RockStation

Szinkron fejrázás ..: Accept, Steelwing @ Budapest, Club 202, 2011.02.02.

2011. február 03. - Frogfoot

Kamaszkorom meghatározó zenekarai között ott van az Accept, nekik is köszönhető, hogy metalzenét kezdtem hallgatni. A mai napig előveszem a lemezeiket, de élőben még nem láttam őket, a legutóbbi fellépésüket is elszalasztottam, ráadásul az egész az én hibám volt és ma is nagyon bánom (az okokat fedje a feledés jótékony homálya).

Már napokkal a buli előtt az járt a fejemben, hogy milyen lesz a koncert? Milyenek a színpadon? Milyen az új énekes? Milyen képet mutat az Accept 2011-ben, amikor a közel hasonló korú Scorpions az utolsó turnéjával búcsúzik és feloszlik? Amikor először hallottam a visszatérésről és az új lemezről (ráadásul Udo nélkül! Szentségtörés!) nem voltam elragadtatva...

Az első számok után kiderült, hogy az Accept nem vált megfáradt nosztalgiazenekarrá, a jól összeállított programban egymást követték az új és a klasszikus nóták, én pedig visszarepültem az időben (ismét) és borzongva hallgattam kamaszkorom kedvenceit! Ilyen az amikor a hallgatóra igazán hatással van a zene!

De ez az időutazás egészen más volt mint legutóbb: az Accept a színpadon a legjobb formáját nyújtotta, Mark Tornillo nem Udo pótlék,ökéletesen illik a zenekarba, hangja hasonló, de mélyebb mégis "acceptes", könnyedén hozta a régi "Udós" témákat - engem élőben is meggyőzött, pedig voltak fenntartásaim!

Igazából három frontembere van az Accept-nek: Mark Tornillo mellett Wolf Hoffmann és Peter Baltes is kivette a részét munkából, mindezt folyamatosan mosolyogva, egymást is ugratva, mintha csak kölykök zenélnének a színpadon. Egy idő után azt vettem észre magamon, hogy én is vigyorogva, jókedvűen bólogatok a zenére, biztosan róluk ragadt át rám is :-)

Ami igazán tetszett az az energia, amivel zenéltek a színpadon, ami kis méretéből fakadóan nem igazán tette lehetővé, hogy nagyon mozogjanak, de így is kihasználtak minden négyzetmétert, pedig a zenekar nem erről volt híres: emlékszem régen sok kritika érte a zenekart, amelyekben az Accept-féle szinkron fejrázásról írtak, amiben kimerült a színpadi aktivításuk. Nem szeretem, ha egy koncerten feleslegesen húzzák az időt szólókkal, de az Accept ebben is tudott élvezeteset nyújtani, egy Baltes/Hoffmann gitárpárbaj formájában és ez nem volt felesleges időkitöltés!



A program nagyrészt a '80-as évek klasszikusaira támaszkodott (ld.setlist), ezeket egészítette ki az új album néhány nótája, amelyek nem maradnak el a régiek mellett: az Accept nem okozott csalódást, visszatértek és jobbak mint valaha! Már csak egy Udo-s koncertet kellene egyszer látnom...

Setlist:

Teutonic Terror
Bucket Full of Hate
Starlight
Love Child
Breaker
New World Comin'
Restless and Wild
Son of a Bitch
Ahead of the Pack
Metal Heart
Neon Nights
Bulletproof
Losers and Winners
Aiming High
Princess of the Dawn
Up to the Limit
No Shelter
Burning
------------------------
Fast as a Shark
Pandemic
Balls to the Wall

Szöveg: Frogfoot

Fotók: Réti Zsolt. További képek a galériában.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr722636206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

www.konyvline.hu · http://konyvline.hu 2011.02.04. 00:09:11

Az Accept nekem is meghatározó volt zenei fejlődésem során.

hal1fan 2011.02.04. 08:28:06

...nekem ugyan nem volt meghatározó, de az egyik kedvencem volt. Ma is az; nagyszerű ha visszatértek. Erről ebben a pillanatban szereztem tudomást. Ez a nap jól kezdődött.

konczol 2011.02.04. 13:01:10

Én az Acceptől először a Flash Rockin'Man-t hallottam egy szétgyilkolt kazin. Első hallásra kiütött a brutál dinamikája. Atyám, ezt a számot mai napig csak full hangerővel lehet meghallgatni! Még a mai fülel is mekkorát zúznak benne.. úgyhogy nekem is egy csapásra meghatározók lettek.. Kicsit félve mentem ki szerdán a koncertjükre, mert az új énekes hangja nekem nem jön be. Közel sincs olyan dinamikája, éle, ereje mint Udonak.. de a koncert nagyon meggyőző volt. Nagyon sok rock-metál koncerten voltam már, és nekem az a fasza koncert, ami után napokig a hatása alatt vagyok. És ez az Accept koncert ilyen volt! Micsoda kisugárzása volt ezeknek a krapekoknak! Csak úgy dőlt le a színpadról a tesztoszteron! Magával ragadó volt energiájuk, kisugárzásuk, elszántságuk. Rettentő hitelesek voltak, nem kellett eljátszaniuk a kemény fiút. Nem, az újabb bandáktól megszokott, pöcsök keménykednek a színpadon volt. Itt 5 kemény faszi zenélt a színpadon. És ezt milyen lazasággal, természetességgel és -amit nagyon jó volt látni- mekkora örömmel tették!
Nem kellett eljátszaniuk a metál zenészt, mert az belőlük jött. És ezt csak nagyon kevés bandától lehet látni. Pont ezek az együttesek tették anno ezt a műfajt olyan naggyá, mint amekkora lett. Nagyon passzol az új énekes a csapatba, nagyon egyben vannak. Varázsuk volt együtt a színpadon! Brutál hangos, kemény, kompromisszummentes koncert volt. Pont olyan, amit elvár az ember egy Accept koncerttől. Aki valaha is szerette őket nagyon bánhatja, hogy nem volt ott. Még mindig fáj a nyakam a szinkron fejrázástól. Kurva jó, remek koncert volt!

ironmaiden 2011.02.09. 08:51:23

Nagyon jó volt.Az elején a dobokat alig lehetett hallani, de ettől függetlenül egyetértek az előttem szólóval.Profi zenészek, óriási alázattal.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum