A los angelesi hardcore/punk Strife 1991-ben kezdte a szakmát. A Victory Recordshoz való szerződésük idején nagy jövőt jósoltak a bandának, második 1997-ben megjelent In This Defiance című albumukon olyan zenészek működtek közre, mint Chino Moreno a Deftones-ból, Dino Cazares a Fear Factory-ből és Igor Cavalera a Sepultura-ból. A kezdeti lendület nem sokáig tartott, szakítottak a kiadóval és bele is álltak a földbe. 2000-ben aztán rövid idő elteltével újjáalakultak és 2001-ben Angermeans címmel adtak ki lemezt.
Azért a lemezért kapott a zenekar némi kritikát, az egykori rajongók egy része szerint nem volt elég straight edge. Azóta ugyan a banda hébe-hóba koncertezett, de csak ezév februárjában jelentették be, hogy Braziliában megkezdik egy új album rögzítését (11 év után!) a dobok mögött ismét Igor Cavalera-val. A klasszikus In This Defiance lemezes felállás 4/5-e azért itt van és ha már itt vannak nem is szaroznak nagyon.
28 perc tömény HC, amolyan vissza a 90-es évekbe, nyakon öntve egy kis metállal és olyan bólogatós riffekkel, hogy a fejbiccentő izom beáll. 12 dal, amelyek közül jó ha néhány eléri a 3 perces hosszt. Néhol punkos témák, kő HC, Andrew Kline és Todd Turnham középtempós, néhol gyorsabb nyers, mélyre-hangolt riffjeivel, Rick Rodney üvöltéseivel és az elmaradhatatlan csorda-vokálokkal.
Úgy száguld el a 28 perc, hogy az ember csak azt veszi észre, hogy újraindította a lemezt. Dalokat elég nehéz kiemelni, nemcsak azok hasonlósága miatt, hanem amiatt is, hogy azok meglehetősen egyenletesen magas színvonalúak. Azért a klippes Torn Apart, a kissé thrashes No Apologies, a zseniálisan betonozó Never Look Back, a basszus és gitárszólóval is megbolondított In This Defiance, a pattogós Face Your Failures igen csak oda lettek téve.
Igazából ragozhatnám még, de minek, ilyen egy jó HC lemez 2012-ben. Aki meg nem hiszi, hallgassa meg alább.
