Ha a magyar underground relációjában értelmezhető lenne a piaci rés fogalma, akkor a Devil Seed kétségtelenül egy ilyen hézag betömködésén fáradozik. A női énekes, okkult szövegekkel operáló doomos rock/metal – ettől a leírástól rövidebbre és adekvátabbra tőlem sajnos nem telik – ugyanis épp olyan hiánycikk a magyar mezőnyben, mint a retro thrash, vagy a melodikus euro-power… az us-power metalt meg inkább már nem is említem.
A budapesti formáció ráadásul nem néhány éves fáziskéséssel, hanem kvázi szinkronban csatlakozott rá a nemzetközi underground viszonylatában határozottan érzékelhető hullámra. A fővárosi négyes (ötös) 2017-ben alakult, a zenekarról elnevezett bemutatkozó lemez rá három évre, szerzői kiadásban jelent meg. Utóbb pedig a hazai Total Darkness Propaganda kazettán is kihozta azt. Az ötven perces lemez valahol az Avatarium és a Lucifer között félúton határozta meg a Devil Seed által felvállalt irányt.
Ha a szálakat tovább göngyölítettük, természetesen a Candlemass-en keresztül végül a Black Sabbath-ig, illetve a Covenig jutottunk vissza. Az ötös a zene mellett a megjelenésre is kiemelt figyelmet fordít – így van ez a kezdetektől, legyen szó a felvett nevekről vagy az egységes színpadi öltözékről. A négy évvel ezelőtti korong teljesítette a küldetését; a Devil Seed nevet mára egyaránt ismernie kell annak, aki a magyar földalatti színtéren mozgolódik, és/vagy ennek a zenei zsánernek a híve.
A folytatás immár a műfaj legnagyobb hazai kiadójának logója alatt érkezett. A piaci réshez hasonlóan a jó helyen és a jó időben kifejezés sem értelmezhető a magyar színtéren. Ha mégis, akkor jelenleg itt épp ez a helyzet. A folytatás nem azt hozta, amire számítottam, az elvártnál jóval többet kaptam. Az első meghallgatás alkalmával olyan érzésem támadt, mintha a kettes lemez kimaradt volna, és a Devil Seed ahelyett kapásból a harmadik albumát pakolta elénk. Minden téren számottevő változásokról, továbblépésről számolhatok be.
Úgy érzem, hogy összeérett a zenekar. Legyen szó a hangzásról, az őserejű énekdallamokról és a legfontosabbról, az egyéni hang kereséséről. Az utóbbi elérése közel lehetetlen, de a szándék megvan hozzá. A leginkább fülbe ötlő változás, hogy a formáció nagyobb teret engedett a progresszív rock/metalos témáknak. Már az első stúdióalbumon is akadtak nyolc-kilenc perces tételek, de azok miértjét kevésbé értettem; annyi fantáziát nem minden alkalommal éreztem bennük, ami indokolta volna a terjengősséget. Ahelyett, hogy megnyesték volna a friss darabokat, inkább tartalommal töltötték ki őket. A végeredmény egy olyan progresszív-doom elegy lett, aminek ugyan megvannak a nemzetközi előképei, de a friss lemez már végképp nem helyezhető el az Avatarium és a Lucifer közötti félútra.
Az okkult tematikát pedig felváltották a nehezebben megfogható metafizikai, asztrológiai gondolatok. Ahogy ők maguk mondják: „Az új lemez dalait erősen átható modernebb, progresszívabb hangzás és a helyenként futurisztikus és asztrális elemeket felvonultató dalszövegek elsőre éles kontrasztnak érződhetnek a stílus jellegzetes zenei- és szövegvilágával - és ebbe a diszharmóniába annál jobban beleszerettünk, minél több dal készült el. A saját hangzásunk megőrzésére odafigyelve, de egyre tudatosabban léptünk ki a komfortzónánkból és a stílusok kimondatlan kereteiből.”
Rátérve a konkrét dalokra, pontosabban csak kiemelve a számomra relevánsabb szerzeményeket; a lemez közepe táján keresendő The Palace Of Tears a maga kerek refrénjével az idei dalcsokor leginkább fogós darabja. A záró The Seer / The Scientist pedig az a tétel, ahol a progresszív rockos törekvések határozottan tapinthatók. A lassan kibontott Caelian Ghost és az asztronómiába elmerülő Red Giant szintén bátor fejezetek, de minden további tételben akad valami felfedezni való.
A kérdés csak az, hogy a mai mezőnyben ez a lemez meg fogja-e kapni azt a figyelmet, amit megérdemel. De épp emiatt említettem a jó helyen és jó időben közhelyet, ugyanis amit manapság itthon ebben a periférikus alirányzatban ki lehet hozni a promócióból, azt egy másik kiadó hátterével nehéz lenne produkálni. A magam részéről szurkolok a Devil Seed-nek, hogy legalább a tényleges címzettekhez eljusson az üzenetük. Megdolgoztak érte.
