
Tavaly a nagy kérdésünk az volt, vajon érdemes-e a Fishing On Orfű az idehaza oly irigyen és csak mármeghívóvaa' osztott "Rockfesztivál" titulusra... S miután ezt gyönyörűen bizonyította, s már teljes mellszélességgel ajánlhatjuk az év talán legjobb vidéki fesztiválját a tavaly történtek után, rámutatunk Nektek, hogy mi a ménkű keresnivalója lehet egy (black)szabbatistának, egy djentlemennek vagy egy kopaszkutyának a déli erdőkben?
A 2015-ös Fishing On Orfű sorsfordító lesz, saját történelmében biztosan. A minap már elkezdtük sorolni, mi miért toljuk ki a betkót - de az igazán súlyos érvek csak most jönnek!

Pécs lerúgott falú, törmelékes pincéiben egy nagyon szűk kis közösség évek óta megtesz mindent azért, hogy a környéken (és a mélyundergroundban) nomádkodó külföldi bandák mikrofont és pár maréknyi lelkes embert kapjanak, és egy-egy órát a világra üvölteni intelmeiket, fájdalmaikat, vallomásaikat. Szerencsém volt jópár ilyen bulin ott lenni – és eme kis kör egyik magva a Black Hourglass legénysége is. Akik most, ezzel az anyaggal kezdtek el valami olyasmit, amivel minden vendégüket überelték, és ami alig elképzelhető ma, Magyarországon: közel világszínvonalú screamót csinálni, a saját hangjukon, és a saját (magyar!) nyelvükön. 2013 utolsó nagy meglepetése lett ez az átütő erejű album. Véssétek be a nevet, mert ők négyen olyasmit hozhatnak a hazai undergroundba, ami már nagyon, nagyon régen volt, és amire az már igazán megérett. Fordulópontot.