Dühös kölykök voltak, legendákat írtak. Lánglelkű amatőrök, akik hangszeres tudás és normális felszerelés hiányában hirdették nézeteiket, üvöltötték érzéseiket a színpadokról azoknak, akik pontosan ezt akarták látni és hallani. Hiszen pont olyanok voltak és ugyanazt érezték, mint ők. Akik sokkal durvábban és gyorsabban kezdték a punk zenét játszani, mert a belső és külső dolgokhoz való hozzáállásuk is sokkal határozottabb volt. Ahogy a véleményük is. A zenei világ jobbik fele esetében pedig legalább egy kedvenc hardcore bandája - ami valahol és valamikor egy dühös pofont zenei értelemben lekevert - az biztos, hogy mindenkinek van. Ha nincs, akkor keressen egyet és valamit köszönjön meg neki. Az extrém zene ugyanis tőlük kapta a legtöbb útmutatást. A közönség pedig a legerősebb belső tartalmat, mint vértet. Ellenük vétkező környezetük ellenében. Küldetéstudattal. Cikkünk viszont most pont annak szól, hogy mi történt és történik ezekkel a legendás fazonokkal, akik miután a három akkordos szabályrendszerben elmondtak és eltoltak mindent, amit el lehetett, új zenei utakra találtak. Mint H.R., Freddy Madball, Walter Schreifels, Paul Bearer, Rocky George, Jacob Bannon és a többiek...

Egy rock zenei passzivitás versenyen biztos dobogós lenne a Rival Schools. 1999-es megalakulásuk óta eddig egy lemezt tudnak felmutatni, a United By Fateet (meg fel lehet lelni egy nagylemeznyi, megkeveretlen próbatermi felvételt, Unreleased Album fedőnév alatt 2003-ból), és nagyjából ennyi.  Mégsem lehet mellettük elmenni szó nélkül, hiszen az az egy album is meghatározó státuszt nyert magának. Ezt persze elősegítette az is, hogy a Rival Schools tulajdonképpen a korai poszt- hardcore alapbandák szupergrupja volt (Youth Of Today, CIV, Gorilla Biscuits, Quicksand tagok alkották a RS-t). Ez már történelem, gyakorlatilag senki sem emlékszik már, mondjuk a Quicksandre, én is csak a tavaly, Chi Cheng pótlására a Deftonesba érkező Sergio Vega neve hallatán nosztalgiáztam egy kicsit. A Rival Schoolst meg ekkorra már temettem.

Talán minden tini, és javíthatatlan örökifjú rocker egy olyan házibuliról álmodik, amin soha ki nem fogyó söröshordók, jelentős mértékben megjelenő női populáció van jelen, és egy istenkirály zenekar húzza a talpalávalót. Valljuk be őszintén, gyakorlatilag nullára redukálódik azoknak a száma, akik eme három kitételnek egyidejűleg megfelelő bulin vettek már részt. Ám hála, hamar felismerték ezt a hiányt a zenekarok, és a klip készítők, így a bennünk tátongó űrt kitöltheti, egy audiovizuálisan előidézett házibuli, három és fél percbe sűrítve.
Itt van kapásból 10: