Eredendően egy 2022-es kiadványról van szó, mely 2023-ban kapott egy LP-verziót is, hozzám azonban a kazetta változat jutott el, mégpedig kerülőutakon, és ebből adódóan számottevő fáziskéséssel. Jelen ajánló mégsem sokat veszített az aktualitásából, mivel a Mankind’s Odyssey megjelenése óta a lengyel csapat tagcserékkel küszködött és az elmúlt időszakban csak egy digitális kislemezzel jelentkezett.

Ez a felvétel egyébként az Aquilla első nagylemeze volt. A borítókép alapján pedig valószínűleg mindenki tudja, hogy ebben a kilenc plusz egy tételben az alábbi három műfaj valamelyikéről lehet szó. Thrash, heavy vagy speed metal? – tehetnénk fel a kérdést. A megfejtés pedig egészen pontosan heavy és (dallamos) speed metal. A varsói ötös tagjai a promó fotók és a felvett „művész” nevek láttán nem veszik magukat túl komolyan, ellenben a zenével nem viccelnek.

A Mankind’s Odyssey kiadását két EP és több single is megelőzte, a 2015-ös alapítás óta ezekkel töltötték ki az időt. A felvett nevek egyébként nem teljesen céltalanok, a hivatalos álláspont szerint a lemez koncepciózus jellegét hivatottak erősíteni. A Mankind’s Odyssey ugyanis egy futurisztikus történetet mesél el; ahogy a cím is utal rá, egy sci-fi köntösbe bújtatott odüsszeiáról van szó. Láttunk, hallottunk és még sokszor fogunk látni és hallani is hasonlót – jómagam legutóbb a német Scanner-től.

A zenekar fő témaforrása tehát a sci-fi és azzal összefüggésben az utóbbi hat évtized filmes esztétikája. A saját univerzumukat az említett évtizedek mozijai inspirálták, hatásaikként a 2001: Űrodüsszeia, a régi Dűne, az Alien és a Blade Runner filmekre hivatkoznak. A forgatókönyv meg a szokásos. A promóciós lap szerint „az Aquilla célja, hogy a közönség elé tárjon egy futurisztikus történetet a Földet elhagyó és az ismeretlenben kalandozó emberiségről, melynek célja, hogy olyan új helyet találjon, ahol végleg letelepedhet”. Ez az epikus történetmesélés már a The Day We Left Earth és a Saviors of the Universe című EP-pároson elkezdődött, mely a Mankind's Odyssey formájában újabb fejezetet kapott.

A történeti szál szerencsére csak a narrációk és néhány rövidebb közjáték erejéig telepedik rá a lemezre, mely a bónusz dallal együtt is alulról súrolja a háromnegyed órás menetidőt. Ha már említettem a Scannert, a legutóbbi lemezük akár a zenei oldalt tekintve is egy jó igazodási pont lehetne. A lengyelek azonban véleményem szerint a Hammerfall és az Enforcer világához állnak igazán közel. A lemez megjelenése óta távozott, Blash Raven néven futó frontemberük a magas tartományokban érezte igazán otthon magát, alkalmasint – pl. az Arrival című dalban, illetve a The Awakening középrészében - Halfordos sikolyokra is ragadtatta magát.

Az a fajta muzsika ez, amelynek képviselőivel határainkon túl Dunát lehetne rekeszteni, itthon meg alig akad mérvadó képviselője. Jellegéből eredően teljességgel feleslegesnek érzem az egyes dalok szétcincálását, további nagyobb zenekarnevekkel való párhuzamok megvonását. A lényeg, hogy a szerzemények többnyire pörögnek, a vokálok szárnyalnak, de persze akadnak középtempós darabok, ahogy lírai pillanatokba is belefuthatunk. Szóval a melodikus heavy metalban legalább felületesen járatos hallgatóknak minden szegletét tekintve otthonos lesz ez a környezet.

A tempós, de egyúttal dallamos vonal, avagy a svéd heavy metal híveinek nem érdemes kihagyniuk a lengyelek űrutazását. Az pedig már csak zárójeles adalék, hogy a Mankind’s Odyssey kazetta változata a csillagászati koncepció apropóján az őszi napéjegyenlőséghez igazítva, épp 2022. szeptember 23-án jelent meg.