ez a két véglet van. Na jó, egy 7,5-öt is láttam.

björn 2008.11.27. 07:08:23

Csimasz:
A Velvet lemezeket meg a Snakepit lemezek verik, de azok is "karcsúk" szerintem. A Velvet élőben meg még szarabb volt.

Saabi:
ja én is láttam. Gondoltam is első hallgatás közben h ez ilyen gyűlölöd/szereted album lesz.

hangászsün 2008.12.05. 11:34:00

Nekem semmi bajom az album modernségével, sőt az elektronikus részekkel sem. Az sztem gázabb lett volna, ha olyat adnak ki amia régi gnr klónja... például ezért nem unalmas ez az album, mert mondjuk az AC/DC új album a 7. szám után már altatóan unalmas, igaz ők nem is váltak szét.
És igen Axl liraisága is benne van, de nekem mégis inkább a gitáros modernsége, és szólói jelentik a csúcsot... pl. az említett There was a Time.ban
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum