Amint azt már hírül adtuk volt a közelmúltban, a Blues Pills nevezetű zenekar rittyentett nekünk egy bemutatkozó 10 tételes lemezt, amelyet július 25-én adott ki a Nuclear Blast kiadó. Bevallom, ez volt az egyik lemez az idei évben, amelyet már nagyon vártam, hogy megjelenjen (természetesen a B.L.S. és a Body Count új anyagai mellett) és végre végig hallgassam a teljes produkciót.

Lehet, hogy elfogult vagyok, de nálam betalált és nem csak azért ,mert az énekes hölgy Elin Larsson kegyeiért eladnám az egyik vesémet kétes kinézetű dél-afrikai szervkereskedőknek, hanem mert olyan őszinte rock lemezt fabrikáltak ezek a srácok, hogy a mai világban az ilyen színvonalú produkció ritkaság számba megy. Az album nyitó nótája a High Class Woman, amelyet már hallhattuk korábban is, elég fincsi első benyomást keltett bennem. Egy szóban tudnám jellemezni a dalt: perfekt. Egy igazi tökös nyitó nóta, olyan dallamokkal, amelyet már az első hallgatás után megjegyez az ember és tuti hogy párszor megrázod rá a parókádat.

A második Ain't no Change című tétel, nyugis kezdés után, egy perc magasságában amolyan tökön vágósan beindul és felpörget a maga közel öt perce alatt. Megalapozva a zúzást a Jupiter című harmadik dalnak. Itt a nóta közepén már hallhatunk egy kis Zeppelines lelassulást....és ahogy visszahozzák a dalt.... az ének, a gitárszóló....egyszerűen király! A nyitó nóta mellett ez az egyik favorit dal számomra, bár mindegyik dalról elmondhatnám ezt. Ezután leszáll a fekete füst....lassú, komor kezdéssel altatnak el a Black Smoke-ban.....aztán belekezdenek egy olyan mocskos állat témába, hogy ketté reped a fejed tőle.....kicsit Purple feelingje van a szerzeménynek, ami természetesen nem baj. Sőt! Karaj!!!

Elérkeztünk a lemez feléhez, szám szerint az ötödik River névre keresztelt dal egy nyisszantással elvágja az eddigi pörgős vonalat és egy lassú lírai, fájdalmas himnusz tárul elénk a hangszórókból. Az énekes lány, nevezzük Istennőnek, egy kis bemutatót tart nekünk zseniális hangjából és a bemutatót a következő No Hope Left for Me-ben tovább fokozza. Ez a tétel szintén egy nyugodtabb vonalat képvisel a lemezen, király énekkel, fincsi delay gitárokkal a háttérben. Aztán itt be is fejeztük a lírai blokkot, igaz csak egy nóta erejéig, mert jön egy újabb pörgősebb nóta, a Devil Man, amelyet már szintén ismerhettünk a lemez megjelenése előtt, igaz a régi verzióban egy rövid refrén énekléssel kezdődött a dal, de igazából mindegy ,mert mindkét verzió zsivány lett. Itt a régebbi verzió...