A Red Fang olyan bő tizenöt éve robbant be a magyar köztudatba. Emlékszem, hogy mennyire pörögtünk az első lemezen, mennyire zseniálisnak tartottuk és mennyit vártunk az első hazai koncertre. Az elmúlt tizenöt évben sok minden változott, de a Red Fang-re azért még mindig kíváncsiak vagyunk, így meghallgattuk a 20 éves fennállásukat ünneplő Deep Cuts nevű új anyagukat.
Hihetetlen, de az egyik kedvenc "stoner" zenekarunk, a mindig bolondos Red Fang már húsz éves. Természetesen a kerek évforduló ünnepléssel is jár!
Az előző évtized egyértelműen a stoner-doom zenekarok évtizede volt, hiszen olyan virágzás volt, amilyet legutoljára a kilencvenes években láttunk. Eszméletlen sok remek zenekar született, vagy vált világszinten ismertté. Ilyen volt többek között az amerikai, Portlandből származó Red Fang is. Akik igaz, hogy már lassan húsz éve működnek, a világhírnév pedig csak 2011/12-ben köszöntött be, de mégis a sikerük alapját a 2009-ben megjelenő, most tizenöt éves Selftitled albumuk ásta meg.
A Red Fang egyedi humoráról ismét tanúbizonyságot tesz. Ha nem hiszed el, akkor csekkold a legújabb klipjüket, amit a Rabbit In Hives című dalra forgattak. Pap is lesz, koporsó és persze gyászmenet. Na, nyomassad, ne olvasgass!
Az egy dolog, hogy eddig nem voltak koncertek, de ebből kifolyólag akárhogy próbálkoztunk, interjúk sem nagyon. Aztán valahogy sikerült összehoznunk, hogy Bryan Giles a Red Fang gitárosa ránk szánjon húsz percet az életéből és voilá. Dumáltunk is vele! Szó esett az új lemezről, barátságról, videókról és némi olasz kajáról.
Portland, a megunhatatlan stoner rock videóklipek otthona. Bizony, itt van megint a portlandi négyes, hogy legújabb albumukkal, az Arrows-zal igába hajtsák a fejünket, és ők mozgassák ritmusra a nyakunkat. Itt a Red Fang új lemeze!
A wurlitzerben a héten hardcore másképp, modern metal, őrült ausszik, és őrült amerikaiak, sötét súly és súlyos sötét. /Fotó: Red Fang - James Rexroad/
Heti dalmegosztásunkban dallamos sodrás, csajok death metalban, vicces sztónerek és két hazai súlyosság. /Fotó: Crypta, Estevam Romera/
Van aki kutyát tart, vannak a macskások és olyan is van, aki egy rock 'n’ roll vadállatot tudhat a háztartásban. Mivel a legtöbb kedvenc jobbára hímnemű, ezzel az írással elsősorban hölgy olvasóinknak igyekszünk útmutatásul szolgálni, különös tekintettel a karantén helyzet okán megváltozott tartási körülményekre fókuszálva.
Gróf Balázs klipjeit nézni mindig öröm. Gyermeki, vasárnapdélelőtti-véresrajzfilmfüggő-flessbekkes, villával csápolós öröm, általában. Nem úgy és nem azért, mert "hazai hírónknak híre van világon", hanem mert egyedi és karakán képisége a nemzetközi piacon is megállja a helyét... És arat! Akár Heaven Street Seven, akár Junkies, akár Blind Myself, akár Red Fang akár Powerflo bömböl alatta: az élmény, nos, szíjjekúr'. Főleg, ha karcos...
...és ha vannak benne CSONKOLÓ CSÜLÖKCSONKOK!
Osztálytalálkozó. Hőség. Alkohol. Hangos zene. Tömören a csütörtök este történései. Bővebben pedig azt lehet elmondani, hogy nagyon jó dolog rajongónak lenni mostanság. Jó lemenni egy hétköznap este és találkozni sok ismerőssel. A sztónerekkel, a hácésekkel, a metálfejekkel, mint egy nagy boldog család. Kétnaponta van egy kuriózum buli, már arról szól a történet, hogy mit tud kihagyni az ember, hogy ne rokkanjon bele anyagilag, vagy egészségügyileg, vagy szimplán nem kíván ennyi élő zenét. A hétre elengedtem a Dropkickot, a Walking Paperst, és így is láttam 6 bandát.
Eheti dalmegosztásunkban boogie metalosok, csatametálosok, nemnormális metálosok, punk rockerek és csak úgy sima rockerek.