A 90-es évek vége felé alakult amcsi grindcore alakulat 5 év hallgatás után tért vissza grind-olni megint egy kicsikét. Emlékszem, amikor a 2000-es évek elején beléjük futottam kezdett megint felfelé ívelni ismertségben a műfaj olyan tettestársakkal, mint a Nasum, Rotten Sound, Benümb stb.

Igazi különlegességük abban állott és áll a mai napig, hogy basszusgitáros nélkül trió felállásban játszanak. Természetesen a Relapse kiadó, mint minden ilyen „egyedi hangzású” csapatra azonnal lecsapott, de hát a Relapse már csak ilyen. Ha mondjuk, hárman felvennék, ahogy hasmenéssel ülnek a vécén és a negyedik éppen széthányja magát, arra az egyedi hangzású „zenekarra” is azonnal lecsapnának. Sajnos ez nem vicc, a Relapse-nél nagyon sok értéktelen, csak öncélúan hatásvadász és extrém, gagyi, három forintot nem érő zenekar van, de természetesen el kell ismerni, hogy valódi tehetségeket is felkarolnak és elindítanak a pályán. Lásd a sokak által kedvelt Neurorsis-t, a Mastodon-t, az Anal Cunt-ot vagy a Disrupt-ot. A Pig Distroyer a műfajt kifejezetten a betegoldaláról fogja meg, mind a lemezborítók és talán a szövegek is inkább gore-hoz állítják közelebb a csapatot.

Őszintén megvallva így lemezen nem is érezni a basszus gitár hiányát, valszeg élőben jobban átüthet, hogy hiányzik a hangzás alja. A Misery Index-ből importált dobos csodálatosan teszi a dolgát, kifejezetten technikás kétlábgépes pörgetéseket pakol a témák alá. Egyébként van itt minden, tehát nem csak gyors taktusokból állnak a számok, felüti a fejét itt-ott a death-es riffelés, thrash-es tuka-tukák, hardcore-os málházások, súlyos közép tempók is. Elég csak meghallgatni az Iron Drunk, The Bug vagy a Baltimore Stangler című tételeket. Azt hiszem, kellőképpen ápolja a hagyományokat a Pig Destroyer, a stílus híveinek nem okozhatnak csalódást ezzel az intenzív félórával.

ITT pedig a teljes lemez: