Októberben jelenik meg Farkas Zoltán az Ektomorf torkának/gitárosának/mozgatórugójának az életrajzi könyve, amit mi már nagyon várunk. Jövő héten az egyik legfontosabb feladatunk lesz, hogy beszerezzük az Outcast című könyvet. Addig viszont itt van a most megjelent legújabb album az Aggressor.
A zenekart még a nagy robbanás előtt ismertem meg 2002-ben, amikor megjelentették az I Scream Up The Sky albumot. Emlékszem, hogy akkor mennyire letaglózott az egész. Teljesen mindegy volt, hogy a magyar vagy az angol változatot hallgattuk, egyszerűen odavoltunk azért a lemezért. Aztán jött a Destroy, Instict és a mindent elsöprő, számomra örök kedvenc Outcast. Hogy azóta mi történt a zenekarral? Tagcserék tömkelege, pár gyengébb és pár erősebb lemez, egy akusztikus album, MR2-ös fellépés, amerikai koncertek. Nem unatkoztak, az egyszer biztos. Most meg így az év végén itt a tizenkettedik stúdió album (ha az akusztikus lemezt nem nézzük). Be kell vallanom kicsit kétkedve töltöttem le az új lemezt a hivatalos linkről. Számomra a Retribution egy nagyon gyenge lemez volt a Black Flag után. Olyan volt, mintha a zenekar visszalépett volna a What Doesn't Kill Me-s korszakba.
Az albumborító abszolút nem az én világom. Jobban szeretem, amikor nem számítógéppel készül egy borító, amit esetleg lehet órákig és nézegetni, vagy, ha leveszed a polcról mindig találsz rajta valami újat, de ez egy nagyon kicsiny része az Aggressor-nak. Sokkal fontosabb maga a zene. A már előzetesen kikerült Evil By Nature eléggé meggyőző darab volt, hogy nem kell most aggódnom. Ebben a dalban nem más vállalta a vendégénekes szerepét, mint George "Corpsgrinder" Fisher, akit a Cannibal Corpse-ból ismerhetünk. Tényleg egy rendkívül erős kollaboráció lett itt összehozva. A két énekes hangja, üvöltése, hörgése egyszerűen kirázza a velőt az ember csontjaiból.
Örömmel mondom a zenekar visszatalált a gyökereihez. Visszatalált ahhoz a groove metalhoz, ami az Instictnél még nem volt eléggé kiforrott, megtalálta azt, ami az Outcast-on pozitívan jött le, de mégsem azt akarják ezzel a lemezzel lemásolni. Talán eddig ez a legegységesebb Ektomorf lemez, amit hallottam. Az igazai old school groove metal fanoknak tetszeni fog, ezt garantálom. Az Aggressor dalai annyira tele vannak lüktetéssel, energiával, dupla lábdobbal, hogy azon veszed észre magad folyamatosan vissza tekergeted a dalt. Az abszolút kedvencem azonban a Holocaust, ami egyszerűen magával ragad. A Move On pedig a másik favorit, amit koncerten fogunk ordítani együtt, az biztos.
Megemelem a kalapomat Zoliék előtt. Az idei év nem gyenge metal tekintetében, jöttek/jönnek a bitang jó lemezek, de ezzel az albummal az Ektomorf ott lesz az elejében.. Béke, Szeretet, Metal. (4,5/5)
