Egy rock zenei passzivitás versenyen biztos dobogós lenne a Rival Schools. 1999-es megalakulásuk óta eddig egy lemezt tudnak felmutatni, a United By Fateet (meg fel lehet lelni egy nagylemeznyi, megkeveretlen próbatermi felvételt, Unreleased Album fedőnév alatt 2003-ból), és nagyjából ennyi. Mégsem lehet mellettük elmenni szó nélkül, hiszen az az egy album is meghatározó státuszt nyert magának. Ezt persze elősegítette az is, hogy a Rival Schools tulajdonképpen a korai poszt- hardcore alapbandák szupergrupja volt (Youth Of Today, CIV, Gorilla Biscuits, Quicksand tagok alkották a RS-t). Ez már történelem, gyakorlatilag senki sem emlékszik már, mondjuk a Quicksandre, én is csak a tavaly, Chi Cheng pótlására a Deftonesba érkező Sergio Vega neve hallatán nosztalgiáztam egy kicsit. A Rival Schoolst meg ekkorra már temettem.
Pedig a Pedalsszal idén megduplázták a nagylemezeik számát a rivális iskolák, ezzel meghozva számomra az év meglepetését. Pár éve ugyan újra összeálltak egy nagyobb turnéra, de talán a legelvakultabb hívek sem hitték, hogy egyszer új anyagot hallhatnak a new york-i négyestől, akik 2008-tól működnek újra, ötévnyi hallgatás után.
Azzal kezdeném, hogy alapjáraton furcsa zenével van/volt dolgunk. A Rival Schools egy poszt hardcore, indie vonalban mozgó zenekar, amit nem jellemeznek az üvöltözések, súlyozások, és inkább amolyan keserédes atmoszférát varázsolnak nekünk, néhol punkos, néhol popos etűddel. Olyan hasonszőrű zenekarokat juttatva eszünkbe, mint például a 30 Second To Mars, a Feeder, vagy a Cave-In. De az első két bandától eltérően a Rival Schools sohasem lett az érzelmi válságban sínylődő tini lányok kedvence. A relatíve ismertséget is csupán a Used For Gluenak köszönhetik (ami nálunk a hetedik helyen végzett a leghangulatosabb házibuli klipek között). 
A Pedals az első percétől, az utolsóig egy igazi Rival Schools lemez lett. Gyakorlatilag ugyanaz a hangzás világ, és attitűd lelhető fel benne, mint ami a United By Fateben, vagy a ki nem adott dalaikban volt jelen. Utóbbiak közül kettő, jelentős fazonigazítással felkerült a Pedalsra (a Shot After Shot, leánykori nevén: See What You Got, és a Big Waves, ami pedig az I Don’t Know elnevezés alatt futott).
A Pedals nem lett túl cifrázva. Tíz, három és négy perc közötti többnyire laza, fülbemászó dal, túlnyomórészt ízléses (értsd: minimális) gitártorzításokkal. Vannak azért kiemelkedően jó dalok, mint például a már említett Shot After Shot, a nyitó Wring It Out, a kicsit kalipunkos beütésű Eyes Wide Open,vagy éppen a megnyerő című, és igazi filmzenés hangulatú A Parts For B Actors, vagy a lazulós, lírai Small Doses. Egyébként a United By Fatenek is az volt az igazi erénye, hogy olyan zenéket tartalmazott, amik már önmagukba baromi erős hangulatvilággal rendelkeztek, és az előadásmódból is sugárzik az érzelem. Ne szépítsük, emó zene ez, csak éppen a műfaj legjobbjaitól, és mellőzve minden klisét, giccset, és hajvasalót.
Azért a United By Fate mögött maradt ez a lemez, ha csak nüánszokkal is, még úgy is hogy sokkal egységesebb lett a Pedals (csak a Choose Your Adventure ami a popos, r n’ b-s izéjével cseszteti a hallójáratomat egy kicsit). Kicsit hiányolom az olyan lehengerlő számokat, mint volt az első albumról a Used For Glue, az Everything Has It Point, vagy az Undercovers On. Egyébként így is bivalyerősre sikeredett a Rival Schools visszatérése, és hallgatásról-hallgatásra egyre jobban bejön, aki tehát szereti a laza, kicsit mélabús, de nem feltétlenül érfelvágós hangulatú rockot, az nem fog csalódni a Pedalsban.
