A történet valahol ott kezdődött, hogy 99-ben négy westfield-i srác nekilátott a hard core-t keverni a metál zenével, és fontos szerepet vállaltak abban, hogy kialakítsák a kétezres évek második felének a legfőbb rockzenei stílus irányzatát. A Killswitch Engage első lemeze is igazi ínyencség volt, de az igazi áttörést az Alive Or Just Breathing hozta meg a bandának. Aztán váratlanul távozott a zenekarból Jesse Leach a torok problémáira hivatkozva, és összehozott egy southern rockos, stoner metálos Seemlesst 2002-ben. Ekkorra a Killswitch Engage –Howard Jonesszal a mikrofonnál- még egy lapáttal rátett a hírnevére az End Of Heartachekel, majd az As Daylight Dies hozta a megszokottat, akárcsak a 2009-es, a zenekar nevét viselő legutóbbi lemez. Tavaly pedig jött a hír, hogy Adam Dutkiewicz, és Jesse Leach újra együtt dolgoznak.
A Times Of Grace ennek az újra összeborulásnak az édes gyermeke. A találgatásokat, hogy milyen irányba fog mutatni a Hymn Of A Broken Man gyorsan szétoszlatta pár, netre fölkerülő szám, és aki valami különlegességet várt, annak be kellett látnia, hogy a Jesse, Adam páros igazán csak a Killswitch Engagehez ért. Persze azért nem egy egyszerű Killswitch klón a Hymn Of A Broken Man, mert - ha nem is falhoz vágóan üde- finomságokat tartogat az album, de erősen ott lebeg az érzelmes metalcore szelleme.
Azt azért le kell szögezni, hogy aki Alive Or Just Breathing féle tekerős, dühös dolgokat vár el a Times Of Gracetől az csalódni fog. Az egész albumot átitatja egy szomorkás, keserédes hangulat, amihez Jesse Leach leginkább a tiszta ének hangját adja, bár azért pár hörgést megereszt. A végeredmény tehát igazi melodikus metalcore, ami olyan bandákat is eszünkbe juttat, mint az Alexisonfire, 36 Crazyfists, vagy a korai Thrice.
Vannak azért zúzósabb tételek, a kezdő Strenght In Numbers, a Hope Remains, a Live In Love, vagy a Hymn Of A Broken Man rendesen meg van pakolva zúzdával, és ütemtördeléssel, de az album igazi arcélét adó számok, mint a Willing, a Where The Spirit Leads Me, vagy a Fall From Grace olyan mély, és súlyos riffekkel operál, hogy a hangulata elnyomja a többi nótát. Legalább is számomra ezek ütöttek nagyot. Érdekes tétel még a The Forgotten One bluesos, és az instrumentális In The Arms Of Mercy lazulós gitármenete. Szinte minden Killswitch Engage albumon előbújik egy-egy ilyen Dawson és a haverokba illő betétdal, meglehet kövezni, de én nagyon csípem ezeket, arról nem is beszélve, hogy a Hymn Of A Broken Man atmoszféráját még inkább tágítja.
Összességében elmondható, hogy Adam Dutkiewicznek a zsigereiben van az érzelmes metalcore hangulata, és ehhez Jesse is potens társ. A Killswitch Engage karcossága nincs igazán jelen a Hymn Of A Broken Manen, ráadásul még egy lapátnyi lamentáltság is rá lett pakolva a Times Of Grace bemutatkozó lemezére, de a lemez hangulatára nem lehet panasz. Legalább is azok számára, akik kedvelték az előző évtized közepén egyeduralkodó, kicsit önsajnáltató, dallam centrikus metalcore-t.
