Kanadai death metál. Hülyén hangzik, de a Kataklysm ebben az országban, és ilyen műfajban ténykedik, immáron tizenhét éve. Az amerikai kontinens legeurópaibb országából -egy olyan helyről, ahol a depresszió forrása leginkább a nyári hónapokban észlelhető, amikor kiolvad a közeli tó jege, és nem lehet hokizni (a szó sportosabb értelmében)- várná a legkevésbé az ember, hogy egy igazán emberes, arc letépős dara zenekar ennyi ideig fenn tud maradni, és tizenegyedik alkalommal albumot kidobni. Pedig de! De hogy milyet…
A Kataklysm serdülő koromban kétszer keltette fel a figyelmemet. Először, amikor megismerkedtem a Brujeriaval, a Slayerrel, ekkor mutatta ezt a zenekart egyik haverom, és már csak passzióból is lekurvajóztam. Utána pár évvel egy youtube parti alkalmával elevenítettük fel, hogy, a már nem tudom melyik tévé adón a The Awakener elég gyakori vendég volt az sms beküldős wurlitzerben. Ez a videó be is került a nem rég oldalunkon összeválogatott legepikusabb metál videjók válogatásai közé.
De hát a The Awakener immáron több, mint tíz éve íródott meg, és elég sok idő telt el azóta, hőseink már megöregedtek, az anno célközönségként szolgáló death metál rajongók velük együtt korosodtak. Mit tehet tehát ilyenkor egy Kataklysm szintű zenekar? A megszoksz, vagy megszöksz elv alapján az előbbi opciót választja, és régi hagyományait a korszellemnek, vagy legalább is a közelmúlt korszellemének megfelelő albumot ad ki a kezéből.
A Heaven's Venom kicsit olyan lett, mintha egy jó tizenéves késéssel észre vette volna a Kataklysm, hogy akár az In Flames dallamos deathjével is vállalhatna közösséget. Persze a dallamos death metál is death metál, és talán bele is illik a Kataklysm eddigi munkásságába, de ha a zenekar kiléte nélkül hallgatnám ezt a lemezt, biztos arra gondolnék, hogy valami ifjú suhanc zenekar megpróbálná egybe gyúrni olyan zenekarok stílusát, mint a Job For A Cowboy, All Shall Parish, olyan hácés előadókkal, mint a Hatebreed, vagy a Pro-Pain.
Az egész albumot ugyan az a gonoszkodós, gitárhírózós, duplázós, lefelezős hangulat határozza meg. Nincsenek benne mélyrepülések, de igazi izgalmat sem hoz, korrekten megcsinált, ám a zenei stílushoz képest túlzottan elhúzott számok jellemzik a Heavens Venomot. Vannak hat perckörüli szegelős, ám kicsit öncélú nóták, mint a Faith Made Of Shrapnel, a Hail To Renegade, a nyitánynál a heavy metál legrosszabb pillanatait idéző As The Wall Colapses, vagy a nyitó A Soulless God. A zárószám (Blind Saviour) rendesen dörren, és aránylag változatos. A gitár, és néhol dob komplexitás viszont nagyon uralja az egész lemezt, mind a 47 percen át, ami valljuk be egy ilyen nehezen emészthető, mócsingos metál albumnál inkább hátrányt jelent.
A Heaven's Venom tehát egy korrekt, durva nevezzük akárhogy core album a Kataklysmtől, amit az ember nyugodt szívvel hallgathat gyúrás, futás, dugás közben, de igazi világ megváltással nem kecsegtet minket. A Kataklysm rajongóknak pedig ez az album épp oly vízválasztó album lehet, mint a Metallicásoknak a St. Anger vala, vagy a Killswitch Engagesekenek az As Daylight Dies volt.
Itt a legújabb videó is:
