2024 tavaszán az ikonikus Kacsa kocsma kinyitása alkalmából rendezett minifesztivál első napjára összeállt az Esztergom-Dorog tengelyen túlzás nélkül legendásnak mondható Graveyard At Maximum ska-punk formáció. A srácoknak majd 15 év után ez volt az első fellépésük teljes felállással, ami elvárás szinten magasra tette a lécet, de a megjelentek számát látva és a koncert hangulatát átélve bátran jelenthetjük ki, hogy sikerült megugrani a szintet. Sőt! Papp Lajos, énekes, gitáros frontembert kérdeztük az újraegyesüléssel kapcsolatban.

Az áprilisi buli remekül sikerült kívülállóként szemlélődve. Meg merném kockáztatni, hogy Ti is élveztétek. A RicsCast podcastben már hallhattunk korábban az esemény megszületésének körülményeiről, de érdekelne, hogy ezt Te hogyan élted meg! 

Számomra úgy indult a történet, hogy Sandi (gitár, vokál) szólt, én meg jöttem. Gondoltam megnézzük milyen lesz újra együtt zenélni. Aztán az első próbán éreztem, hogy mindenkinek nagyon jól esik együtt lenni, ezért eldöntöttük, megcsináljuk a ‘Kacsanyitót’, amire Borhi Dani (Kacsa booking) invitált minket. Engem a legjobban az motivált, hogy éreztem a szeretet a többiek részéről, és azt, hogy hiányoztam nekik. Azt hiszem számomra van ez az érzés, amit csak egy zenekar tud adni. Remélem a többiek is beszámolhatnak valami hasonlóról. 

Személy szerint nekem maga a felkészülés nagyon fárasztó volt. Szerettünk volna egy igazán klassz estét szerezni mindannyiunknak - magunknak és a közönségnek is - ezért igyekeztünk a legjobbat nyújtani mind technikai mind zenei téren. Az előkészületek, a próbák sok időt és energiát igényeltek. Aztán pont egy kicsit beteg lettem a koncert előtt, de így is sikerült végig nyomni a bulit. Visszahallgatva néha feltűnt, hogy nem csillogott úgy a hangom ahogy az megszokott, de ennek ez volt az oka. Szerencsére a visszajelzések alapján nem volt vészes. A többiek előtt le a kalappal, nagyon királyul nyomták!

Ami azonban elképesztő volt az a hangulat! Harapni lehetett a pozitív energiákat, a jókedvet. Akik eljöttek, ezen az estén elfelejtették a hétköznapokat, masszív fesztiválhangulat volt. Mint egy reptér várójában ahol nincsenek megjátszott jelenetek, régen látott ismerősök találkoztak újra, megölelték egymást, együtt énekeltek. Szóval a közönség még a zenekarnál is jobb volt. Ne feledkezzünk meg a két vendég zenekarról sem, a The Buttholes és a Bankrupt is kitűnő teljesítménnyel járult hozzá az estéhez. Azt gondolom ilyen színvonalú, hangulatú este ritkán lehet manapság a környéken. 

Örülök, hogy előkerültek ilyen dolgok, mint szeretet, együtt lenni, jókedv. Több dalszövegetek is eszembe jut ezek kapcsán. Milyen érzés azt tapasztalni, hogy ennyi idő után is aktuális az üzenet az embereknél? Én mintha azt látnám, hogy a legtöbben ki vannak éhezve a hasonló összejövetelekre. Vagy esetleg ez már a nosztalgiafaktor? Mit gondoltok erről?

Azt gondolom a szeretet mindig aktuális. Mindenki szeret közösségbe járni, az ember közösségi lény. Azt látom sok olyan dologgal foglalkozunk, amikhez semmi kedvünk sincs, csak muszáj csinálnunk, vagy azt gondoljuk, azt sugallják nekünk, hogy az a normális, ha azt csináljuk. Ez társadalmi, gazdasági, életviteli probléma. Az utóbbi időben sok szakértőt olvastam, meghallgattam ebben az ügyben – ez nincs összefüggésben a zenéléssel, de nekem sok kérdésre választ adott – és ez alapján ki merem jelenteni, hogy ami manapság, és eddig ment az nem normális életvitel egy ember számára. De ezt a témát most nem fogom kifejteni. Azzal azonban összefügg, hogy az emberek ki szeretnének szakadni a szürke hétköznapokból. Élményeket keresnek. Sok élményt meg tudsz vásárolni, elmehetsz nyaralni, utazhatsz, lehet sportkocsid egyéb anyagi természetű dolgod, ha van rá pénzed, de egy közösség részének lenni, ott együtt élményeket szerezni talán mindennél fontosabb, és nem számít mennyire vagy tehetős vagy éppen szegény. 

Amikor elkezdtünk zenélni mi egy mikroközösséget alakítottuk ki. Négyen, később már öten sok időt töltöttünk együtt, mert élveztük. Amikor elkezdtünk koncertezni, megpróbáltam úgy tekinteni erre a zenekarra, mint egy közösségépítő csapatra. Behúztuk a barátainkat, aztán jöttek a barátok barátai, ismerősei. Később persze már olyanok jöttek, akikhez eljutott a zenénk és nem ismertük őket, de ez természetes dolog. Viszont azt gondolom nekik is egy közösségi élmény volt a „Magyar Kalifornia” Dorogon. Aztán jöttek, alakultak helyi zenekarok és felfutott az élet. Mi írtuk a dalokat, a szövegeket, buliztunk, élveztük az életet, a hétvégit leginkàbb. Mondhatjuk egy párhuzamos életet éltünk, volt a hétköznap, aztán volt a hétvége. Később egyre több koncert jött, egyre messzebbre utaztunk, még többen megismerték a zenénket.

Most pedig igen, benne van a nosztalgiafaktor, de azt gondolom belül mi most is ugyanazok a lélekben fiatal srácok vagyunk, akik régen is voltunk, csak az előbb már említett társadalmi, gazdasági elvárások csapdájába estünk. Megfeleltünk nekik, de ez boldoggá nem tett minket. Nem is tudna. Ha onnan nézzük akkor retrók vagyunk, ha a szívünkből akkor rohadt nagy királyok! Mi zenélni szeretünk, a közönségünk pedig zenét hallgatni, kikapcsolódni, gondolkodni a szövegeken. Nem vagyunk még öregek egyáltalán. 80 évesen majd nosztalgiázunk.

Ez úgy hangzik mintha mindenki kicsit visszatalált volna a zenekar által saját magához is, ami azt gondolom mindenképpen pozitív. Ennek megfelelően fel kell tennem a kérdést, hogyan tovább? Egy további fellépés már be van harangozva karácsony előttre, de megeshet az is, hogy együtt marad a banda és esetleg születnek majd új dalok is? 

Megbeszéltük tavaly novemberben, hogy nézzük meg mi történik, ha csinálunk egy bulit, ugye az áprilisit a Kacsában. Mindenki máshogy látta a lehetőségeket, de mindenben gyorsan megtaláltuk az összhangot. A bejelentésnek nagy visszhangja lett, volt akit meglepett, engem csak a mértéke. Aztán elkezdődtek a szervezések, hamar összeállt az este. Nagy köszönet Daninak, hogy mindig konstruktívan, együttműködve állt a dolgokhoz, remélem ő is elégedett volt az hétvégével. Peti (trombita, vokál) elképesztő energiákat fektetett a promóciós munkába. Újraindította a facebook oldalt, pólót tervezett, zenekari sört intézett, miegymás. A srácok otthon begyakorolták a nótákat, hogy a próbák során az összehangolódáson, összepróbáláson kívül ne kelljen apróságokkal foglalkozni. Mivel én messze élek ezért kevés időnk van együtt zenélni, de online szinte mindent meg tudunk beszélni és ha otthon mindenki felkészül akkor egy kis átmozgató edzés keretében hamar összeáll a dolog. Azt kell mondjam profi hozzáállása van mindenkinek. Persze azt se feledjük, hogy azért előtte 13 évig nagyon sokat gyakoroltunk együtt, ismerjük egymást. Ahogy azt az okosok szokták mondani: megvan a kémia.

Ezt azért foglaltam így össze mert meg kell értenetek, ez egy új helyzet nekünk is, ki kellett próbálni, hogy tudunk-e így együtt „dolgozni”. Ez eddig teljesen zökkenőmentes, így igen, elgondolkodtunk a folytatáson. Aki akar az megoldásokat keres, aki nem akar, az kifogásokat. Na most nálunk csak az előbbiek vannak. Ha minden jól megy lesznek új dalok és további koncertek is. Mindenki mindenről értesülni fog időben. Ha lesznek új számok pont úgy fognak megszületni, mint a régi dalok. A szövegek, amiket énekeltünk semmit nem vesztettek aktualitásukból. Sajnos. Nem hiszem, hogy változtatni kellene a szövegírási szokásainkon. Szóval nem arról fognak szólni a dalok, hogy annak idején milyen fasza volt minden, emlékszel? Előre nézzünk kérem szépen, előttünk az élet. Tudod, majd 80 évesen emlékezünk. 

Jó ezt hallani, hogy ennyi év után is zökkenőmentes a közös alkotás, és hogy ha az emberek valamit igazán akarnak, akkor az akadályok is könnyen vehetőek. A koncerten, ahogyan én láttam, szép számmal részt vettek fiatalok is, akik az előző érában életkorukból fakadóan sem vehettek részt élő fellépésen, de most ott voltak az első sorokban, nyomták a pogót, énekelték a szövegeket. Mit gondolsz, visszatérhet a fiatalok körében ennek a stílusnak a szeretete? 

Visszatérni? A zenénk eddig is elérhető volt csak mi nem voltunk elérhetők élőben. Egy példa: annak ellenére, hogy nem voltunk aktívak az online térben, a kedvelőink sok mindent megosztottak a zenénkel kapcsolatban. Ha felmész a Youtube-ra számtalan videót, fotómontázst, zenét találsz tőlünk, amit sokan megnéztek, meghallgattak. Ezek a videók nem általunk lettek készítve, feltöltve. Ha most arra gondolunk, hogy megy ez a pénzorientált világban, főleg manapság, akkor hőzönghetnénk azon, hogy jogtalanul felhasználták a zenéinket, képeinket, videóinkat. De ezt mi másképpen nézzük, hiszen amikor a dalaink születtek, ezek az internetes csatornák még gyerekcipőben jártak, így azok a lehetőségek, amelyek ma rendelkezésre állnak, még nem alakultak ki, főleg a pénzkereséssel kapcsolatban. Itt tudunk visszakanyarodni ahhoz a dologhoz, hogy közösségépítés. Ezek az emberek a Graveyard at Maximum közösségét építették szeretettel. Ugye megint a két szó: közösség, szeretet. Ha a fiataloknak szüksége lesz - és szerintem igen - erre a két fontos értékre, akkor ott lesznek függetlenül a zenétől. Régen se mindenki a zenénk miatt jött el, hanem a hangulat, és a többiek miatt. Mi csak megteremtettük azt a közeget, ahol az emberek kapcsolódhattak. Megpróbáljuk továbbra is a tőlünk telhető legjobbat nyújtani, ha elég lesz akkor jó, ha nem, akkor se tudunk többet. Most már az online térben is aktívabb jelenlétre van szükség, ezen dolgoznunk kell, de belejövünk.

Sokadszorra kerül elő az online tér a beszélgetésünk alatt. Nyilván a mai világban kár lenne tagadni, hogy egyre több dolog történik itt. Szerinted az általatok képviselni kívánt attitüd átvihető ezeken a csatornákon keresztül vagy inkább arra sarkalnátok mindenkit, hogy emeljék fel a seggüket és menjenek el egy koncertre vagy bármilyen általuk preferált közegbe, ahol tényleg valódi behatások érik őket? 

Az, amit mi képviselünk, az online térben nem hiszem, hogy érdekes lenne bárkinek is. Persze lehet fasza videókat készíteni, zenéket feltölteni, az is okozhat örömet valakinek. De milyen klipet csináljunk? 12 másodperces számot a TikTokra? Ennél hosszabb ideig nem figyel manapság senki. 30 éves kor alatt tuti nem. Olyan videót csinálni, ami még nem volt? Klassz kihívás. 

Élőben már más a helyzet, ott nem tudod átugrani a dalokat, de nem is kell mert más érdekes dolgok is történnek körülötted. Megfigyelhetsz más embereket, ismerkedhetsz, akár a technikát tanulmányozhatod, mit tudom én. Ezt otthon a szobában nem lehet. Nekünk az internet mint közösségi háló, reklámfelületként lehet fontos, hogy minél több embert elérjünk. Ez persze nem csak ránk vonatkozik, hanem az összes előadóra, szervezőre. Megpróbálunk klassz koncerteket, színvonalasan lebonyolítani aztán a fotókat, videókat megosztani, megkérni mindenkit, akinek tetszett, hogy adja tovább, meséljen az élményeiről. Offline, online mindegy. A legjobb reklám továbbra is a szájról szájra terjedő. Ha segítenek nekünk azok, akik már szeretnek, akkor lesznek még többen offline és online is.

Remélem a jövőben jönnek majd tízen, huszonévesek is a koncertekre. Jelen pillanatban azonban azt látom, a mi hallgatóink inkább a 30+-os korosztály. Nekik még a zsigereikben van ez a szórakozási mód, és igénylik is az élő zenét. A fiatalabbaknak ezzel nem hiszem, hogy sok élménye van. Majd mi megszerezzük nekik. Az aktív unatkozás persze nagy konkurencia, de egy szónak is száz a vége: mindenki járjon koncertekre! 
 

Tehát koncertek. Így a végére akkor elárulhatnád, hogy hol csíphet el titeket legközelebb az az unatkozó tizenéves, aki éppen készül kilépni az online komfortzónájából, illetve ha valami fontosat még szívesen közölnél, jöhet az is! Köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat, és remélem nemsokára akkor hallhatunk valami pörgős új dalt is tőletek! 

Legközelebb a Nagy Karácsonyi Punkünnepen játszunk majd Budapesten a Dürer Kertben 2024. december 21-én, igencsak impozáns bandák társaságában. Koncertek lesznek jövőre is, a dátumokat, helyszíneket folyamatosan frissítjük. Fontos, hogy törekedni fogunk arra, hogy minden esetben egy színvonalas estét tudjunk a közönség számára prezentálni. Tudom, ismételgetem magam, de a színvonalas produkciót tartom az egyik legfontosabb tényezőnek egy zenekar esetében, ami a szekeret minden körülmények között képes előre lendíteni. Ígérjük, hogy mindenki időben értesülni fog mindenről, persze ha része lesz az online vagy offline közösségünknek. Legjobb, ha mindkettőnek. Úgyhogy rajta, keressétek a zenekart ahol csak tudjátok, és persze elsősorban a koncerteken! …OR DIE!!!