Az USA Oregon államából származó Red Fang nem csak humorban nem ismer tréfát, de úgy általában a zenekari melót sem veszi félvállról. A hosszas és kitartó munka eredményeként ma már egyik csábító turnéajánlat esik be a négyeshez a másik után, amilyen a közelmúltban a Mastodon vendégeként lefutott európai kör is volt. Ennek bécsi állomásán volt alkalmunk kicsit eldumálgatni Aaraon Beam bőgős énekessel röviddel a koncert kezdete előtt.

Jelenleg a Russian Circles és a Mastodon társaságában túráztok Európában. Később, még idén, a Black Label Societyvel és a C.O.C.-vel járjátok majd az USA-t. Úgy veszem észre, egyre komolyabb és egyre jobb dolgok várnak a Red Fangre, ezek a turnék pedig a lehető legalkalmasabbak arra, hogy csináljatok némi felhajtást a legutóbbi albumotoknak. Te mit gondolsz erről?
Aaron: Benne van a hitünk ezekben a döntésekben, na meg a menedzserünkben, akiben megbízunk. A Mastodonnal viszont úgy öt éve turnéztunk először, és amikor csak lehetőségünk van rá, újra és újra velük tartunk, mert ők az egyik kedvenc bandánk és óriási arcok. Imádjuk a stábjukat, meg mindenki mást is körülöttük. Úgy tűnik, amikor olyan közönség előtt játszunk, amely még soha nem hallott rólunk abból mindig jól jövünk ki. Hiszem, hogy folyamatosan állítjuk magunk mellé az embereket. Még azokat is, akik korábban nem hallották a lemezeinket. Egyebek mellett éppen erre törekszünk: olyan koncerteket adni, amelyekkel egyből megfogjuk a népet.

Hogy megy a legutóbbi albumotok, az Only Ghosts? Milyen volt a fogadtatása?
Aaron: Úgy tűnik, jól megy. Én mondjuk nem nagyon figyeltem, mit írogatnak róla, de úgy vesszük észre, élőben veszik az adást az emberek. Mi mindenesetre élvezettel nyomjuk ezeket a dalokat a bulikon.

Az emberek rendszerint egy, a szórakozást szerető, remek humorérzékkel megáldott bandaként emlegetnek benneteket, és ez utóbbit előszeretettel csillogtatjátok is a klipjeitekben. Nektek nem gond ez?
Aaron: Miért is kifogásolnánk bármit, ami bejön az embereknek velünk kapcsolatban? Ha kiállsz a közönség elé és nekik zenélsz, azzal szerintem olyasmit csinálsz, amivel lesz olyan, akit meg tudsz fogni. Lesz, aki valami miatt azonosul vele. Ha mi ezt a vicces dolgainkkal érjük el, akkor remek. Nem kétséges, hogy a szövegeink jóval sötétebbek annál, amit a klipjeinkben láthatsz, nem beszélve a promóciós dolgainknál, de szerintem ugyanúgy fontos láttatni, hogy ha a fejedben és az életedben éppen durva és súlyos dolgok zajlanak, akkor is megvan az a lehetőséged, hogy így lazíts. Nem szabad, hogy túlságosan komolyan vedd magad. Akkor sem, ha kemény dolgokon mész keresztül.

Ti ezzel együtt valóban olyan jó kedélyű arcok vagytok, amilyennek hisznek benneteket? A stúdiózás és a turnézás mellett is összejártok? Turné alatt szoktátok ugratni egymást?
Aaron: Nem igazán, nem jellemző, hogy szívatnánk egymást. Nem vagyunk azok a fajta tréfamesterek, nemigen próbálkozunk be a másiknál, mert bár a turnézás szórakozás, nem kevés stresszel jár együtt, főleg ha valaki annyit van úton, mint mi. Azzal oldjuk a feszültséget, hogy ott vagyunk egymás közelében, bár olykor mindenkinek lehet rossz kedve, meg olyan pillanatai, amikor az otthoni vagy a turnézással együtt járó dolgok miatt feszül. De általában véve nem vesszük magunkat túl komolyan.

Hogyan találtatok Gróf Balázsra, aki a Not For You dalotokhoz készített klipet? Láttátok az Obituary utóbbi videóit, vagy ajánlotta valaki a srácot?
Aaron: A kiadónk, a Relapse ajánlotta őt nekünk. Találkoztunk vele személyesen is, de e-mailben is sokszor üzengettünk egymásnak. Nagyszerű arc. Úgy volt, hogy ma is eljön a bulira, de végül nem tudta megoldani. Viszont találkoztunk a Fishing On Orfűn, és rendes, jó fej fickó. Láttam egyet azokból az Obituary klipekből, de azzal nem voltam tisztában, hogy a srác ezekkel vált ismertté, szóval el tudom képzelni, hogy az emberek most kiakadtak: „Ezek a gyíkarcok meg mit művelnek? Nyúlják az Obituaryt?” Szerintem azonban nem fair vele szemben, ha úgy skatulyázzák be, mint azt a gyereket, aki az Obituary klipeket készítette.

Ha már a Relapse-et említetted, elégedettek vagytok az együttműködésetekkel és mindazzal, amit megtesz értetek a kiadó?
Aaron: Ők aztán kiváló munkát végeznek, nincs miért panaszkodnunk. Kitűnő kiadó, öröm együtt dolgozni velük, ráadásul óriási hatalmuk is van. Az emberek tudják róluk, hogy kik, ők pedig keményen dolgozó, ügyes arcok, akik mindemellett szívügyüknek tekintik a dolgainkat. Sőt, néhányukkal ugyanabban a városban élünk, úgyhogy nagyszerű a kapcsolatunk, imádom őket.

Fotó: Tim Tronckoe

Nem zavar, ha stoner rock bandaként könyvelnek el benneteket? Mármint zeneileg, azaz nem a füvezésre irányul a kérdés…
Aaron: Dehogy zavar. Bárminek is akarnak címkézni bennünket, az szerintem egy eszköz, amelynek segítségével mások számára értelmes módon szokás beazonosítani zenéket. Ha én nem tartok magunkat stoner rocknak, mit sem számít. Ha mások igen, ám legyen. Ők ezt hallják, ennek tartanak bennünket, és nincs is ezzel semmi baj. Ja, és nem szívok már annyit, mint régen (nevet), holott Oregonban már legális a dolog, szóval füvezhetnék büntetlenül, amennyit csak akarok, de már nem izgat.

Milyen manapság a zenei színtér Oregonban? Hallottunk jó néhány portlandi hardcore / punk bandáról, de ők még egy régebbi korosztályhoz tartoztak, ha minden igaz.
Aaron: Van itt minden, amit el tudsz képzelni, Portlandben mindenféle muzsikát játszanak. Öt-hat éve az ember azt is hihette volna, hogy mindenki, aki ide költözik, zenekarban játszik, és aki itt nőtt fel, az is benne van egy vagy két, de akár három csapatban is. Azóta egyre drágább nálunk az élet, így ez ma már annyira nem érződik, de az elképzelhető összes zenei irányzatnak megvan a saját színtere.

Mennyire számít ismert zenekarnak a Red Fang az Államokban? Egyszer megjártátok a David Letterman Show-t is, mennyire hatékony segítség az ilyesmi egy magatokfajta bandának a médiajelenlét és a promóció erősítésében?
Aaron: Nos, szerintem a dolog abban jelent segítséget, hogy nagyobb fesztiválokat és komolyabb turnékat csíphetünk meg ezáltal. A társadalom persze nagy valószínűséggel úgysem kapja fel a fejét arra, hogy Letterman vendégei voltunk. A lényeg, hogy legyen, akinek bejön a zene, ha alkalma van találkozni a bandával. Szóval jó poén Lettermannél játszani, de ha százezren látnak, és abból öten mozdulnak majd rád, úgy nincs az egésznek akkora jelentősége. A Mastodon is járt már néhányszor Lettermannél, és szerintem ma már jobb eséllyel juthat be az adásba bárki, mert több az ilyen jellegű műsor. Több a lehetőség, ami egyben nagyobb visszhangot is jelent. Amikor én nőttem fel, még csak három TV adó létezett, vagyis esténként összesen három óra állt rendelkezésére bárkinek, hogy bekerüljön a TV-be. Manapság jóval több a lehetőség, de nagyobb a visszhang is. Ha meg a Youtube-ot is hozzávesszük, márpedig szerintem muszáj, hát a Youtube-on aztán tényleg bárki csinálhat olyasmit, amivel népszerűvé válhat. Sokkal kevesebb a gátja annak, hogy bejuss egy olyan közegbe, ahol százmilliók láthatnak. Tényleg bárki képes lehet erre, feltéve, ha elegen figyelnek fel rá.

A már említett turnékon kívül milyen terveitek vannak a közeljövőre?
Aaron: Van még néhány turné a március és június közötti időszakra, amely egyelőre szervezés alatt áll. Egyik sem fix még, így nem is mondhatok többet erről, utána viszont valószínűleg nekiugrunk az új lemeznek. Jó sok munkánk lesz a következő pár évben, de nagy móka lesz. Várjuk már azt az időt is, amikor rendesen tudunk majd összpontosítani a dalírásra.

Interjúfotók: Dr. Narcisse
Red Fang Hivatalos / Red Fang Facebook