A köztudatba szupergroupként berobbant Grand Mexican Warlock 2009 óta meghatározó szereplője a magyarországi zenei életnek. Pszichedelikus rockjukkal az elmúlt 6 év során a hazai klubok és fesztiválok mellett megjárták Európa számos színpadát is. Ezidáig három nagylemezük látott napvilágot, a debütáló Aeons album 2010-ben, majd 2014-ben a Hell Sweet Hell, harmadikként pedig ez év márciusában a szimplán III címet viselő korong, mely CD formátum mellett vinylen és kazettán is megjelent. Mindhárom lemez kiemelt figyelmet, valamint számos elismerést és díjat kapott mind a közönség, mind a szakma részéről. Az évek során két alkalommal is meghívást kaptak a Petőfi Rádió Akusztik műsorába, valamint kis költségvetésű, ám annál ötletesebb videóklipjeik mellett egy 3D-s stúdió live session is rögzítésre került.

Szóval, meghalt Somló Tamás. Esterházy Péter után frissen ráadásul. Úgy látszik, nagyon megritkultak az angyalsérós, "tisztességben megőszült" fők Odafönn, és bekértek párat. Talán ott is sötétedik. "Vacakabb lett a világ", mondja Presser Gábor. 

"Na, ezek is lehozzák a kötelező kegyeletposztot", vágják erre sokan rá mifelénk. "Jól van, banyek, essünk túl rajta." Nos... Talán nem látszik így elsőre egy Márhíívó vagy Agyarország felől nézve, de mindent áthatnak és örökre meghatároznak ebben az országban, a magyar zenei kultúrában azok a zenekarok, amikhez Somló Tamásnak valaha is köze volt. Az életrajzi adatokra ott vannak a többi emlékező cikkek, nem tudom és nem is akarom átfesteni vagy ünnepi díszbe öltöztetni a témát. Nincsenek közös sztorijaim, nem is érthetek úgy a munkásságához, mint aki évek óta követi, mert nem, én se követem. Mert magamtól én se nagyon veszegetem elő az Omega-bakelitet (és most tessék, meg kereshetem gőzerővel).

De ettől még fontos összegezni és elmondani, mit tett le az asztalra és az éterbe Somló Tamás. Hogy bármit gondolj róla vagy a munkásságáról, miért érdemes egy csipetnyi hálával megtolni azt a kósza gondolatot.

Tavaly a nagy kérdésünk az volt, vajon érdemes-e a Fishing On Orfű az idehaza oly irigyen és csak mármeghívóvaa' osztott "Rockfesztivál" titulusra... S miután ezt gyönyörűen bizonyította, s már teljes mellszélességgel ajánlhatjuk az év talán legjobb vidéki fesztiválját a tavaly történtek után, rámutatunk Nektek, hogy mi a ménkű keresnivalója lehet egy (black)szabbatistának, egy djentlemennek vagy egy kopaszkutyának a déli erdőkben?

A 2015-ös Fishing On Orfű sorsfordító lesz, saját történelmében biztosan. A minap már elkezdtük sorolni, mi miért toljuk ki a betkót - de az igazán súlyos érvek csak most jönnek!

1 hete lecsengett a Magyar Dal Napja. Őszintén szólva 1 meghíváson és 2 Budapesten látott koncertposzteren kívül hozzám más nem jutott el belőle - hiába a számos vidéki helyszín, hiába a párhuzamos(!?), és mintha néminemű tematikus bontásra törekedő koncertkínálat, hiába a talán minden eddiginél nagyobbnak ígért media covering... Nem volt eget rengető, mondjuk ki, lássuk be: se tévében, se rádión, se neten nem ért hozzám bármi érdemi reflexió, vagy akár egy tikszaros említés róla, és még az ott szereplő zenészkomák is csak vállat vontak: van ilyen is, hát vótunk, hát jóvót. Sőt, a nem-fővárosi helyszínekre (Boldog?! Hajdúnánás?! Martonvásár?! komolyan?) úgy fest, a "népünnepély szervezői", legyenek helyiek vagy központiak, csak a térségbéli parányi & big bandeket hívták, meg a szarráropott sarkú néptáncos-népzenész bagázst, akik valószínűleg minden nyüves helyi minifeszten amúgy is csujogatnak - mintha a kortárs rockzene, vagy akárcsak a kortárs magyar, de angol nyelvű zene egyáltalán nem is létezne. Mintha az nem is lenne magyar.

Ezt szeretnénk orvosolni. Az Ez-Is-Magyar-Dal!-Napjával azt tervezzük, hogy minden évben szeptember 2. hétvégéjén felhívjuk a figyelmeteket azokra a friss, nyugati színvonalú, mégis keleti állapotok közt boldogulni kénytelen hazai előadókra, akiknek a kultúrpolitika jelenlegi menete, vagy a becsontosodott kőbányai közízlés nem juttat elég rivaldát. Majd mi. Nekik. Helyettük. Kúriabéli puhányok, nyavalyások, ha gyötör a láz, fületek nyissátok gyorsan, hallgassátok: el se fogjátok hinni, hogy EZEK a bandák, ezek a számok, mind-mind magyarok...

Ha az ember nem akar fixen megrohadni otthon, viszont igen korlátozott a mozgástere a legális eltávokat illetően, akkor nagyon körültekintőnek, alaposnak, és dörzsöltnek kell lenni. Oda kell figyelni a kínálatra, nem csak várni a sült galambot. Ha valaki elejt egy félmondatot, résen kell lenni! Hátha pont lemaradsz valami kultikusról! A fél karomat odaadnám, ha valaki annak idején, az azóta erős hivatkozási alappá kiteljesedő kultikus Isis és Mastodon/High On Fire bulikról előzetesen felsötétített volna. Így amikor értesültem a szerdai BRS/Slaves buliról, akikről előzetesen annyi infóm volt, hogy a két zenekar befér egy Kispolákba, még nem is sejtettem, hogy az év egyik nagy felfedezésével leszek gazdagabb!