A Black Sabbath 1970-ben stílust teremtett, ezer évre előre meghatározva a rockzenei élet alakulását. Kora nagyjai közt számomra különösen kiemelkedő, mivel az általuk ihletett zenekarok alkotják zenei ízlésem nagy részét. A Paranoid után 43 (!!!!) évvel kiadni egy új Black Sabbath lemezt, első hallásra számomra elég kétséges kimenetelű próbálkozásnak tűnt, amin nem segített a Ronnie James Dio halála óta látott szarakodás, de a zene az más. Annak esélyt kell adni.
Az előzetesen kiadott pár nótát konzekvensen elkerültem, az egészet egyben akartam hallani. Mindenki ódákat zengett egyébként. Mára befutott. Elsőre végighallgatva a lemezt, szemernyi kétség sem maradt bennem: ennek a lemeznek meg KELLETT jelennie, ezt még ide kellett illeszteni. Az életmű végére.
Tökéletes befejezés, Ozzy hangja csodás, Iommi témái könnyfakasztóak, Geezer témáiból a mai napig árad a trip, Brad Wilk R.A.T.M tagnak pedig az a megtiszteltetés jutott, hogy tökéletesen helyettesítheti Bill Ward-ot. Persze megtette becsülettel. 1978 után Ozzy lubickol a lehetőségben, minden egyes hang a helyén, a hangulata szenzációs, a God Is Dead, Age of Reason, Live Forever szövegei pedig hűen tükrözik a világot Mr. Osbourne szemüvegén át.
Nem hittem, hogy ennyire pozitívan ki lehet jönni majd abból a szituból, amibe a Sabbath és Ozzy külön is került, de ez egy mestermunka a javából, 100%-os Black Sabbath esszencia, És ezt most végre nem egy kópiáról írom le, hanem azokról, akiknek ezt az egészet köszönhetjük! Olvastam már pár fanyalgó kommentet, de függetlenítem magam tőle, mert sehova sem visz. Én erre csak maximumot tudok adni, ez az, amiért érdemes zenét hallgatni! Aki élőben is meg szeretné nézni a zenekart, az december 7-én Prágában megteheti, ahol a zenekar az O2 Arena-ban ad koncertet.