Szóval van ez a Kanada nevű ország. Tudjátok ott az USA fölött. Jön innen sok minden jó ám! Juharszirup, Terence és Philip, erdők, medvék, bölények (amiket nagyon csípek), és persze a..... (Sajnálom, ha kihagytam valamit, ami szerinted még király) Itt ez a Voivod, akinek most nem kisebb célja van, mint maga a Föld!

Mi van ilyenkor? Megpróbálhatjuk a progressziv-thrasher brigád támadását vissza verni, de a kérdés, hogy van-e érelme? Lehet harcolni, de inkább engedjétek, hogy a fületeken át felkússzon az agyatokig ez az elmebajos muzsika ( igen, nem százas a zene, ezért is imádjuk) aztán meg indulhat a bolygó megmentése.

Csapjunk is a lecsóba. A borító. Olvastam Away-el pár interjút, amiben azt mondja, hogy most már nincs benne annyi tüske, mint régen. Ezért is változtatott a logón kicsit, plusz ezért lett a minimal design-ból ez az új absztrakt festmény. Nekem sokkal jobban bejött az Infini borítós stílus, de ízlések és pofonok. Az album maga majdnem egy órás, és tele van a jellegzetes Voivod jegyekkel. Ha akarnák, sem tudnák megváltoztatni a rájuk annyira jellemző hangzást. De nem is nagyon érdemes ezzel kísérletezni. A Target Earth főleg azoknak fog bejönni, akik a thrashesebb korszakait kedvelik a bandának. Ez az első album, amin már nincsenek Piggy (R.I.P.) témái. Érezni rajta nagyon, hogy Chewy is a régebbi cuccokat részesíti előnyben, Blackyről nem is beszélve.

A Kluskap O’Kom igazi csak rájuk jellemző feelinges húzós dobolással indul, ami nekem sokkal jobban tetszik, mint ami a nyitó nótában van. Aztán meg ott van az Empathy For The Enemy, ami Snake olyan fura dallamos énekével kezdődik, ami egyszerűen magával ragad, és az a jó kis bontott gitár téma. Mintha egy hullám felkapna, és kivinne a nyílt vízre, ahol utána viszont ide-oda hánykolódsz. Persze jó értelemben. A lemez érdekessége, hogy most van egy francai nyelvű dal is, ami Away bevallása szerint a legdurvább a lemezen, és ez nem más, mint a Corps Étranger. Olyan dobtémákat sorakoztat hadba ez a szám, mintha a éppen a háborúba menetelnénk, majd hirtelen megérkezik a támadás, amit az örült gyors gitár mutat be nekünk, és innentől kezdve, nincs is menekvés. Na nem mintha eddig lett volna, de itt tényleg megérted, hogy milyen a háború. Ehhez egy marha jó kis őrült, rohanós klipet lehetne készíteni. Érdekes, hogy most a dallamok jobban előtérbe kerülnek, mint eddig. Vagy lehet csak én érzem így, de a Warchaic-ban is hatalmasat énekel Snake, a Resistance-ről nem is beszélve. Tudom, megint sokat dumáltam a számokról, de hát na….

Harminc éves idén a Voivod, azért mégis csak tudnak valamit. Mégis fura, hogy amikor haveri körben megemlítem a nevüket az emberek 70% azt se tudja mi ez, ha meg mégis ismerik, akkor nem igazán jön be nekik ez a zene. Bátran ki lehet jelenti, hogy egy underground bandával van dolgunk, de akkor, hogy a fenébe képesek ennyit koncertezni, és ennyi ideig fent maradni? Emellett meg nem túlzás, hogy világszerte elismerik, amit művelnek a mai napig. Remélem az új albumot megmutatják nekünk is! Béke, szeretet, világuralom!