Már a Brutal Assault beszámolóban említettem, hogy nem vagyok nagy extrém metal rajongó és tovább kellene képeznem magam ezekből a zenékből. Itt a lehetőség, mert nekem jutott a Surgical Steel, és nem csak ezt kell meghallgatnom, hanem a korábbi lemezeiket is, hogy "képben legyek". A diszkográfiából az első kettő lemez számomra élvezhetetlen, a Necroticism már jó, a Heartwork és a Swansong pedig kimondottan tetszenek. A régi Carcass fanok szemében nem feltétlenül én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy véleményt írjak egy kultikus csapat új lemezéről, de legalább az elfogultság nem áll fent, mint annyi más zenekarnál.

Bevezetésnek átrágtam magam a zenekar eddigi életművén, majd kis pihenő után következett az új lemez, amely a '96-os Swansong óta az első albumuk. 17 év hosszú idő. Képes volt a zenekar megújulva, '13-ban megfelelni az elvárásoknak vagy akárcsak újat mutatni?

Már első hallgatásra feltűnt, hogy a lemez két részre osztható: zúzós grindcore és dallamos death metal, a Surgical Steel úgy írható le, mint a kettő kombinációja. A stílusokat ötvözi ,bonyolult, egyéni módon, de az  egyensúlyt megtartva. Jeff Walker nyilatkozata szerint ez a lemez a hiányzó láncszem a Heartwork és a Swansong között. Egyetértek vele, szóval aki visszatérést vár az első lemezekhez csalódni fog!

A nyitó instrumentális 1985 egy lassú, érzelmes gitárintro után berobban a Thrashers Abattoir, ami egy kétperces tombolás, a riffeléssel mintha a régi Carcass térne vissza vissza, majd a nagy sebességű Cadaver Pouch Conveyor System és a Congealed Clot of Blood amely akár tisztelgésként is felfogható a Slayer előtt. Ezek így lemeznyitásként igazi mesterhármast alkotnak. A régi rajongók is megkapják amire vágynak és az újabb lemezek kedvelői is örülhetnek, de ez inkább kiváló hangzású death metal, mint grindcore.

The Master Butcher's Apron, 316 L Grade, Surgical Steel, Captive Bolt Pistol, ezekben visszaköszön egy sor ismerős Carcass eszköz, amiket nem is olyan rég hallottam a korábbi lemezeken, nehéz közepes tempó, kettős gitárharmóniák, de a nyers erő is megmaradt bennük. Ez utóbbi még a gyengébb nóták közé tartozik, a záró Mount of Execution Iron Maiden-szerű közepes tempójú akusztikus slide gitár kezdéssel, talán ettől lesznek a legcsalódottabbak az ortodox rajongók, pedig az egyik legjobb szám a lemezen!

Bill Steer bonyolult gitárjátéka nem merül ki az ész nélküli sebességben és a szólói is kreatívak, Dan Wilding dobtechnikája kiváló és pontos, Jeff Walker összetéveszthetetlen hangja pedig ugyanolyan agresszív és gonosz mint 17 éve!

Szép gesztus volt a zenekartól, hogy meghívták Ken Owent egy kis szereplésre, ő is vokálozik a lemezen. Sajnos valószínűleg már nem lesz a zenekar dobosa a betegsége miatt. A Surgical Steel zseniális az elejétől a végéig, hihetetlenül erős visszatérő album, a Carcass egyik legjobb munkája. Extrém metal, zenei minőség.