A kezdeti otthoni ráalapozás és hölgykísérettel rockkirályi kiöltözés-bevonulás szükséges ceremóniája, a banda összeszedése (ama megtiszteltetésben volt részem, hogy felléphettem rock’n’roll bandámmal, a PLUGgal e szép napon 9kor) és némi izgalmunk gyors lepálinkázása után még csak vedelés és ortóskodás folyt disztingvált keretek közt köreinkben. Az emberek, főleg a mutatós fiatalság sokkal-sokkal nagyobb elánnal és számban áramlik, mit áramlik, TÓDUL befelé a Csillámkapun, a vetített minták szesz nélkül is forognak a falakon, mindenki hátba vereget mindenkit, beizzították a Zenélő Egyetem színpadát is – jó nap lesz ez, na.

Fantomok! Fantomok mindenütt!

Apropó Zenélő Egyetem: ez a PTE Beck Zolival védnökösített kezdeményezése, akkreditált kurzusok és technikai háttér biztosítása zenészeknek és a zeneipar érdeklődő, jövőbeli szakértőinek. Országosan egyedülálló, valóban professzionális, ráadásul ingyenes program ez, idén 2 éves, de olyan előadók és szakemberek jönnek csak nekünk workshopokat tartani, mint Takács Jappán Zoltán, Szepesi Matyi vagy Szénássy Alex. Eme utóbbi úriember tartotta harmadnap a vizuális brandépítés kurzust – helyben kielemezve a produkciót – a PENre amúgy tanulmányaikért bebocsátást nyerő zenei céhlegényeknek, leányoknak. 

Mindezt pedig azért  kellett elmondani, mert a PEN számomra legfontosabb tengelyét, a ZEN-színpadot is ők biztosították. Ide ZEN-hez kötődő tehetséges helyi zenekarokat válogattak be tehetségkutató alapon, hogy valóban egyetemisták játszhassanak egyetemistáknak, fiatalok fiataloknak – és a „lelkes amatőr” egy olyan kifejezés, mely egyáltalán nem hangzott el az előttük állandóan bulizó tömeg szájából: alig néhány kivétellel végig színvonalas, izgalmas, ifjonti hévvel csapatott produkciókat láthattunk. Én konkrétan megmondtam egy főszerkesztő komának, hogy ha nem lenne ZEN-színpad, nem is mennék, mert lássuk be: rajtuk kívül a fellépők azért erősen az EFOTT-metszet, vagyis a huszonéveseket megmozgató, minden magyar fesztiválra meghívott kb. 15-20 zenekar volt. Mondjuk ők jól.

Ők (mi) mind. MIND, amin voltam, megérdemelne 1 cikket itt.
Mert az igazi egyetemi fesztiválnak igazi egyetemi rock'n'roll is dukál! (Vagy olyas'.)

Bezúduláskor – optimálisan naná, hogy a fesztivál legjobb nőjével – ANNA & THE BARBIESra be. Pásztor tesóék hozzák a megszokottan lökött pofákat és energiától lüktető showt, Pásztor Anna az ország legjobb MILFe és még énekelni is hogy tud!, és az egész zenekart, még 3-4 méteres, kordon-kényszerített távolságból is, egyszerűen meg akarja az ember ölelgetni, ha éppen nem lenne muszáj velük énekelni A Tesztet, a Gyáva Forradalmárt, vagy Márti Dalát. Anna most se hazudtolja meg önmagát: félig a tömegbe mászik, csoportos tapi, együtténeklés, mikrofonosztogatás, dobos megnyalogatása, mert jóízűen lehet csak zenét játszani. Iszonyú rövid volt a műsor (a szoros menetrend miatt még a visszataps se fért be, pedig az aztán volt) és nagy távolság a nagy színpad miatt, mindössze ennyi róható fel nekik. Hátul nagy ölelkezés, a csapat „civilben” is impulzív, közvetlen és szeretni való, de olyan sebességgel zúztak berúgni, vetkőzni és pakolni (random sorrendben), hogy interjút majd máskor kaptok. Mindenesetre én egy fétisfotóval, gazdáik meg a 2 pár legszexibb láb és legszexibb lábbelik verbális díjával gazdagodtak, ld.:

Anna az Asszonyállat & Foot Fetish Fanni porba alázzák a Dávidot.

Futottam egy gyors és pofátlan kört beharangozni koncertünket (és minket követő haverokéit) hangosbemondóval, aztán elnéztünk fiaimmal SUPERNEMre. Aztaleborúttszivarégit! Hát, aki azt mondja, hogy a Supernem az langyi popzene, azt támogassa már meg valaki igényesebb egy Rolling Stones firkás betkóval. Ilyen töretlen lendületű, sodró magyar nyelvű rockkoncertet idén még nem láttam. Szabiék szenzációsak. A hangszerelés, a mozgás, még az idióta „guitar face”-ek és véletlenszerű wilhelm screamek is perfekt a helyükön voltak, a zenekar épp elegendő, de 100% természetességű párbeszédet tart fenn a rajongókkal, mögöttük pörögnek a kölyökkort-keltő képsorok, az egész mennyei. A pécsi Urániás ihletettségű Irány A Moziba Be során a legbarátságosabb pogó pörög. Idegenekkel összeborulás, fejlengetés, együtt refréntanulás számközben. Meg a Számolj Rámot egyként zengő sátorkórus. Az. Menjetek SUPERNEMre gyerekek, de tényleg, nem bánjátok meg.

SuperSzabi nagyon érzi. Itt már Soerii&Pooleket támogatja.

A mi koncertünk 21.00-kor kezdődött. Nem akarok visszaélni cikkírói minőségemmel, ezért csak dióhéjban: fantasztikusan éreztük magukat, majd’ 100-an ropták ránk, imádni való, kommunikatív, elborult közönség volt (pécsi egyetemisták, ti vagytok a frankók), de még egy plusz számot is engedtek a nagy sikerre tekintettel, annak ellenére, hogy eleinte még a lekapcsolással fenyegettek, mert a hangerőnk majd’ kib*szta a potit. Zajos siker volt, na. Azóta is sokaktól hallom vissza, hogy te, nem aaa-izé – A PLUGban? – ja, a Plugban tolod, nem ti voltatok PENen? mer’ adta. – Höhö, de ja, höhö, höhöhö. Még mindig mosolygok. :)

Színpadon és színpad előtt is förgeteges hangulat vala.
(Utóbbiból itt semmi nem látszik, de sebaj...) Jómagam a fiaimmal, koncertezés közben.
A lelkes koszorúsfiúk 2 oldalt a Zöld08 húroslegénysége.

Utánunk a garázsreagge, beazonosíthatatlan-alternatív funkys hülyegyerekrock fogalmakkal nagykábé körülírható ZÖLD08 hármasa tolta. Nem is akárhogy. Ha valami olyanra vágysz, ami a Sugarloaf lehetett volna, ha keményebb (poszt?-)rockolásba kezdenek, többet szívnak és egy egész nigériai törzs basszerozik náluk egy személyben, akkor tartsátok a füleiteket a szintén sok sikonyálást generáló legényeken, mert nagyon ígéretesek. Ld.: https://www.youtube.com/watch?v=cEV7sM1EdNk

       KISCSILLAG

koncertre is benéztem. És olyasmit írok, ami sok-sok őskövület „magyarockernek” szentségtörés, de: tessék tudomásul venni, hogy a Kiscsillag az egy ROCKZENEKAR. Torzítások, dögös ütemek, önkritikus, szociálisan fügemutogatós, erős benyomásokat közvetítő szövegek, egy kellő hülyeségfaktor, fejlengetés, mittomén. Tényleg. És rockkoncerteket is tartanak, még ha a szélén állva csettintgetőset is, ami viszont néha átmehet szimatszatyros esőtáncba (ahogy elnéztem, át is ment). Az ő bulijuk – az évtizedes zenészi professzionalizmuson túl – azon tanulsággal szolgálhatna a rockerközönségnek: ne ítélj egy terméket csomagolása szerint – ugyanígy ne ítélj egy zenekart rajongótábora szerint. A 30Y betegségében szenvedtek sokáig, bár célzatosan: hogy a 30 körüliek számára igazán megélhető szövegekre 14 éves tinipityák visongtak. Azért a Nem Fájra meg a Feketemosóra lehet egy jót lökdösődni, de mindegy is: kultzenekarnak akkor már félrészegen a briliáns szövegeit danajkodjuk. Ólmosat hánynak a tinik, aztán a pénzüket nézik, hogy mennyi. A rigmus stimmel, csak a sorrend fordított, mert 600-ba fáj a fény, töményről meg ne is beszéljünk.

Öregrocker nemvénrocker. Lovasi Bandibá' bugit nyom.

       SOERII & POOLEK

hozták, amit elvártunk. Kicsit talán kevesebbet. Nem voltak háttérfények, dugig színpad elmebetegekkel, eldobált celofánműfasz és világító szexszimbólumok, de jelmezek, vetkőző kurvák és gumihaj azért igen, az ilyesmi elmaradhatatlan. Kicsit fáradt volt a performansz, de ODETT dobott a dolog fényén, a Pusszyra és a Papp Szabi rock’n’roll meneteivel tűzdelt prolidubstepre egy elég röhögőset csárdásoztunk a körlettel.

       KIPUékról sajna lecsúsztam, ez alkalommal a PUNNANY MASSIF semmitmondó, számomra kényszeredetten jófejkedő nagyzenekari hip(pi)-hopja se hatott meg (pedig, bár nem kedvelem a zenéjüket, már bizonyították, mennyire tudnak máskülönben számos alkalommal: pl. tavaly FOO-n vagy a pécsi Széchenyi Téren rengetegszer). Bekukkantottunk RANDOM TRIPRE, ami most egy légies hangú afrikai énekessráccal (Kasai, ld. A 0. napi beszámolót) egészült ki, újra hibátlan zenei élményt nyújtva, néha szinte Richard Bona-t idézte az egész.

A két dicsőség/szégyen/siratófal és a bőrgyár szellemei, Mad Max stílusban.

Itt kitérnék arra is, hogy igen jó fesztivál ez a nőddel/pasiddal látogatni. Kis, zárt helyen van minden, nem igazán lehet elkeveredni, ha bármi baj van, 2 perc alatt odaérsz, segítőkész fiatalok és felkészült stábtagok mindenütt, és garantált, hogy mindketten megtaláljátok, ami nektek jó – anélkül, hogy az egyórás elszakadásokból, már ha vannak, sértődés lenne. Ha úton-útfélen fiú-lány leszólítja a kedvesedet (mint tették az enyémmel vagy 10x), meg csak a kebletek dagad ;) Romantikázni a borospultnál lehet, meg annál az édes táblánál, amire felírhatod, mit akarsz csinálni, még mielőtt lediplomázol! Az különösen megható egy helyszín volt, nem láttam más feszten ilyet, és imponált a kívánalmak őszintesége: „szexelni” „józan lenni 1 hétig” „bejárni 3 országot” „fellépni PENen nagyszínpadon” „lenullázott diákhitelt”… No meg, aki nem talál vagy alapít itt haverkört, az máshol se fog!

A lepényes már megismert, meg sokan a koncertről is, valahogy mégis lehalt 23.00 után a dolog, a SZOBA sessions csodáit pedig csak másnap fedeztem fel (mikor már nem forgattak szobakoncertet, interjúkat meg FOO reklámfilmet benne). Kissé kelletlenül, de rockerilag kellő elégedettséggel battyogtunk haza 1 körül.

Ambrose / Nemes Márk

a fotókat (a csizmás pandúrokon kívül) Dobokay Máté készítette
http://www.amennyire.hu/

0. napi beszámolóm:
http://rockstation.blog.hu/2013/06/04/a_2013-as_pecsi_egyetemi_napok_rockerilag_0_nap_976

(Folytatása következik!)