Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az elmúlt tíz év alatt hányszor kaptam fel a fejem a rockszíntéren valami teljesen egyedi, friss és újító tartalomra. Általában a már rég lefektetett alapokon felhúzott produktumokra van kihegyezve a mai fémmegmunkálás, ami valahol érthető, hiszen már szinte mindent eljátszottak, amit csak el lehet, mindenféle hacukába belebújtak, amibe csak bele lehet.

Persze néha azért szembejön velem egy-két olyan formáció, akik próbálnak kiszakadni az uniformizált zenei világból, de róluk sem mondható el százszázalékosan, hogy minden ízében egyedi az, amit lepakolnak az asztalra. Ellenben megsüvegelendő a kezdeményezésük, mert akarva-akaratlanul, de friss vért pumpálnak a megfáradt színtérbe.

Belgium, 2015. Megalakul a Wyatt E. néven futó drone/doom metal formáció. Az öttagú csapat az ókori akkád (sumér) birodalom folklórját célozta meg a tematikáját illetően, a zenekari fotókon is ennek a történelmi kornak megfelelő ruházatban kapják őket lencsevégre. Ha jól tudom, akkor a számcímek egy része is akkád nyelven fogalmazódott, szóval bőven akad itt érdekesség.

A 2022-es debütalbum és az egy évvel későbbi filmzenei közreműködés után a Wyatt E. január 10-én a Heavy Psych Sounds gondozásában hozta ki legújabb anyagát, mely a Zamāru Ultu Qereb Ziqquratu - Part 1 címet kapta. Két vendégénekes is ékesíti az albumot, nevezetesen Tomer Damsky izraeli és Nina Saeidi iráni énekesnők. Az egyébként instrumentális formába öntött szerzeményeik sorát ezen hölgyek szerepeltetése töri meg, amúgy meg hézagmentesen illeszkednek a zenei alapokba a vokáltémák.

A lemez öt darab tétele egy misztériumokkal megszórt, izgalmas képzeletbeli utazás az ókori Mezopotámia birodalmába, egy rég letűnt kor atmoszférája öleli körül a Wyatt E. csodálatosan megkomponált, szuggesztív, olykor transzcendentális állapotba rántó szerzeményeit.

Nem állítom, hogy a belga csapat találta fel a keleti szőttest, mindenesetre viszonylag egyedi kezdeményezésnek lehetünk szem- és fültanúi, de a legfontosabb mindenképpen az, hogy zeneileg kikezdhetetlen a banda produktuma. A már-már világzenébe torkolló, helyenként szintivel erősített, folkos ízekkel operáló dalcsokor alapjait ráadásul két dobos is odapakolja.

Nincs nagyon mit elemezni a dalokon, mindegyik berúgja a tizenegyest, viszont az album csakis egyben az igazi: a tételek olyanok, mint egy-egy megálló a Mezopotámiát bemutató körút során. Akár még filmzenének is beillene, abszolút garantált a révületbe esés. Jól kezdődik az év (zenei szempontból mindenképp).