Talán hülyeség azt mondani, hogy az Amorphis egy trendi zenekar, de kétségtelen, hogy mindig hallgatott az idők szavára és ehhez igazodott a zenekar stílusa. Amikor a 90-es évek elejétől kezdve a death/doom metal vonal volt erős, akkor abban nyomultak. Később, amikor minden korábban extrém zenét játszó zenekar kezdett finomodni ők is kezdték szépen elhagyni a halálhörgéseket és a tiszta énekhanggal előadott albumok érkeztek (Tuonela - Silent Waters). Aztán ahogyan a világ változott a Skyforger albummal visszajöttek a hörgős témák is. Viszont ami állandó volt az összes eddigi Amorphis albumon: a népzenei motívumok a zenében és a történetek a szövegben, amit mind-mind a finn népi eposzból, a Kalevalából kölcsönöztek. Eddig.
Természetesen a folkos témák nem maradnak most sem el, hiszen az mégis csak a zenekar sajátja, de már nem a Kalevala adja lemez történetét, hanem inkább egy finn művész, Pekka Kainulainen szövegeiből merítettek. Korábban már egy-két dal erejéig nyúltak tőle a Silent Waters és a Skyforger albumokon, de Circle, mely írásunk témája, sokkal jobban az ő verseiből építkezik.
Az április 19-én megjelent album más szempontból is fordulópont. Marco Hietala-val közel tíz éves közös munka után szakítottak, és Peter Tägtgren (Hypocrisy) menedzselte az album felvételeit. A szépen felépített promóciós hadjárat keretében módszeresen adagolták az új dalokat a rajongóknak és az igazat megvallva én egy kicsit tartottam, hogy „nagyobb a füstje, mint a lángja” effektus lesz. A kislemezre kimásolt Hopeless Days bivaly erős produkció és a később, a márciusban megjelenő Shades of Gray és Enchanted by the Moon dalok is nagyon húzósak voltak, így felmerült a kérdés, hogy van-e még valami az új lemezen, ami ezt tudja? Nyugalom, van.
A kilenc dal, nagyjából háromnegyed órában egyszerűen az Amorphis zenéjének és a történetének esszenciája. Minden itt van, amiért a több mint 20 éves zenekart szeretjük. A Thousand Lakes nyers hörgései, a Tuonela tiszta énekhangjai és gitárszólói valamint az új időkre jellemző mély és súlyos riffek olyan egységgé álltak össze, hogy hibát nem sokat találni az összképen.
Az első öt dal egyszerűen maga a tökéletesség. A Shades Of Gray egy olyan magas szinten indítja az albumot, hogy a bukózás szinte borítékolható lenne, de a lemez csúcspontjának számító Hopeless Days-ig – ami nagyjából a megjelenése pillanatában vált Amorphis klasszikussá – még sikerült néhány remekművet beilleszteni, így a magas színvonal végig megmarad. A remek hangulatú Mission önkéntelen bólogatásra készteti az embert, ami tovább folytatódik a középtempós The Wanderer-ben, a gitárszólós rész külön kiemelendő, egészen elszállósra sikerült. Madárfüttyös jó reggelt témával indul a Narrow Path, és fejlődik ki egy csodás eposszá, ami így tökéletes előjáték a már többször említett Hopeless Days-hez.
A Nightbird’s Song kicsit visszanyúlt a hőskorba, talán picit túlságosan is sok lett hörgés és lassan épül fel a nóta, de tényleg ez nagyjából egyetlen apró feketepontja a lemeznek. A nem túl idilli Into The Abyss repíti vissza az embert az Amorphis fura világába, amit a Enchanted By The Moon csak tovább hegyez. A dal kezdő riffjei kicsit hajaznak a tavalyi Paradise Lost féle Solitary One-ra, de hát a kutya se bánja, ha egy ilyen dal kerekedik ki belőle.
Mi maradt még? Egy remekbeszabott és reményekkel teli dal, A New Day, ami ugyan közel sem annyira súlyos, mint a többi dal a lemezen, mégis vagy éppen ezért szerethető ez a könnyed hatperces óda.
Mérföldkő ez az album a zenekar történetében. A folk vonal marad, de már nem a Kalevala által és nagyon úgy tűnik, hogy ez nagyon jó döntésnek bizonyult. Újra lendületet kapott az Amorphis zenéje, több lett, összetettebb lett mégis hűek maradtak a gyökereikhez. Az nem is nagyon kérdés, hogy kaphat-e más értékelést, mint a maximális pontszám. Egyetlen gondolat maradt a végére, amit talán félve kockáztatok meg, de mégis meg kell tennem: valószínűleg a zenekar fennállásának legjobb albuma lett a Circle!
Az idei FEZEN egyik sztárvendége ők lesznek, augusztus 3-án lehet őket elcsípni, remélem, nekem is sikerül.
