Ezen budapesti 7 fokos, esős, hétfői estén ingyenes koncertet adott a Blind Myself az Instantban. Habár a zseniális Négyszögölt már oda-vissza megturnéztatták, a bejelentés idején mégis tudtam, hogy mindenképp ott lesz a helyem, ráadásul még jótékony célt is szolgált az este, ami külön pirospont a zenekarnak.

Nem vagyok nagy romkocsma rajongó, ha lehet, akkor inkább a „rom” nélküli verziót választom, az Instantban is csak egyszer voltam, amikor az amcsi If These Trees Could Talk nevezetű post-rock csoportosulás egy szintén ingyenes koncert keretein belül tisztelték meg az itteni közönséget. Voltak is fenntartásaim pont ebből kiindulva, mivel ha valahova kirakják az „ingyen” táblát, boldog-boldogtalan elmegy a koncertre, az ITTCT-n sem lehetett normálisan beférni a pincébe, még a plafonon is lógtak az emberek (nem is bírtam sokáig lent, így csak hallgatni tudtam őket), pedig náluk azt hittem, hogy néhány ember kivételével senki sem ismeri őket kicsiny hazánkban.

Ha úgy nézzük, a Blind Myself a részletekben megjelentetett Négyszögölnek köszönhetően újra a csúcsra lépett. Tényleg fantasztikusan jó lett az album, az én ismerősi körömben is akadt nem egy ember, aki e miatt a korong miatt szerette meg őket. És pont ezért nem bántam volna, ha legalább egy jelképes beugró lett volna az estére, hogy csak az menjen el, aki ismeri is Tóth Gergőék munkásságát.

A koncert előtt még egy változás is történt a felállásban, a távozó Édes Gergő helyére visszatért az előző fénykorban már bizonyított Szalkai Tibi. Ennek fényében reméltem, hogy elő-előszednek majd néhány régebbi nótát is, mert az ezelőtti turnék nagyrészt a legutóbbi lemezre épültek. És Tibi sem egy Blind albumon szerepelt, elég csak az Ancient Scream Therapyra gondolni.

Maga a zenés-táncos mulatság fél órával a meghirdetett után, 22:00-kor kezdődött, ami csak azért esett rosszul, mert előtte egy bankautomatás mizéria miatt nem tudtam semmilyen nedűt sem magamhoz venni. Sokan biztosnak vehették a késést, mert az eredeti időpontkor még csak lézengtek, aztán szépen meg is telt a hely.

A koncert jó hangulatban telt, de látszott, hogy ez a színpad azért kevés ennek az öt őrültnek, a megszokott mozgás is leredukálódott: csak néha mozdultak el, mert egy nagyobb lendületnél biztos, hogy ütköztek volna. Egyébként mindenkin látszott, hogy élvezik a bulit még a hétfő ellenére is, Tibi úgy tolta, mintha ki sem került volna a zenekarból. Az új dalok sem okoztak gondot neki, de természetesen itt már profikról beszélünk. És itt jött elő az én gondom, hogy főleg a Négyszögöl volt megint terítéken, a régiek közül nagyon kevés került elő. Sőt, a számlistát sem nagyon variálták meg az utóbbi találkozásunk óta, de betudom annak, hogy Tibi bemelegítő bulija volt.

A közönségre panasz nem lehetett, ment a mozgás szinte az elejétől, a lassabb részeket leszámítva a pogo nem igazán állt meg. A Circle of Pain alatt beindult egy circlepit is, a Bírák alatt a tánc olyan lendületet vett elől, hogy egy lökéshullám kíséretében szinte a keverőig hátralendült mindenki. Még statedive is volt, amit ilyen kicsi helyen nem is gondoltam volna, egy alkalommal Gergő is élt a lehetőséggel.

Ha mindent összegzek, panasz nem lehetett a koncertre, hibátlan lett volna, ha néha nem szállt volna el hol az egyik, hol a másik gitár (egy esetben mindkettő), vagy az ének. A Fekete Lovagos zárás után mindenki biztos, hogy jó hangulatban hagyta el az Instantot, merülhetett el újra az éjszakában. De ha lehet, legközelebb kicsit több régit is kérnénk, ha belefér.