Hosszú, kényszerű szünet után nem akárki tért vissza a színpadra Jason Newsted személyében, az ex-Flotsam and Jetsam, Metallica, Voivod és Ozzy basszugitáros végre nem a festészettel tölti az idejét, hanem saját zenekarral és lemezzel jelentkezett. Néhány hónapja futótűzként terjedt a hír a neten, hogy Newsted készül valamire, idővel kiderült, hogy saját csapattal, amelynek tagjai Jasonon kívül Jesus Mendez Jr. dobos és Jessie Farnsworth gitáros. A zenekar januárban négyszámos EP-t adott ki Metal címmel és a közönség részéről a jó fogadtatást jelzi, hogy rövid idő alatt elfogyott a neten rendelhető cd kiadás. A formáció kiegészült Mike Mushok gitárossal és most itt van a nagylemez a Heavy Metal Music.

Amikor először hallgattam a lemezt ez volt a reakcióm: Ez heavy metal (micsoda meglepetés)! Minden felesleges körítés, vegyítés és trükk nélkül, vagyis azt kapjuk amit a cím ígér 11 számon keresztül. Aki a Flotsam-féle zenét várja csalódni fog, itt a legfőbb inspiráció a Motörhead és a Black Sabbath, ha nyitott füllel hallgatom a lemezt még több zenekar is eszembe juthat, de szó sincs másolásról, inkább arról van szó amit Jason tanult a nagy elődöktől és korábbi zenekaraitól, legyen az Motörhead vagy Voivod.

Az lemez egyszerű: a riffek, az ének és a számok is, vagyis nem túlcsiszolt de robosztus. A stílus és a hang tiszta, természetes hangzású régisulis heavy metal, az egész lemez olyan mint Jason: őszinte.

A Heroic Dose élő, fülbemászó riffel, erős ritmussal nyitja a lemezt,de rögtön előre is vetíti a  néhány hibáját: túl hosszú és repetitív, de jó kezdés és jól reprezentálja az egész albumot. Az Ep-ről átemelt, pörgős Soldierhead a lemez egyik kiemelkedő száma, tisztára Motörhead, kiváló szólóval és energikus dobolással, de már hallhattuk korábban tehát nem újdonság. Jason énekhangja egy kicsit Lemmy, egy kicsit Hetfield, de hallani, hogy tanult Snake-től is.

Korlátozott képességei ellenére jó, hogy ő énekel a lemezen, orgánuma és előadásmódja illik a zenéhez. Az ...As The Crow Flies jól kezdődik, kár, hogy a folytatás nem túl emlékezetes, pedig az énekdallam jól kitalált. Az Ampossible igazi középtempós stoner rock  amelyben kivételesen működik a gitárriff ismétlődése. Ezt a két gitár tölti meg élettel, és ami a legfontosabb, nagyon jó dallamokkal szolgáló, fülbemászó nóta lesz a végén "jasonos" basszusfutamokkal. A Long Time Dead thrashes, végre azt játssza amihez igazán ért. A King Of The Underdogs (szintén szerepelt az Ep-n), végre súlyosabb és a doom-os Nocturnus árulkodik talán a legjobban Jason Sabbath rajongásáról.

Sajnos a lemez a végére ellaposodik, a Twisted Tail of the Comet mintha kidolgozatlan és befejezetlen lenne  a Kindevillusion felejtős, a záró Futureality feleslegesen és túlzottan lassú. Nem hibátlan lemez, sok kritikát jogosan kapott-többek között túlzott egyszerűsége miatt. Én azonban ezt pozitívumnak veszem, de mindenképpen több meghallgatás szükséges ahhoz, hogy előtérbe kerüljenek az értékei. Ezután már nehéz elfelejteni pl. a King Of The Underdogs refrénjét.

Lehet kritizálni a lemezt, hogy egysíkú és unalmas hogy ez az egész "csak"metal, nem valami kísérletező és sok újat nem mutat, de összességében ez egy jó lemez, van rajta 4-5 eltalált dal, és ami még fontosabb, hogy ez egy szórakoztató album. Nekem tetszik amit Jasonék csinálnak.