2010 igen termékeny év eddig a stoner, doom, sludge műfaj tekintetében, elég ha a Magma Rise, a Shapat Terror, vagy a Haw (ha a tavaly decembert is ide vesszük) debütáló lemezekre gondolunk, és most a Stereochrist is jelentkezett egy új albummal, számszerint a harmadikkal, amely a nem túl fantázia dús, ám annál tömörebb III címet kapta.
A tavalyi év elég komoly vízválasztó volt a zenekar életében, hiszen többek között egy Testament túrnéval, és jó pár európai koncerttel a hátuk mögött, eléggé eltűntek a köztudatból, köszönhetően annak is, hogy a frontember, Makó Dávid (a fent említett Hawban énekel azóta) kilépett a zenekarból. A helyére Felföldi Péter (Chief Rebel Angel) érkezett, aki itt „csak” énekel, és ha úgy tetszik visszatér régi bandájába, a debütáló Dead River Blues után hét évvel.
A Stereochrist tehát harmadjára kényezteti hallójáratunkat minőségi southern, doom muzsikával. A stílus nem véletlen, hiszen Megyesi Balázs, és Hegyi Kolos a Mood feloszlása után keltette életre az akkor még, egy demó erejéig Super Natural néven működő Stereochristot. Amíg a ketté vált anyazenekar másikfele a Wall Of Sleepben a tradícionális doom zenét hívták életre, a Stereochrist inkább az USA déli féltekéről eredeztethető mocskos rock műfajában kezdte működését, és ez azóta sem változott, de ezen az albumon mindenképp cizellálódott.
A III pedig talán az eddigi lemezeik közül is a legjobb, mégpedig úgy, hogy a stíluskövetelmények korrekt interpretálása mellett villantanak is az urak egy kis extrát, hiszen a magyar zenei szcénából valamiért kimaradó southern core stílusába is belemerülnek néhány szám erejéig (When You Climb Up The Ladder, Deal With Or Do Without) a Pantera rajongók ezeknél a számoknál dörzsölhetik a tenyerüket . Emelett kapunk amolyan ízes riffekkel tarkított, emberkedős, dzsidzsizést, mint például a Double Dealer, Queen Of The Octopi, a bluesos kezdetű Shallowman, és az album legfogósabb tételeként funkcionáló The Long Hard Mile személyében.
A fentmaradó számok közül van egy majd másfél perces bluesos pengetés, 94108, és van még itt doomos tétel a Soul Sqeezer, az Unfied Theory személyében, amelyek már-már epikus hangnemet ütnek meg, de ezek is nívós számok, az meg már csak az én szubjektív hülyeségem, hogy nekem annyira nem bejövősek ezek a nóták .
Összességében egy baromira összerakott albumról van szó, nagyon izmos, és színvonalas hangzással, vaskos riffekkel, és néhol ötletes ütemekkel, és Felföldi éneke is totál rendben van, főleg a The Long Hard Mile refrénjében hozott ének téma a legfílingesebb. A III alapján pedig nyugodtan hátradőlhetünk, ha arról van szó, hogy ki reprezentálja hazánkat nemzetközileg e műfajban, már ha ismét szóba kerül egy külföldi turné.
Stereochrist myspace oldal
