...és akkor összedobtunk, hogyan is fest az idei összesített listánk! Aki ismeri ezeket a rangsorainkat, talán már tudja a matekot is: az egyéni listáink helyezései alapján jöttek a fordított pontszámok (első: 10 pont, második 9, stb.), erre megy rá egy huncut kanyarral annyi pontocska, ahány ember kedvencei között szerepelt az adott korong (ha például egy adott lemez négyünknél is ott volt, az plusz 4 egység), aztán az Excel pedig jól megmondta, hogy hányas is a kabát! Aki számolgatott a múltkor, már sejti az eredményt, de azért mutatjuk, melyik az a húsz korong, amik miatt érdemes lesz visszaemlékezni erre a rideg évre! Az élboly igazából sejthető...

Huszonhét év működés után leteszi a lantot a Nadir. A csapat persze igyekszik stílusosan elköszönni a rajongóktól, ez a The Final Requiem For A Helpless World címen lett elérhető. Az anyag lentebb hallgatható meg. Szeretni fogjátok!

Hetedik nagylemezének megjelenésére készül a Nadir. A „The Final Requiem for a Helpless World” album, ahogy a címe sugallja, várhatóan a zenekar utolsó anyaga lesz. Így foglaljuk keretbe a huszonhét (!) éve, még Dark Clouds néven indult életutat, amelynek kiadványok terén az 1996-os „Requiem for a Helpless World” demó volt az első állomása.

The Final Requiem For A Helpless World lesz a címe a Nadir új anyagának, amit valamikor a közeljövőben igyekszik kiadni az ötös. A Kondor Tamás által festett borítót már meg tudjuk mutatni, mihelyst jönnek a további részletek, azonnal ömlesztjük!

A Nadir (valamint az Our Existence Is Punishment) dobosa, Fekete Szabolcs már évek óta Svájcban dolgozik. Az Empirical Chemical Music elnevezésű projektet az ottani barátaival - egy francia gitárossal, Arnaud Garciával és egy spanyol session basszusgitárossal, Santiago Codesidóval – hívta életre.

A mai napon ünnepli szülinapját barátunk és kollégánk, Réti Zsolt. Az olvasóknak aligha kell őt bemutatni, a megszámlálhatatlanul sok koncerten és fesztiválon készült fotói mindennél többet mondanak – úgyszólván önmagukért beszélnek.

2018-ban fennállásának huszonötödik évébe (beleszámítva a Dark Clouds névvel fémjelzett korai időszakot is) lépett a Nadir zenekar, és a magunk módján meg is ünneplik pályájuknak ezt a kiemelten fontos állomását. Ez az évforduló az apropója a négy friss dalt tartalmazó Honour the Cavalry című EP-nek.

Majdnem pontosan két évvel ezelőtt jelent meg a Ventum Iam Ad Finem Est című hatodik nagylemez. Nyolc olyan tétellel, amik egyenként tettek le a kisszékre, hogy combomba szúrt könyökömmel kelljen kitámasszam aláhulló államat. Súlytól hajlott gerincem végéről lelógó fejem alatt gondosan. Az első perctől az utolsó dalig, melynek címe ugye The Sixth Extinction. Ahhoz pedig nem kell Kántor kutya remek szimatjával rendelkezni, hogy ma már tudjam, ez egy kikacsintás volt a banda részéről, hogy a történet honnan folytatódik. Hiszen a most megjelent album címe, mint az említett utolsó szám címe is, pontosan ugyanaz. Ahogy maga a háttértörténet sem változott. A dolgok ma is ugyanabba az irányba haladnak. A Nadir zenekar pedig csak újabb bizonyítékot ad, hogy megtalálta azt a végtelenül komor, de mégis fenséges zenei nyelvet, amiben tonnányi tehetetlenséggel mozog együtt a külső és a belső valóság.

December 4-én jelenik meg a Nadir új lemeze The Sixth Extinction címmel a hazai NGC Prod. és a fehérorosz GrimmDistribution közös kiadásában. Étvágygerjesztőnek most itt egy újabb dal az albumról The Debris Archipelago címmel.

Mindig leírom és ezután is le fogom majd újra írni, hogy azokat, akik szigorúan követik, hogy mi zajlik a zenében odalent, Budapest egyfolytában kényezteti napjainkban. Vagyis egészen pontosan azok a budapesti koncertszervezők, akik figyelnek a fontos részletekre az underground alsóbb szintjein is. Az ugyanis nem volt elhanyagolható részletkérdés, hogy az arizonai Gatecreeper elhozza-e idén ősszel Pestre azt a csontroppantó szubsztanciát, amit tavalyi első nagylemezébe olyan csúnyán belepakolt. Az pedig, hogy ez végül a Ratlord, a Nadir és a Blackmail támogatásával állt meg kedden a Dürer kistermében, külön luxust kölcsönzött a döglött death metál hódolatának.

Blood Incantation. Atmoszférikus death metál komoly technikai fölénnyel, ami az arcodat egy megnevezhetetlen dimenzió kapujáig tolja. Starspawn című tavaly megjelent lemezük jócskán alul értékelt album lett ahhoz képest, hogy műfajában a legérdekesebb anyagok közé sorolható a közelmúltból. Spectral Voice. Egy ősi idegen egyedül haldoklik odakint a végtelen űrben. Drámai death / doom alapok horzsolnak a háttérben. A mindkét denveri banda azonos kiadó támogatásával jelenteti meg anyait és most közös turnén vesznek részt, ahol egy jó Nadir és a Purulent.Rites lesznek a hazai előzenekarok. Kedvcsinálókat az október 23 - án esedékes bulihoz itt lejjebb találtok. A buli pedig amúgy a Robotban lesz.

2015 után ma este újra útba ejti kis hazánkat a június 9-én ...Of The Dark Light címmel új albummal jelentkezett death metal veterán csapat, a Suffocation. Az este egy másik húzónévvel is ki lesz bélelve, méghozzá a Fit For An Autopsy csatlakozhatott így a tervezett programhoz. A technikás extrémek tehát hódolhatnak a Dürer Kertben ma este, a súly úgy tűnik meglesz hozzá, pláne, hogy hazai részről a Kill With Hate és a Nadir az eset felhozatalához. További infók az estéről ITT. 

Hatodik teljes albumának megjelentetésére készül a Nadir. A lemez ennek megfelelően The Sixth Extinction címmel lát majd napvilágot idén tavasszal, de az elnevezés nem pusztán ennek az alkalomnak szól. Újabb koncept anyagról van ugyanis szó, amely a jelenkori, sorrendben a hatodik – az emberiség által előidézett! – nagy kihalási hullám témáját járja körül. A lemez beharangozójaként a The Human Predator című dalt mutatja be most a zenekar, ami itt alább meg is hallgatható.

A black hatásokkal kevert death / doom vonalon mozgó athéni Dead Congregtaion februárban Budapestre látogat. A nagyszerű görög banda pedig olyan hazai vendégeket tudhat maga mellett, mint a Kill with Hate és a Nadir, illetve a kevésbé ismert szintén kurrens fővárosi death banda, azaz a Purulent Rites. A buli pedig február 19 - én lesz a Dürer Kertben a szokásos esti időpontban. Ízelítőket pedig itt lejjebb találtok, ahogy máskor is.

A brutális, technikás, sötét, ám mégis atmoszférikus hangulatú death metal egyik újkori nagyágyúja, a görög Dead Congregation lép fel 2017 február 19-én a budapesti Dürer Kertben. A csapat legújabb, Sombre Doom című e.p.-jét mutatja be, olyan hazai bandák társaságában, mint a Kill With Hate, a Purulent Rites, és a Nadir.

Nincs is jobb, mint a fesztiválok között beesni egy-egy klubkoncertre. Bár a szabadtéri bulikat preferálom, de nyilván vétek lett volna kihagyni a Dürer kertben megrendezésre kerülő Cattle Decapitation koncertet. Főleg úgy, hogy előtte láttuk őket a cseh Obscene Extreme, majd a szlovák Gothoom Fesztiválokon. Na meg ugye a hazai supportokban ott volt az egyik kedvencem, a Nadir is.

Általában a július a legkeményebb hónap a nyáron, legalábbis a fesztiválok szemszögéből nézve. Ilyenkor mindenki, aki teheti, kiszabadul a munkahelyéről és valami sátras mókával tölti el a napjait. De azért akadnak nagyon jó klub koncertek is. Július 24-én például érkezik a Cattle Decapitation is.

Szép számú zenekarral és vaskos, ígéretes nevekkel tér vissza a Dürer Kert színpadára a Doom You To Death Fest II elnevezésű korrekt kis rendezvény. Az eddig az eseménynél megnevezett zenekarnevek a következők: Stereochrist, Wall Of Sleep, Perihelion, Torn From Earth, Nadir, Her Highness, The Wedding At The Slaughterhouse, Visioned Frailty, Purulent Rites, Chappa'ai, Enter The Void, Redneck Zömbies...

Három év után visszatér Budapestre a brutális death metált dallamosabb megoldásokkal keverő Cattle Decapitation. A zenekar tavaly adta ki eddigi legsúlyosabb, legsötétebb albumát, a The Anthropocene Extinctiont, mellyel ismét bebizonyították, hogy ebben a stílusban nincs még egy hozzájuk fogható zenekar. Erről pedig júliusban a hazai közönség is meggyőződhet, a lemezhez kapcsolódó turné ugyanis érinti a fővárost.

Pont a Deathcrusher turné bécsi állomásának meglátogatása után beszélgettünk hazafelé a kocsiban, ahol szóba került ez az új Nadir lemez. Hatalmas egyetértésben konstatáltuk, hogy hanyatt esés a hatványokon és persze nem csak ez, hanem az előző albumok úgyszintén. Aztán meg együtt nem értettük, hogy vajon miért nincs itthon ennek a bandának igazán közönsége, miközben számtalan nagy zenetörténelmi pillanat birtokosai. Ez körülbelül olyan rejtély, mint a piramisok két azon sarokpontja, amit kétszáznegyven méter és csak néhány százalék szintkülönbség választ el, miközben elméletileg nem ismerték a vízmértéket. Egy Nadir koncert harminc emberrel ugyanilyen érthetetlen ugyanis. Pedig ahogy említettem az új Ventum Iam Ad Finem Est című album is példátlanul nagyszerű. Crowbar-szomorú, de ugyanakkor Bolt Thrower-kegyetlen.