Manapság csak arról olvasunk, hogy így szerzett pár milliót, úgy épített házat, innen szerezte a vagyonát, és amúgy is ki az a barom, aki rendesen dolgozik? Na, skacok ezt felejtsétek el a francba! Itt a tökéletes példa, hogy a kemény munkával meglehet élni, és nem kell silány minőséget alkotni, ragaszkodni kell a színvonalhoz! Moldoványi Jancsival beszélgettem, aki a Realpimp szitanyomó alapítója. Tessék elolvasni a cikket és levonni a tanúságot.
RS: Egy éve beszélgettünk ugyanígy. Mi történt azóta veletek?
Jancsi: A tavalyi év minden várakozásomat felülmúlta. Az elején voltak persze nehézségek, két „oszlopos” kollégát is elveszítettünk, de tavasszal már minden a helyén volt és gőzerővel tudtuk nyomni a pólókat. Visszatért a grafikusi posztra Devecz Ádám barátunk, aki amellett, hogy rendkívül precíz szakember, nagyon jó barát is. Anno vele kezdtünk, így óriási öröm, hogy újra nyitott volt a közös munkára. Nagyon sok új ügyfelet és barátot szereztünk, a sor mondhatni végtelen, kezdve a Jinjerrel a Tibi Atyán keresztül a Euroblast Fesztiválig.
RS: Mesélj egy kicsit, hogy jött a Tibi Atyás lehetőség?
Jancsi: Borbás Robi rajzolt egy design-t a Tibi Atya könyvhöz. Ebből készült egy pólóminta, amelynek gyártásához Robi minket ajánlott. Már a kommunikáció is nagyon szórakoztató volt velük, a nyakcímke szövegén konkrétan sikítottam a röhögéstől. Ez az igazi álommeló kategória: tökéletes minta, hihetetlenül jó arc ügyfél, tökéletes végtermék.
RS: Van egy új honlapotok, erre miért volt szükség?
Jancsi: A weboldal főleg a külföldi értékesítést segíti. Persze emellett nagyon sok hasznos infó is fent van, amit a kezdőbb zenekarok el tudnak olvasni rendelés előtt, így gördülékenyebb velük a munka. Igazából mindig szerettem volna egy profi weboldalt, most álltak úgy a csillagok, hogy ez el is tudott készülni.
RS: Olvastam, hogy volt valami összetűzésetek az egyik futárszolgálattal, mi történt?
Jancsi: Igen, sajnos volt. Már többször is eltüntették egy-két csomagunkat, de ez most különösen fájt, mert a tartalma egy iszonyú bonyolult, sokszínes megrendelés volt. Újra meg kellett csinálnunk, de hála az égnek a külföldi partner is látta a szállítmányozó cég teljes tehetetlenségét. Tehát fuvarozót váltottunk, az új céggel pedig nagyon elégedettek vagyunk.
RS: Milyen érzés volt amikor megláttad, hogy B-Real a Cypress Hillből, olyan pólóban nyomul, amit ti készítettetek?
Jancsi: Imádom a Cypress Hillt, tényleg alig hittem a szememnek. Az egész sorozat megvan neki amúgy, a márka forgalmazói jutatták el hozzá.
RS: Láttam képeket, hogy voltatok szitanyomós kiállításon, hogy kell egy ilyet elképzelni?Jancsi: Stuttgartban volt Textile Vision kiállítás, amire sikerült pár ismerősömmel kijutnom. Óriási inspiráció volt, a legfejlettebb technológiákat tudtuk közvetlen közelről szemügyre venni, ráadásul működés közben. Emellett képviseltette magát az összes textillel foglalkozó cég, akik több ezer négyzetméteren mutatták be az újdonságaikat. Szenzációs élmény volt, szóval remélem, jövőre ki tudom vinni rá a kollégáimat is.
RS: Az elmúlt évből melyik munkátokra vagy a legbüszkébb?
Jancsi: Álszent dolog lenne arról ömlengeni, hogy minden munkára ugyanolyan büszke vagyok, de otthon már megint megtelt egy nagy ruhásszekrény – ez kb. 250 pólót jelent –, szóval bőségesen volt a tavalyi évben is olyan minta, ami annyira jól nézett ki, hogy nekem is kellett belőle egy darab.
RS: Ahogy a képekből láttam egy jó kedvű csapat verődött nálatok össze, mutasd be őket pár mondatban.
Jancsi: A jókedvű az nem épp a megfelelő szó erre. Konkrétan nap mint nap megszakadunk a röhögéstől. De tényleg! Mivel úgy találtam ki a céget, hogy nincs főnök-beosztott viszony, mindenki „kolléga”, ezért teljesen lazán, stresszmentesen dolgozunk. Takács Ádám már nagyon régóta velem van. Simán mondatom, hogy a tanítványból mester lett, mert annyira a fejemre nőtt, hogy most már mindent sokkal precízebben tud, mint én. Nagyon jó szakember, aki ritkán szól, de akkor mindenki fetreng a hőalagút alatt. Sárog Ádám – a fogadott „kisfiam” – Takács gyerekkori barátja, úgyhogy rajta keresztül került hozzánk. Sokkal többet beszél, mint a kis barátja, ő egy igazi bohóc. Meg lehet nézni pl. az egyszarvús fotóját a Facebook oldalunkon. (ITT találod) Minden hétre készül valami kretén dologgal, neki ez amolyan küldetés. Tavaly június óta pedig Szarvas „Tirpa” Dávid is nálunk dolgozik, aki a Killakikitt ismert rappere. Mindannyiunk nagy meglepetésére nagyon ügyesen nyom pólókat is, de főleg a beszerzéssel foglalkozik. A grafikusunkat pedig már említettem. Devecz Ádi freelancerként melózik nálunk.
RS: Külföld felé mennyire akartok nyitni?
Jancsi: Nagyon, és szépen halad is az ügy. Tavaly már csináltunk pár nemzetközi fesztivált is a külföldi turnék mellett. Izgatottan várjuk, hogy idén milyen munkák jönnek, most épp az Ill Nino és az Ektomorf turnémerch készül. Ha az megvan, kezdjük a Jinjert, és így tovább. Az egész folyamat nagyon hasznos. Egészen közelről látjuk a külföldi merch bizniszt, úgyhogy rengeteg új tapasztalattal vagyunk gazdagabbak, amiket próbálunk átadni a hazai bandáknak is.
RS: Mik a tervek mondjuk a következő öt évre?
Jancsi: Épp most kezdtem el egy új üzleti tervet egy nagyobb műhely kialakítására. Ez nem nagyképűség, aki kapcsolatban áll velünk az látja: nem bírjuk kapacitással a megrendeléseket. Ha marad az a növekedési tendencia, ami az utóbbi 3 negyedévben volt, akkor az év második felében költöznünk kell. 2016-ban háromszor annyi volt a forgalmunk, mint az előző évben. Nyilván esélyünk sincs semmiféle támogatásra, szóval ezt a fejlesztést megint saját zsebből kell majd finanszírozni, de ez rengeteg pénz és óriási felelősség, nem beszélve arról, hogy iszonyatosan nehéz lelkiismeretes, jó munkaerőt találni. Hivatásos szitanyomó pl. nem is dolgozik nálam. Ez is egy őrültségem, hogy mindenképp mi tanítsuk be az embereket a nulláról, és akkor tuti mindent úgy csinálnak, ahogy itt kell. Remélem, találok még srácokat, akik érdeklődőek és nem riadnak meg a kemény munkától.
RS: Melyik az a banda, akivel, ha együtt dolgozhatnál, egy álom válna valóra?
Jancsi: Anno ilyen volt a Running Wild. Kicsi koromban rengeteget hallgattam. Aztán a Monuments is ilyen volt, de mondhatnám a Jinjert, az Ill Nino-t, vagy épp a Crazy Town-t. Sőt, készítettünk már pólót a TOTO-nak, meg Yngwie Malmsteen-nek is, ami persze szintén elég nagy dolog, de ők sosem voltak a kedvenceim. Igazából a legeslegnagyobb favoritom a Fleshgod Apocalypse. Ha egyszer nekik gyárthatnánk, akkor tuti elmorzsolnék pár könnycseppet. (Egyébként Paolo Rossi tesójának van egy irgalmatlan death metal zenekara, nekik már régóta nyomunk cuccokat, de a FGA egy nehezebb ügy. Talán egyszer…)
