A 2013-as Pécsi Egyetemi Napok, rockerilag - 1. nap

Facebook Tweet Tetszik

2013. június 05. - Nemesúr

A kezdeti otthoni ráalapozás és hölgykísérettel rockkirályi kiöltözés-bevonulás szükséges ceremóniája, a banda összeszedése (ama megtiszteltetésben volt részem, hogy felléphettem rock’n’roll bandámmal, a PLUGgal e szép napon 9kor) és némi izgalmunk gyors lepálinkázása után még csak vedelés és ortóskodás folyt disztingvált keretek közt köreinkben. Az emberek, főleg a mutatós fiatalság sokkal-sokkal nagyobb elánnal és számban áramlik, mit áramlik, TÓDUL befelé a Csillámkapun, a vetített minták szesz nélkül is forognak a falakon, mindenki hátba vereget mindenkit, beizzították a Zenélő Egyetem színpadát is – jó nap lesz ez, na.

Fantomok! Fantomok mindenütt!

Apropó Zenélő Egyetem: ez a PTE Beck Zolival védnökösített kezdeményezése, akkreditált kurzusok és technikai háttér biztosítása zenészeknek és a zeneipar érdeklődő, jövőbeli szakértőinek. Országosan egyedülálló, valóban professzionális, ráadásul ingyenes program ez, idén 2 éves, de olyan előadók és szakemberek jönnek csak nekünk workshopokat tartani, mint Takács Jappán Zoltán, Szepesi Matyi vagy Szénássy Alex. Eme utóbbi úriember tartotta harmadnap a vizuális brandépítés kurzust – helyben kielemezve a produkciót – a PENre amúgy tanulmányaikért bebocsátást nyerő zenei céhlegényeknek, leányoknak.

Mindezt pedig azért kellett elmondani, mert a PEN számomra legfontosabb tengelyét, a ZEN-színpadot is ők biztosították. Ide ZEN-hez kötődő tehetséges helyi zenekarokat válogattak be tehetségkutató alapon, hogy valóban egyetemisták játszhassanak egyetemistáknak, fiatalok fiataloknak – és a „lelkes amatőr” egy olyan kifejezés, mely egyáltalán nem hangzott el az előttük állandóan bulizó tömeg szájából: alig néhány kivétellel végig színvonalas, izgalmas, ifjonti hévvel csapatott produkciókat láthattunk. Én konkrétan megmondtam egy főszerkesztő komának, hogy ha nem lenne ZEN-színpad, nem is mennék, mert lássuk be: rajtuk kívül a fellépők azért erősen az EFOTT-metszet, vagyis a huszonéveseket megmozgató, minden magyar fesztiválra meghívott kb. 15-20 zenekar volt. Mondjuk ők jól.

ZEN PEN.jpg

Ők (mi) mind. MIND, amin voltam, megérdemelne 1 cikket itt.
Mert az igazi egyetemi fesztiválnak igazi egyetemi rock'n'roll is dukál! (Vagy olyas'.)

Bezúduláskor – optimálisan naná, hogy a fesztivál legjobb nőjével – ANNA & THE BARBIESra be. Pásztor tesóék hozzák a megszokottan lökött pofákat és energiától lüktető showt, Pásztor Anna az ország legjobb MILFe és még énekelni is hogy tud!, és az egész zenekart, még 3-4 méteres, kordon-kényszerített távolságból is, egyszerűen meg akarja az ember ölelgetni, ha éppen nem lenne muszáj velük énekelni A Tesztet, a Gyáva Forradalmárt, vagy Márti Dalát. Anna most se hazudtolja meg önmagát: félig a tömegbe mászik, csoportos tapi, együtténeklés, mikrofonosztogatás, dobos megnyalogatása, mert jóízűen lehet csak zenét játszani. Iszonyú rövid volt a műsor (a szoros menetrend miatt még a visszataps se fért be, pedig az aztán volt) és nagy távolság a nagy színpad miatt, mindössze ennyi róható fel nekik. Hátul nagy ölelkezés, a csapat „civilben” is impulzív, közvetlen és szeretni való, de olyan sebességgel zúztak berúgni, vetkőzni és pakolni (random sorrendben), hogy interjút majd máskor kaptok. Mindenesetre én egy fétisfotóval, gazdáik meg a 2 pár legszexibb láb és legszexibb lábbelik verbális díjával gazdagodtak, ld.:

foot fetish.png

Anna az Asszonyállat & Foot Fetish Fanni porba alázzák a Dávidot.

Futottam egy gyors és pofátlan kört beharangozni koncertünket (és minket követő haverokéit) hangosbemondóval, aztán elnéztünk fiaimmal SUPERNEMre. Aztaleborúttszivarégit! Hát, aki azt mondja, hogy a Supernem az langyi popzene, azt támogassa már meg valaki igényesebb egy Rolling Stones firkás betkóval. Ilyen töretlen lendületű, sodró magyar nyelvű rockkoncertet idén még nem láttam. Szabiék szenzációsak. A hangszerelés, a mozgás, még az idióta „guitar face”-ek és véletlenszerű wilhelm screamek is perfekt a helyükön voltak, a zenekar épp elegendő, de 100% természetességű párbeszédet tart fenn a rajongókkal, mögöttük pörögnek a kölyökkort-keltő képsorok, az egész mennyei. A pécsi Urániás ihletettségű Irány A Moziba Be során a legbarátságosabb pogó pörög. Idegenekkel összeborulás, fejlengetés, együtt refréntanulás számközben. Meg a Számolj Rámot egyként zengő sátorkórus. Az. Menjetek SUPERNEMre gyerekek, de tényleg, nem bánjátok meg.

pen 34 mini.png

SuperSzabi nagyon érzi. Itt már Soerii&Pooleket támogatja.

A mi koncertünk 21.00-kor kezdődött. Nem akarok visszaélni cikkírói minőségemmel, ezért csak dióhéjban: fantasztikusan éreztük magukat, majd’ 100-an ropták ránk, imádni való, kommunikatív, elborult közönség volt (pécsi egyetemisták, ti vagytok a frankók), de még egy plusz számot is engedtek a nagy sikerre tekintettel, annak ellenére, hogy eleinte még a lekapcsolással fenyegettek, mert a hangerőnk majd’ kib*szta a potit. Zajos siker volt, na. Azóta is sokaktól hallom vissza, hogy te, nem aaa-izé – A PLUGban? – ja, a Plugban tolod, nem ti voltatok PENen? mer’ adta. – Höhö, de ja, höhö, höhöhö. Még mindig mosolygok. :)

plug 13 mini.png Színpadon és színpad előtt is förgeteges hangulat vala.
(Utóbbiból itt semmi nem látszik, de sebaj...) Jómagam a fiaimmal, koncertezés közben.
A lelkes koszorúsfiúk 2 oldalt a Zöld08 húroslegénysége.

Utánunk a garázsreagge, beazonosíthatatlan-alternatív funkys hülyegyerekrock fogalmakkal nagykábé körülírható ZÖLD08 hármasa tolta. Nem is akárhogy. Ha valami olyanra vágysz, ami a Sugarloaf lehetett volna, ha keményebb (poszt?-)rockolásba kezdenek, többet szívnak és egy egész nigériai törzs basszerozik náluk egy személyben, akkor tartsátok a füleiteket a szintén sok sikonyálást generáló legényeken, mert nagyon ígéretesek. Ld.: https://www.youtube.com/watch?v=cEV7sM1EdNk

KISCSILLAG

koncertre is benéztem. És olyasmit írok, ami sok-sok őskövület „magyarockernek” szentségtörés, de: tessék tudomásul venni, hogy a Kiscsillag az egy ROCKZENEKAR. Torzítások, dögös ütemek, önkritikus, szociálisan fügemutogatós, erős benyomásokat közvetítő szövegek, egy kellő hülyeségfaktor, fejlengetés, mittomén. Tényleg. És rockkoncerteket is tartanak, még ha a szélén állva csettintgetőset is, ami viszont néha átmehet szimatszatyros esőtáncba (ahogy elnéztem, át is ment). Az ő bulijuk – az évtizedes zenészi professzionalizmuson túl – azon tanulsággal szolgálhatna a rockerközönségnek: ne ítélj egy terméket csomagolása szerint – ugyanígy ne ítélj egy zenekart rajongótábora szerint. A 30Y betegségében szenvedtek sokáig, bár célzatosan: hogy a 30 körüliek számára igazán megélhető szövegekre 14 éves tinipityák visongtak. Azért a Nem Fájra meg a Feketemosóra lehet egy jót lökdösődni, de mindegy is: kultzenekarnak akkor már félrészegen a briliáns szövegeit danajkodjuk. Ólmosat hánynak a tinik, aztán a pénzüket nézik, hogy mennyi. A rigmus stimmel, csak a sorrend fordított, mert 600-ba fáj a fény, töményről meg ne is beszéljünk.

pen 3 mini.png

Öregrocker nemvénrocker. Lovasi Bandibá' bugit nyom.

SOERII & POOLEK

hozták, amit elvártunk. Kicsit talán kevesebbet. Nem voltak háttérfények, dugig színpad elmebetegekkel, eldobált celofánműfasz és világító szexszimbólumok, de jelmezek, vetkőző kurvák és gumihaj azért igen, az ilyesmi elmaradhatatlan. Kicsit fáradt volt a performansz, de ODETT dobott a dolog fényén, a Pusszyra és a Papp Szabi rock’n’roll meneteivel tűzdelt prolidubstepre egy elég röhögőset csárdásoztunk a körlettel.

KIPUékról sajna lecsúsztam, ez alkalommal a PUNNANY MASSIF semmitmondó, számomra kényszeredetten jófejkedő nagyzenekari hip(pi)-hopja se hatott meg (pedig, bár nem kedvelem a zenéjüket, már bizonyították, mennyire tudnak máskülönben számos alkalommal: pl. tavaly FOO-n vagy a pécsi Széchenyi Téren rengetegszer). Bekukkantottunk RANDOM TRIPRE, ami most egy légies hangú afrikai énekessráccal (Kasai, ld. A 0. napi beszámolót) egészült ki, újra hibátlan zenei élményt nyújtva, néha szinte Richard Bona-t idézte az egész.

pen 3.2 mini.png A két dicsőség/szégyen/siratófal és a bőrgyár szellemei, Mad Max stílusban.

Itt kitérnék arra is, hogy igen jó fesztivál ez a nőddel/pasiddal látogatni. Kis, zárt helyen van minden, nem igazán lehet elkeveredni, ha bármi baj van, 2 perc alatt odaérsz, segítőkész fiatalok és felkészült stábtagok mindenütt, és garantált, hogy mindketten megtaláljátok, ami nektek jó – anélkül, hogy az egyórás elszakadásokból, már ha vannak, sértődés lenne. Ha úton-útfélen fiú-lány leszólítja a kedvesedet (mint tették az enyémmel vagy 10x), meg csak a kebletek dagad ;) Romantikázni a borospultnál lehet, meg annál az édes táblánál, amire felírhatod, mit akarsz csinálni, még mielőtt lediplomázol! Az különösen megható egy helyszín volt, nem láttam más feszten ilyet, és imponált a kívánalmak őszintesége: „szexelni” „józan lenni 1 hétig” „bejárni 3 országot” „fellépni PENen nagyszínpadon” „lenullázott diákhitelt”… No meg, aki nem talál vagy alapít itt haverkört, az máshol se fog!

A lepényes már megismert, meg sokan a koncertről is, valahogy mégis lehalt 23.00 után a dolog, a SZOBA sessions csodáit pedig csak másnap fedeztem fel (mikor már nem forgattak szobakoncertet, interjúkat meg FOO reklámfilmet benne). Kissé kelletlenül, de rockerilag kellő elégedettséggel battyogtunk haza 1 körül.

Ambrose / Nemes Márk

a fotókat (a csizmás pandúrokon kívül) Dobokay Máté készítette
http://www.amennyire.hu/

0. napi beszámolóm:
http://rockstation.blog.hu/2013/06/04/a_2013-as_pecsi_egyetemi_napok_rockerilag_0_nap_976

(Folytatása következik!)

3 komment

Ensiada Arkoveitie (törölt) 2013.06.11. 10:20:31

"És olyasmit írok, ami sok-sok őskövület „magyarockernek” szentségtörés, de: tessék tudomásul venni, hogy a Kiscsillag az egy ROCKZENEKAR."

Tök jó, hogy ezek szerint én őskövület vagyok, pedig a nevem 4 olyan (metal) zenekarból van összerakva, amelyek közül egyik sem éppen ősrégi, de úgy gondolom, a Kiscsillag nem lesz attól rockzenekar, hogy az eszközeik (értsd: hangszereik) azonosak a rockzenekarokéval. Az úgynevezett alter vonal nem más, mint másodvonalas pop, tehetségtelen előadókkal, amit azért hallgatnak a zenesznobok, mert attól baromira egyedinek érzik magukat, közben persze sokkal nagyobb majmom, mint a mainstream zenét hallgató emberek, mert utóbbiak legalább őszinték.

Egyébként például 30Y-nál már felmerülhet, hogy részben rockzenekar, de az is csak koncerten látszik, mert a stúdió felvételeik az első demo lemezüket leszámítva távol esnek a rocktól.

A többinél, akiket megnéztél a PEN-en, szintén megkérdőjelezhető az, hogy mennyire rockzenekar. Egyébként is leginkább az alter vonal uralkodott a PEN-en, és a rock majdnem teljesen száműzve volt, ezért is olvastam el a cikked, hogy vajon mit nevezel te rocknak ezen az egyetemi fesztiválon.

Nemesúr 2013.06.11. 20:44:36

Tisztelt Ensiada!

Nem szeretnék belemenni zenetörténeti okfejtegetésbe, hogy kinek mi az a rock, egyrészt mert örökké lehetne folytatni és lehetetlen kizárni a szubjektív mércéket, másrészt pediglen úgy vélem, a magyar ember (akár passzív, vagyis nem tudatos, akár enyhén szubkulturális: vagyis "magyar rocker", vagyis tudatos hallgatóról van szó) képe a modern zeneiségről súlyosan hiányos és közepesen torz. Úgy vélem, hogy erre pl. az ilyen kijelentések is engednek következtetni, mint:
"Az úgynevezett alter vonal nem más, mint másodvonalas pop, tehetségtelen előadókkal, amit azért hallgatnak a zenesznobok, mert attól baromira egyedinek érzik magukat, közben persze sokkal nagyobb majmom, mint a mainstream zenét hallgató emberek, mert utóbbiak legalább őszinték."

Kedves Ensiada, én, mint rockzenét évek óta hallgató, tanuló, elemző és művelő ember mondhatom neked, hogy ez annyira téves és sarkított kép, mint a szülők pénzén elbulizó, majd emigráló, élősködő, ebben egységes egyetemistageneráció réme.

1. Az "alternatív" nem egy stílus, hanem egy jellemző. Azt jelenti, hogy elsősorban mondanivalójában, szöveg- és érzetvilágában, illetve másodsorban esetleg hangbeállításaiban egy kissé líraibb és szokatlan, furább irányba tart, mint anyaműfaja. (A "poszt-" műfajok a következő fok, amik már a dalstruktúrákkal, zenei standardokkal is extrém módon szakítanak.) Mondok neked alternatív zenekarokat! Deftones - alternative metal. Stone Temple Pilots - alternative hard rock. Nirvana - alternative noise-punk ("grunge")

2. Másodvonalas pop? Mutass nekem élvonalasat. Légyszi.

3. "Sokkal nagyobb majom, mint a mainstream zenét hallgató emberek" - na most eme országban az a szomorú helyzet áll elő, hogy ha a magad zenéjét a magad hangszerein játszod, már egy erős túlzással lehet pofád azt mondani, hogy ez underground, mert ennyire elsilányult a minőségi populáris zenénk. A mainstream zenét hallgató emberek (idehaza legalábbis) nem tudatosak egyáltalán, és roppant igénytelenek, nem keresik vissza tudatosan kedves előadóikat sem. Valóban nem "majmok": még ahhoz se veszik a fáradságot, hogy beleéljék, ahogy Ivánék mondták, "hagyják szórakoztatni" magukat ("~majomkodjanak").

4. "Utóbbiak legalább őszinték" - a Kedvesem & a Belehalok vezeti az e havi artisjust és mahasz-listát.

Sajnálhatjuk, hogy eleinte a magyar szcénába csak e műfaji jelleg "különbözősége", puhányságba hajló különcködése jutott el - legalábbis így tűnhet, de valamire rájöttem. A legtöbb sikeres alternatív zenekart azért utáljuk (én legalábbis, de sok hasonlóan gondolkodó is), mert tizenéves picsák visongatnak olyan szövegekre, amiket 40 felé tartó, sok mindenből kiábrándult, érzékeny emberek írnak változó korban, gyakran cinikusan és képversszerűen. A közönségtől jobban undorodsz végül, mint az előadótól, de az előadó nemigen választhatja meg, kinek játszik. Bennem is nagy-nagy visszatetszést keltenek az ilyen élmények. De a "magyar alter" valami külön műfaj, valami keveréke a szenvelgő hazai popnak, az értelmiségi new wavenek és a brit-beütésű indienek/gitárpopnak. Idővel megtanultam tisztelni és elismerni ezen előadók munkásságát: csak ott kellett lennem a koncerteken, egyszer leülnöm és tényleg elolvasnom a szövegeket, és kicsit beszélnem velük, hogy megbizonyosodjak róla: a legtöbbször póznak helye sincs az egészben (van hogy igen, de nem nevesítek). A Lovasi se hiába kapott Kossuth-díjat, a Beckék se hiába kaptak Fonogramot, stb. Van rengeteg tehetségtelen, sablonos, magukat alternek tituláló zenekar az országban is, akik az ő sikerük hátszelén igyekszik lovagolni, de azok kihalnak, ez is csak egyszerűen egy korhullám volt - az ismert "magyar alter" előadók közönsége is szép lassan felnő.

Azon meglátásoddal maximálisan egyetértek, hogy a 30Y és sok társa élőben rock(os)zenekar, de felvételen egyáltalán nem (kiegészíteném azzal, hogy ez azért is van, mert lemezenként nagy-nagy megújulásokon mennek át, pl. most a Szentimentálé csöndesülős, pedig voltam már hajattépős, pogós 30Y-on is). Az utóbbi években különösen tetszik, hogy egyre agresszívebb a(z élő) hangzása e bandáknak. De, ezek alternatív rockzenekarok, talán nem egy Omen/Kalapács "keménységűek", de attól még nem kevésbé azok - totál más célközönségük, funkciójuk van. Az inkább a magyar szférát minősíti, hogy egy lapon, egy téren emlegeti ezeket a kemény és gyakran halál sablonos metál és eszetlen HC zenekarokkal, azokat is "rock"nak titulálva, mikor mi se távolabb.

Továbbá: az itt említett 7 zenekarból: Anna & the Barbies, Supernem, PLUG, Zöld08, Kipu, Punnany Massif, Kiscsilag - egyedül a Punnany nem rockos, és egyik se definíció, hangzás szerint alter. Kívánom, látogass el mindegyik koncertjére előítéletek nélkül, és saját füleddel bizonyosodj meg róla. Kiscsillag, Zöld08 még csak-csak... de Annáék, Supernem, Kipu koncertjére (vagy akár a miénkre) azt mondani, hogy ezek bizony alternatívok, az egész egyszerűen nonszensz, tájékozatlanság.

Ezért remélem, találkozunk a fent említetteken :)

Válasz erre

Nemesúr 2013.06.11. 20:58:12

Ja! Mindezek mellett, köszönöm, hogy vetted a fáradságot elolvasni, átgondolni az írásomat, és még kommenteltél is. Örülök, ha párbeszéd alakul ki, az vezet valahová :)