RockStation

Szellemekkel táncoló: Porcupine Tree - The Incident

2009. szeptember 18. - SAABI

Az angliai Porcupine Tree a progrock szcéne egy olyan zenekara, akik stabilan magas színvonalú, minőségi zenét művelnek, de progresszív zenekar lévén, a mainstream nem igazán fogadja be őket (nem olyan szerencsések és halkan mondom csak: megalkuvóak, mint a Dream Theater) Emiatt azután mindeddig nem voltak képesek az underground kultzenekar minősítés fölé emelkedni, bár talán ez soha nem is volt elsődleges cél náluk. Egy biztos: a Porcupine Tree nevét említve a stíluskedvelők és progresszív rock fanatikusok szinte mindig elimerően csettintenek, egy átlagos rockzene kedvelő emberke legtöbbször meg csak néz, hogy azok meg kik?
 
Jómagam mondjuk egyik kategóriába sem tartozom bele, de mivel ismerem néhány lemezüket, ha nem is mindet, meg tudom erősíteni, hogy nem mindig könnyű megkedvelni a lemezeiket. A Porcupine Tree befogadása általában komoly energiát igényel, tipikusan az a fajta zenei művészet az övék, amit csendben, magányosan, maximálisan ráfókuszált figyelemmel kell élvezni. Lemezeik gyakran nem is annyira dalokból, hanem inkább hangjátékokból állnak, amik egy-egy jól kitalált és behatárolt koncepció mentén haladnak; megtörtént és meg nem történt történeteket mesélnek el a zenéjükkel. El sem merem képzelni, hogy nézhet ki majd a novemberi Pecsa koncert a The Incident után.... És pont a halottak napján? Na ne... Ugyanakkor a dátum aktualitása legalább egybevág valamelyest az új anyag "szellemekkel táncoló" koncepciójával, amely amúgy nem könnyíti meg az ember dolgát ezzel a lemezzel. 
 
A Porcupine Tree mostanra már szép hosszú diszkográfiát tud felmutatni. Vannak nagyon jól és kevésbé jól sikerült lemezeik - szerencsére az előbbiekből van több, tehát a minőségi mutató erősen pozitív irányba tart egyelőre. A The Incidenttel kapcsolatban azonban sajnos az az érzésem, hogy ez a lemez a kevésbé jól sikerült oldalt fogja erősíteni, bár nem szeretnék túl negatív lenni, azért az sem lenne fair. Ha ez lenne az első lemezük és a Porcupine Tree név mostanra nem volna már egyfajta brand, egy megbízható márkanév a stíluskedvelők körében, valószínüleg nem sokan figyelnének fel rájuk. Így azonban sokat nem kell aggódniuk, a szekér nem fog kátyúba kerülni. Minden esetre előre szólok: ehhez a lemezhez ne az In Absentia (2002), a Deadwing (2005) vagy a Fear Of A Blank Planet (2007) által képviselt eszményi minőség irányából közelítsünk, mert annak könnyedén  csalódás lehet a vége. 
 
A The Incident története a szellemvilágba visz minket. Nem vagyok túl képzett a szellemtudományokban, de úgy képzelem, bizonyára vannak a szellemek között is vadabbak meg szelídebbek, ennek megfelelően egy szellemtörténet lehet mindent elsöprő, haragos és pusztító hangulatú és lehet csendes, visszafogott, misztikus is. Mondanom sem kell, Steve Wilson mester és zenekara az utóbbi verziót választotta.

Ennek megfelelően a lemez tempója lassú, hangulata sejtelmes, merengős és misztikus. Nem mintha néhol nem bukkanna fel egy-egy gyorsabb gitárvirga, de alapvetően nem kevés megadó türelem kell hozzá, hogy az ember végighallgassa az összesen 18 dalt a  lassított felvétel szerű, szépelgős, akusztikus gitár és sampler effektek uralta, gyakran csak hangulati átkötő szerepre kárhoztatott 1-2 perces tételekkel együtt.

Igazán kár, hogy a Porcupine Tree ezen a lemezen úgy döntött, hogy nem mutatja ki a foga fehérjét - csak épp egy picikét. Hiányoznak az olyan Dream Theateres beborulások, mint amit például az Octane Twisted második része hoz és hiányoznak a Dream Theater progrockján messze túllépő kőkemény riffek, melyek általában a legmeglepőbb helyeken szólalnak meg.

Az egész így inkább csak amolyan Pink Floydos cipőbámulós merengés; legalább is inkább ez a hangulat marad meg az emberben a lemez végighallgatása után. Nem mintha ez önmagában értékelhetetlen vagy abszolút értéktelen volna, de az ember valamirevaló rockerként szívesebben hallgatna többet a címadó The Incident, a Circle Of Manias (milyen kár: alig több, mint 2 perc) vagy a Remember Me Lover szigorú riffjeiből hogy a Bonnie The Cat esztelenül elborult gitárnyúzásáról és reszeléséről már ne is beszéljek. Az eddig nem említett többi tizen-x hangulatfestő dalról sajnos nehéz nagy lelkesedéssel megemlékezni. Szépek persze, csak mégis: semmi különös... Aludjunk!
 
Globálisan, (értsd: egészében)  szemlélve a problémát, mindettől függetlenül, mégis úgy gondolom, hogy a The Incident még így, önmagukhoz mérvén kevésbé sikerült mivolta ellenére is sok progresszív rock rajongónak szerezhet kellemes perceket. Az igazán ütős, egyedi Porcupine Tree megoldások, amiket a korábbi lemezekről annyira szívesen hallgatok, most ezen a korongon nem kaptak sok szerepet. Hát Istenem, nem lehet mindig kolbászból a kerítés... talán majd a következő anyag írásakor kicsit bőkezűbben osztogatja a múzsájuk azokat a bizonyos csókokat. Ez most ennyi lett, se több se kevesebb. 
 
Porcupine Tree - Time Flies video @ Rock STATION. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr661390298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tom.Bombadil 2009.10.13. 21:35:04

Finoman szólva: nem értünk egyet. "Cipőbámulós merengés" mekkora hülyeség. De mentségedül szóljon, az első meghallgatás után nekem is hasonló volt a véleményem (mármint, hogy a régi lemezek jobbak voltak). De mint sokan mások is tudják rajtam kívül, a PT lemezeket nem elég egyszer meghallgatni, hogy kinyíljanak. Neked se ártana meghallgatni párszor, mielőtt kritikát írsz. Pláne ilyet.

SAABI · http://rockstation.blog.hu 2009.10.13. 22:43:15

Meghallgattam párszor. Aki ismer, tudja rólam, hogy nem szoktam egy hallgatás után kritikát írni... sőt néha mire megírom már nem aktuális a lemez, de mindegy ez nem ide...

Biztos meghallgatom még néhányszor, meglátjuk mi történik, majd megírom, ha rájöttem, hogy tévedtem.

Egyébként Te mit látsz benne, mi az, amitől megüti az előző lemezek színvonalát? (Csak kíváncsiság...)

Tom.Bombadil 2009.10.14. 12:13:43

@SAABI: Ugyanabból a tömbből faragták ezt a lemezt is, mint az előzőeket. Nagyon átgondolt, minőségileg is technikailag is ugyanúgy a legleg kategóriába tartozó alkotás. És persze a legfontosabb: ez a lemez is kifejezetten javítani akar a világon. Ezt pedig igen kevesen mondhatják el magukról.
Egy történet jut erről eszembe Zogról a földönkívüliről, aki ismeri a rák ellenszerét, és hogy hogyan fékezhetjük meg a háborúkat. Éjszaka landol, bemegy egy kocsmába és megpróbál kommunikálni a bent lévőkkel. Mivel alig pár centi magas, belehal abba, hogy egy részeg gyufának nézi és többször megpróbálja meggyújtani a cipőtalpán.
Végre a PT eljön Pestre, te meg belekiabálod az internetbe, hogy néz'má gyufa!

Egyébként szeptember közepe felé jelent meg a lemez, én legalábbis pár hete vettem, pedig mentem, ahogy megtudtam hogy kijött. Te meg szeptember 18-án már kritikát írtál róla.
"Aki ismer, tudja rólam, hogy nem szoktam egy hallgatás után kritikát írni... "
Szánalmas

sunthatneversets · http://rockstation.blog.hu 2009.10.14. 13:29:20

@Tom.Bombadil: Kedves Tom! A lemez két héttel a megjelenés előtt nálunk volt, tehát Saabi kollégának volt elég ideje lemez meghallgatására. Más rockzenei portálokon is olvastam hasonló véleményeket, mint Saabié, igaz volt aki ennél jobb véleménnyel volt az albumról. Az gondolom, hogy 5 pontból 3.5-öt adni rá még nem a világvége, de ha te fanatikus rajongó vagy akkor nyilván kevésnek tartod ezt, amit megértek, de úgy gondolom, hogy az ízlések különbözőek.

SAABI · http://rockstation.blog.hu 2009.10.14. 14:12:45

Igen, én is pont ezt akartam írni, hogy 7/10 pont (átszámolva) azért szerintem nem egészen a "gyufa" kategória (tetszett a sztori egyébként... sőt még kicsit azonosulni is tudtam Zoggal, hiszen én is ismerem a rák ellenszerét, de hiába mondom, mégsem hiszi el nekem senki.:) ).
Egy PT rajongónak nyilván ez a lemez is ugyanolyan jó, mint az előzők. De ha az ember kritikát ír, megpróbálja objektívebben nézni a dolgokat, pont azért, hogy reálisabb képet tudjon mutatni a lemezről. Imádom pl. a U2-t, az új lemezt mégis csak 7/10-re értékeltem, mert ha kicsit távolabbról nézem, nem nyújtja azt az élményt, amire azt mondhatnám, hogy hibátlan és tökéletes. Ugyanígy szerintem a The Incident sem, de azt is megértem, ha ezzel nem értesz egyet.

Ha van kedved, küldjél nekünk beszámolót a koncertről!

Tom.Bombadil 2009.10.14. 15:59:46

Emiatt a kis polémia miatt kicsit túrtam a neten és helyreállt a világ egyensúlya bennem. Gyakorlatilag mindenhol szuperlativuszban beszélnek a lemezről, nem egy helyen az eddigi legjobb PT lemezként értékelik. King Crimsont, a Genezist meg a Pink Floydot emlegetik, egyáltalán nem negatív értelemben (ki merne ilyesmit tenni !?). Kishazánkban fanyalognak csak.
A legszebb mondatot a metalhammer.co.uk-n találtam: "Prepare to be squashed by a large block of awesomeness."
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum