Ideális esetben ezeket a sorokat a 2024-es Metal Merchants lemezről kellene írnom, de ahogy a zenekar pályája sem úgy alakult, ahogy a kezdetekkor tűnhetett a dolog, úgy rendhagyó módon most én is egy korábbi lemezükről ejtenék pár szót. Hogy legyen miértje is a dolognak, a Poltergeist augusztusban kapott egy kazettás újrakiadást.
A Linköping-i Mindless Sinner és a honfitárs Europe sztorija között nehezemre esik nem megvonni több, kissé erőltetett párhuzamot. A két zenekar története lényegében szinkronban indult, hasonló gyökerekkel, vélhetően azonos zenei háttérrel, a ’80-as évek közepén azonban ezek a sztorik kedvezőtlen, illetve kedvező fordulatokat vettek. Mire az 1982-ben alapított Mindless Sinner lemezhez jutott, addigra Joey Tempesték már túl voltak a saját heavy metal korszakukon, és épp egy bizonyos The Final Countdown című anyaggal jelentkeztek.
A Mindless Sinner: Turn On The Power című kiskiadós bemutatkozása pedig a korabeli dömpingben nem sok vizet zavart. Az 1989-es folytatással, Mindless néven természetesen a korszellemnek megfelelően ők is a hard rock irányába mozdultak el, majd egy évre rá zsákutcába kerültek, és gyorsan el is tűntek a színtérről. Hogy tovább vonjam a párhuzamokat a Europe-pal, az ezredforduló után a Mindless Sinner is rehabilitálta magát, de az akkori lendületből csak néhány évre futotta, visszatérő lemez nem készült.
A tényleges, új stúdióalbumot is eredményező második visszatérésre 2015-ig kellett várni, azóta két további nagylemezük jelent meg, a Poltergeist az utolsó előtti, 2020-as M.S. album volt. Még egy kósza gondolat a Europe-ról; Joey Tempest-ékhez hasonlóan a Mindless Sinner jelenlegi soraiban is a régi felállás zenészeit találjuk, kiegészülve egy két éve leigazolt ütőssel.
Zenei szempontból viszont a nagynevű pályatárs aktuális dolgait nem lehet összevetni a 2020-as évek Mindless Sinner-ével. A Linköping-i ötös lényegében ugyanazt a brites fémzenét játssza, ami a bemutatkozó lemezükön volt hallható. Retro heavy metalról, annak is az egyszerre karcos és melodikus válfajáról van szó, ami a zenészek szempontjából voltaképp nem is retro, hiszen ők az 1989-es kitérőt elfeledve, kisebb-nagyobb megszakításokkal a hőskor óta ebben a zenei világban utaznak.
Ha manapság autentikus formában elővezetett, jó heavy metalt akarok hallani, a Gustav Sundin alapította Jawbreaker Records kiadványai minden alkalommal jó választásnak bizonyulnak. Emberünk az Armory tagjaként zenészként is aktív, de törzskönyvezett mániákusként saját bevallása szerint is a heavy metalra tette fel az életét. A kiadó kazetta formátumban idén három korábbi Mindless Sinner lemezt is megjelentetett. A borítón lévő farmermellény felvarróiról lehet is puskázni, hogy kb. miféle muzsikáról van szó - szerintem a Saxon felvarró a legjobb támpont. Lendületes, svéd létére minden ízében brit heavy metal ez, kb. az 1982-es sorminta szerint.
Csak címszavakban; faék egyszerűségű, azonnal ragadós refrének (pl. a címadóban vagy a Heavy Metal Mayhem-ben), ikergitárok, riffek riffek hátán, bólogatós középtempók, némi heroizmus (Valkyrie, Hammer of Thor). A veterán csapatok rajongói mellett a Legacy Of Kings-korszakos Hammerfall hívei is bepróbálkozhatnak a Mindless Sinner kazettájával, mondjuk a World of Madness vagy a The Road to Nowhere dalokkal – az előbbiről elsőre azt hittem, hogy maga Joacim Cans énekelte lemezre. A zenei megfejtéseket nem ezen a környéken kell keresgélni, ahogy kérdések sem merülhetnek fel a Mindless Sinner kapcsán.
A Poltergeist egy olyan önazonos zenekar lemeze, amely már rég belenyugodott, hogy örökre az undergroundban ragadt, és onnan nem is vágyik máshová. A mai hullámok közepette, amikor már a retro retrója jön szembe az emberrel, simán elhinném, hogy ezt a zenét nem a hatvanas éveik közelében járó arcok, hanem lóhajú, huszonéves skandináv fiatalok rögzítették. Ez pedig a dicséret hangján értendő. Kontakt: info@jawbreaker.se
