A The Tousers-be 2008-ban sikerült már belebotlanom a Planetary Process című lemezük kapcsán. Ezt 2010-ben követte 2010-ben a Soul Machine, amelyért még Fonogram díjra is jelölték őket. Azóta egy EP írható a Kőváry Zoltán vezette alakulat számlájára. Idén tavasszal pedig megjelent a négytagú alakulat harmadik nagylemeze a Freakbeat. A stílus továbbra is garázsrock, hála az égnek a jobb fajtából.
A freakbeat kifejezés – ahogy Kőváry Zoltán mondta - egy mára elfeledett műfaji jelző, amit az 1965 és 70 közti pszichedelikus garázsrock egyes agyas előadóira használtak anno. A lemez meglehetősen sokáig, másfél évig készült és eléggé eklektikus lett, a felvételek most is a budapesti Artist Factoryben készültek a hangmérnök Cs. Szabó Zoltán vezetésével.
Ezen a lemezen mutatkozik be a zenekarban Locke Péter gitáros és Iliás Ádám basszusgitáros is, de vendégszereplőkből is jutott bőven, elég ha csak a volt Hellacopters-főnök (ma Imperial State Electric) Nicke Andersson-t és az Ozone Mama-s Gábor Andrást említjük. A hatások között az énekes gitáros megemlítette a Black Keys, a Rival Sons, a Monster Magnet, és a Black Mountain nevét is, és ha nem is direktben, de hangulatában és a dalok súlyában valóban elég széles skálát vesz a Freakbeat, még akkor is, ha azoknak a bizonyos 70-es éveknek a szelleme erősen körbe is lengi az egész lemezt.
A fentebb említett pszichedelia viszont nem nyomja el a dalok élvezhetőségét, hiszen több jó értelemben vett sláger dalt találhatunk a lemezen. Ilyen már a nyitó és klippes I Get Around, a Crackin’ Up Alone, de a Nicke Anderson-so dal, a Reel Deep Groove is ide sorolható. Az igazi gyömgyszemek azonban nem ezek, hanem a lassan építkező Not Afraid To Fall, az igazán súlyos Sister Sludge, vagy a tényleg tömény 70-es éveket felidéző címadó. A lemezen megtalálható még a Kinks legendás All Day And All Of The Night-jának feldolgozása, amely még úgy is korrekt, hogy ehhez a dalhoz igazán sokat nem lehet hozzátenni.
Összességében a Freakbeat egy vérprofi munka, egy igazán jó garázsrock lemez, melyet ugyan vastagon átitat a 70-es évek szellemisége, mégis kellően mai, ami már önmagában nem kis szó.
