Európában van valami a bálnákkal. A Gojirától megtudtuk, hogy repülnek, most pedig a német Nambulis zenekar mutatja meg, hogyan is alszanak a bálnák az óceánban. Mondjuk az tuti, hogy a partra nem jönnek ki, akárhogy is akarja Lovasi, de az álmaik és eléggé érdekesnek tűnnek! 

A Sleeping Whales már a borítójával felkeltette a figyelmemet. Tipikusan az a lemezborító, amit tudsz percekig nézni és gondolkodni rajta, ez már fél siker. A hét dal sok újat nem mutat a műfajból, ellenben majdnem egy óráig kényezteti a hallójárataimat. Minimalista ének, sokkal inkább a dallamokra vagyunk bízva. És ez tök jó! Nem ritka a hosszú, hét percet meghaladó dalok száma a lemezen. Sőt…igazából egy tétel van csak, ami hét perc alatt van. A zenekar gyönyörűen kialakította a saját clean hangzását, amit gyönyörű torz hangszereléssel fűszereznek meg. Amennyiben nyitott vagy a kellemes post-rockra, akkor ez egy nagyon jó kis délutáni hallgatnivaló lesz a számodra. Kíváncsi lennék rá, hogy élőben milyen a zenekar, mert ez számomra tipikusan az a zene, ami így a fejhallgatón teljesedik ki igazán.