Az Európa-turnéja előtt egy kis kedvességet adott a rajongóknak a Thy Catafalque. A Babylon című dal annak idején az Omega kezei közül szökött ki a világba, Kátai Tamás pedig egy pár éve egy szórakozásból felvett demót készített belőle. A dal aztán a következő nagylemez felvételei között újra előkerült, rápattant az ének és íme! Itt egy kis móka a csapattól. Jó lett?

Lehet, hogy a rockzene annyira már nincs szem előtt Magyarországon, viszont az eddigi történelem folyamán született pár olyan, a műfajjal kapcsolatos emlékhely, amit érdemes megemlíteni. Ezeket szedtem egy csokorba és mutatom be pár szóban.

Az 1977-es Kisstadion-beli koncertet az Omega-fanok a formáció legkiválóbb fellépéseként tartják számon. A kivételes esemény hangfelvétele tavasszal dupla CD-n került újra kiadásra, ezúttal pedig még exkluzívabb formátumban került forgalomba sokak kedvence a GrundRecords gondozásában.

Az Omega több évtizeden keresztül volt a hazai könnyűzenei élet állócsillaga, kis túlzással egyetlen „exportképes” zenekara. Az együttes teljes munkásságára koncentráló, óriási műgonddal szerkesztett sorozatba kezd most a GrundRecords, ami talán túlzás nélkül egyedülálló itthon.

Rövid betegség után, 78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes énekese. A zenész pár hete feküdt kórházban, ahová koronavírus fertőzés miatt szállították. Halálhírét a zenekar facebook oldalán tette közzé. Nyugodjék békében!

Két hete robbant a hír: 14 év után végre megérkezett az Omega új sorlemeze! A Testamentum túlzás nélkül kirobbanó siker, ami már megjelenésének hétvégéjén elérte a platina státuszt, és az érdeklődés továbbra sem csökken, mára már kétszeresen is teljesítette az ehhez szükséges eladásokat.

Alig ocsúdtunk fel Benkő László halálából, az Omega újabb szomorú hírt közölt a rajongókkal: elhunyt a csapat volt basszusgitárosa, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Mihály Tamás. A veterán zenész az anyazenekarbeli elfoglaltságok mellett szólólemezeket és színpadi műveket is írt.

Tegnap érkezett a hír, hogy elhunyt az Omega billentyűse, Benkő László. A szó szerint sokat látott és persze rengeteg slágerben játszott zenész hosszú betegség után hunyt el. Róla emlékezett meg Kátai Tamás, aki a Babylon című nótát írta át és vette fel, rakta ki közszemlére, mindezzel fejet hajtván a legendás kolléga előtt és persze a Thy Catafalque egyébként is nívós katalógusát gazdagítva.

Hosszas betegség után elhunyt Benkő László, az Omega alapítótagja, billentyűse. A Kossuth-díjas művész hetvenhét éves volt. A szomorú hírről a zenekar tájékoztatta a rajongókat. Nyugodjon békében! (fotó: Stekovics Gáspár)

Az ősz legizgalmasabb rockkoncertjén legendák találkoznak 2019. november 8-án, a Papp László Budapest Sportarénában. Az Omega zenekar legújabb idei show-ja, a szintén több mint 50 éves skóciai rockbanda, a Nazareth koncertjével kezdődik.

A Várkert Bazárban 1961 és 1984 között működött a Budai Ifjúsági Park, röviden Ifipark, amely zenés-táncos szórakozóhelynek indult, később a magyar rock fellegvárává vált. Fellépett itt mindenki, aki a hazai könnyűzenei életben számított: Omega, Metro, Illés, Sakk Matt, Mini, Kex, Syrius, Piramis, Korál, P. Mobil, Beatrice, Tűzkerék, Taurus, Hobo Blues Band, Karthago, Hungária, Bergendy, Beatrice és még sokan mások. Idén nyáron folytatódik a tavaly megkezdett koncertsorozat, és 34 év után ismét rocklegendáktól lesz hangos az Ifipark régi-új színpada.

Az Omega velünk élő történelem. 55 éve bizonyítják újra és újra, hogy különleges helyet foglalnak el zenei életünkben. Minden jelzőt elmondtak már az Omegáról, mégsem tudjuk pontosan, mi a titok, van-e egyáltalán? A választ 2017. december 28-án a Papp László Budapest Sportarénában, egy nagy jubileumi koncert keretében kapjuk meg.

A Scorpions Gyöngyhajú lánya, a White Dove talán csak annak a rockzene kedvelő embernek nem lehet ismerős, aki az elmúlt pár évtizedet egy kő alatt töltötte, nagyjából 4-500 kilométerre minden civilizációs behatástól. Klaus Meinéék azóta is jóban vannak az Omegával, akik most, mintegy megkésett válaszajándékként fogták és feldolgozták a németek örökérvényűjét, a Still Loving Yout. És hogyan fest a végeredmény? Így!

Szóval, meghalt Somló Tamás. Esterházy Péter után frissen ráadásul. Úgy látszik, nagyon megritkultak az angyalsérós, "tisztességben megőszült" fők Odafönn, és bekértek párat. Talán ott is sötétedik. "Vacakabb lett a világ", mondja Presser Gábor. 

"Na, ezek is lehozzák a kötelező kegyeletposztot", vágják erre sokan rá mifelénk. "Jól van, banyek, essünk túl rajta." Nos... Talán nem látszik így elsőre egy Márhíívó vagy Agyarország felől nézve, de mindent áthatnak és örökre meghatároznak ebben az országban, a magyar zenei kultúrában azok a zenekarok, amikhez Somló Tamásnak valaha is köze volt. Az életrajzi adatokra ott vannak a többi emlékező cikkek, nem tudom és nem is akarom átfesteni vagy ünnepi díszbe öltöztetni a témát. Nincsenek közös sztorijaim, nem is érthetek úgy a munkásságához, mint aki évek óta követi, mert nem, én se követem. Mert magamtól én se nagyon veszegetem elő az Omega-bakelitet (és most tessék, meg kereshetem gőzerővel).

De ettől még fontos összegezni és elmondani, mit tett le az asztalra és az éterbe Somló Tamás. Hogy bármit gondolj róla vagy a munkásságáról, miért érdemes egy csipetnyi hálával megtolni azt a kósza gondolatot.

Három és fél éves rockstation-ös pályafutásom alatt először vágtam képzeletben fejbe magamat, amiért egy tudósítás lehetőségét lelkes igennel nyugtáztam. Ez a „fejbekólintás” konkréten a Deák tér alatt történt, amikor két gyerkőccel, feleséggel, anyóssal nem hogy a földalattira nem fértünk fel, de magára az állomásra sem fértünk be. Több évtizedes budapestiként ismertem azonban a „titkos” útvonalakat, melyek a Hősök tere közelébe visznek.

Bár egy ideje már rebesgetik és hivatalosan bejelentésre sem került, de azért, ha óriásplakátok hirdetik Budapest szerte, akkor valószínűleg nem kamu, hogy ingyenes koncertet ad június 16-án a Hősök terén a Scorpions és az Omega. A Szabadságkoncert néven futó rendezvényt Nagy Imre újratemetésének 25. évfordulója alkalmából rendezik.

Nagy megtiszteltetés ért minket azáltal, hogy az Omega együttes basszusgitárosa és legfőbb dalszerzője, Mihály Tamás (Misi) a jubileumi turné kellős közepén leült munkatársunkkal egy kellemes beszélgetésre. Mesélt nekünk cenzúráról (Erdős Péterről), krízisről (Presserék '71-es kilépéséről), zenészbarátságról (a Scorpions tagjaival), a nagy titokról (hogyan bír ki öt ember negyven-egynéhány évet szoros munkakapcsolatban). De legnagyobb hangsúllyal a jelen és a lehetséges jövő került szóba.

Elsőként arról kérdeztük a „magyar Steve Harris-t” (Steve  Harris = Iron Maiden basszusgitáros és zeneíró), hogy vajon miért ad szokatlanul kevés interjút a magyar sajtóban?
Minden bandában az énekes a meghatározó személyiség. Az újságírók hajlamosak a legegyszerűbb utat választani, és őt kérdezik. Benkő Laci pedig mérgezett egér módjára rohangál egész nap a városban, mindig mindenhol ott van, és ha már ott van, akkor nyilatkozik is egyet-ketőt-hármat. Én meg akkor nyilatkozom, ha valaki megkérdez, hogy erről, vagy arról mi a véleményem, vagy ha én tartok valamit nagyon fontosnak, akkor elmondom. De egyébként nem ragaszkodom hozzá, hogy minden kilométerkőnél ott legyek, és én nyilatkozzak minden marhaságról.
Megtisztelő a Steve Harris-es hasonlat, de én azt gondolom, hogy mindenki kivette a részét régebben az Omega dalaiból. (Az utóbbi, mondjuk tizen-valahány évben már zeneszerzői módon keletkeztek a nóták. Régebben hozott valaki egy ötletet, azt közösen nyüstöltük, és akkor lett belőle valami, vagy nem lett. Az utóbbi két évtizedben már nem nagyon volt idő, hogy hónapokra bezárkózzunk a próbaterembe. Léteznek a számítógép-programok, melyekkel nagyon profin meglehet csinálni a dolgokat, néha sajnos túl profin. Mindenesetre a zeneszerzéshez nagyon nagy segítséget adnak. Nagyjából fel tudjuk vázolni a nótát, és amikor lemegyünk a próbára, nem kell sokat vacakolni vele, csak meg kell hallgatni és el kell játszani. )
A közönség nagy részét egyébként nem érdekli, hogy ki írta a dalt, csak hogy hogyan néznek ki a srácok, hogy játsszák a nótát, milyen a klipp stb.

Egy bizonyos életkor után már nem szereti a koncertlátogató, ha bakancsos punkok ugrálnak a fején a koncertszínpad előtt, és por, ne adj isten sár van. A Sziget Kulturális Szervező Iroda szervezői újabb Budapesti fesztivállal rukkoltak elő, amelyet - a felhozatalból ítélve - az idősebb koncertlátogatóknak szánnak. A Stargarden elnevezésű rendezvényre június 4-én és 5-én kerül sor a Puskás Ferenc Stadion Szoborkertjében és az ahhoz közeli Syma Csarnokban.  A rendezvény legnagyobb dobásának a Deep Purple koncertje bizonyulhat, de aki a hazai oldszkúl rockzene rajongója az is bőven megtalálhatja a számítását.

Íme a fellépők listája: Deep Purple, The Animals, Kool and the Gang, Mezzoforte, Osibisa, Blood Sweat and Tears, John Mayall, Deák Bill Gyula, KFT, Bikini, Beatrice, Omega, Korál, Hobo, Old Boys, Ákos.

A rendezvény szervezői kulturáltabb körülményeket ígérnek a többi nyári fesztiválhoz képest, ezért az árakat is ehhez igazítva állapították meg. A napi belépő elővételben 12.900 forint, de a helyszínen ugyanezért 14.900 forintot kell fizetni..

Egyet mindjárt az elején le kell szögeznem. A Scorpions gyerekkorom kedvenc zenekara volt. Szinte ezen nőttem fel, a 80-as évek közepén. A World Wide Live dupla koncertalbum maga a biblia volt évekig, tehát ezek után tőlem senki ne várja, hogy heveny fikázásba menjek át, de tény, hogy hülye szóviccel élve a tegnap este nem volt annyira SYMA.