A Nadir előző  – Those Who Bought The Rain  című -  lemezéről volt szerencsém írni. Az igazság az, hogy később már sajnáltam, hogy csak három és felesre értékeltem az albumot, mert a maga műfajában később kifejezetten erősnek bizonyult. A csapat utána sem állt le és koncertek, valamint egy Lotus Eaters című EP előzte meg az Eco-Ethic-et, amit a debreceni Dim Vision-nel közös splitként hozott ki az ötös.

A csapat sokat nem cicózott, egyből fel is tolta a netre az egész albumot, amelyet később majd CD formátumban is be lehet szerezni, legelőször a május 15-i Dürer Kertes bulin.

Az Eco-Ethic-en a Nadir maradt ami volt: egy ultrasúlyos, groove-os death metál, a doom súlyával megbilincselve. És bár az előző lemez is jó volt az Eco-Ethic abszolút csúcskategóriás lemez a műfajban és nem csak itthoni mércével mérve.

Valahogy kiforrottabb a lemez, jók a billentyűs betétek, amik tényleg elég doomosra festik a képet, amikhez Czetvitz Norbi és Köves Hugó is megfelelően bánatos gitárfutamokat tud hozni. Emellett az album mégis hasít, mint az állat. Tauszik Viktor továbbra is hörög-üvölt, de mintha egy kicsit változatosabbak lennének a témái és ez mindenképpen előrelépés az előző albumhoz képest. A mondanivaló – meglepetésemre - több esetben is az állatok jogait boncolgatja, amikor meg nem akkor az emberi problémák állnak a középpontban.

A kilenc tételt – egy igazából csak intro – hamar ledarálják (cca 30 perc) az urak, nagyon dalt ki sem lehet emelni, mert egységesen magas a minőség. Ha mégis példákat kellen említenem, akkor a doomosan bivaly Death A Happy Release és 5F mindenképpen említésre méltó, de a death'n'roll-hc keverék Rescue Shelter sem sámli, csakúgy, mint az úthengerként dübörgő The Prometeus Deception. A lemez legjobb dala mégis a már-már slágergyanús Poacher Bashers az eszement groove-okkal és egy kellemes hc-s refrénnel, sőt a legvégére még egy feldolgozás is belefért a Raging Speedhorn Scaramanga-jának átirata.

Nagyon erős lemez az Eco-Ethic, mely a hazai metál élet első igazán kellemes meglepetését szolgáltatja idén. Igazán megérdemli az anyag, hogy cd-n is kiadják, de ezzel a lemezzel a nyugati határainkon túl is volna mit keresnie a Nadirnak. Amilyen régóta küzdenek, simán megérdemelnének némi elismerést.