Amikor három évvel ezelőtt Al Jourgensen bejelentette, hogy a From Beer To Eternity lesz az utolsó Ministry album, akkor a lehető legtöbbet hozta ki lehetetlen helyzetéből: egy utolsó, gyenge, de még nem szánalmas alkotással lezárni a legendás banda történetét és nem alázta meg a Ministry brandet, így nagyjából a ‘csak-a-szépre-emlékezünk’ elv alapján az utolsó néhány betegesen szar kiadványokat elfelejtjük és inkább betoljuk a lejátszóba a Psalms 69-t. De aki egy kicsit is azt hitte, hogy Jourgensen mester leáll azzal, hogy fárasztó agymenéseit ráborítsa a világgal, természetesen tévedett - bár egy kicsit azért bíztam benne.

Ezért is ért fel egy szolid röhögőgörccsel Al bácsi új projektjéről, a Surgical Meth Machine-ről hallani. Tényleg, ilyenkor az ember már nem vár semmit, mert annyi hülyeséget hordott már össze ez az ember az idők alatt albumon, interjúban vagy bármilyen formában történő megnyilatkozásában. Szóval nincs mit tenni, agy nélkül be a lejátszóba az új projekt bemutatkozó anyagát és hagyni, hogy ismét felbasszon az ideg....
A rengeteg ekézés mellett azért egy dolgot Al bácsi javára kell írni: ez az ember valamikor korábban tudott jó, sőt kiváló lemezeket készíteni. De hatvanhoz közel mégis mit akarhat az ember? Hát természetesen visszanyúlni oda, ahol még működtek a dolgok. Lehet, hogy ez elmúlt három évet azzal töltötte, hogy a régi lemezeket hallgatta újra meg újra? Mert akárhogy is történt, az ide lerakott negyven perc zöme old school/retró Ministry-szagú induszriál metal tekerés. És ráadásul működik is!

Karnyi vastagságú riffekkel agyonszórt zene mellé jól illeszkedik az a rengeteg ipari sampler téma, itt-ott egy gitárszólóval is megbolondítva. Azért persze a dobgép használat itt-ott túlszalad, ezért a darálás már túlmegy az élvezhető ponton, de azért emészthető.

Ugyanakkor nem lenne ez egy “hiteles” Al Jourgensen kiadvány, ha vaskos és jól kifundált véleményét ne osztaná meg velünk. Ez érkezik meg az Unlistenable képében, ahol emberünk jó elmondja, hogy mi az a zene, ami okés = hallgatható és mi az, ami gagyiszar = hallgathatatlan.
Összességében a színvonal nem túl magas, inkább átlagos, de legalább állandó szinten mozog. Semmiképpen nem világot megváltó zene ez, semmiképpen ne akarjuk bármelyik klasszik Ministry lemez mellé tenni, mert értelmetlen. Egyszer-kétszer elmegy, de sajnos nyomot egyáltalán nem hagyott bennem. De így is sokkal jobb, mint amit a korábbiak alapján Al Jourgensen-től várni lehetett. (3/5)