Egy hosszú alvás, aggodalmas pénzszámlálás és némi megmagyarázhatatlan ürességérzet sarki sültkrumplival torkon visszatunkolása után készen voltunk arra, hogy most már tényleg, de tényleg-tényleg beindítsuk a bulit. Eltelt a nem-hivatalos és a hivatalos első nap is, az előző nap élményei feltöltöttek bár, de a java csak most jött. A fesztivál zenitjén jártunk, és talán a legrockosabb napon! Összevisszafoglaló. Három.
Helyi jellegű élőreklám.
Egy hosszú alvás, aggodalmas pénzszámlálás és némi megmagyarázhatatlan ürességérzet sarki sültkrumplival torkon visszatunkolása után készen voltunk arra, hogy most már tényleg, de tényleg-tényleg beindítsuk a bulit. Eltelt a nem-hivatalos és a hivatalos első nap is, az előző nap élményei feltöltöttek bár, de a java csak most jött. A fesztivál zenitjén jártunk, és talán a legrockosabb napon! Összevisszafoglaló. Három.
Épp időben estünk be – a tegnapinál is nagyobb hömpölygő, de még épp szellősen közlekedni tudó tömeg ölelésében – kis országunk nagy feltörekvő csillagainak koncertjére. Hála a jó Istennek (és az ízléses szervezőknek) IVAN & THE PARAZOL húzta a nap első nótáit a Converse színpadon. És hogy, baszki, és hogy… A fiúk debütanyaga nagyon jó kis retrórock, ami úgy is eredetinek hat, hogy kb. semmi igazán „új” nincs benne – élőben prezentálva pedig azt kell mondjam, minden elismerésem. Erőlködés nélkül (bár a csilivili, meredek fellépőcuccok bevonásával) keltik a Rolling Stones és garázsrock-korszakos Led Zeppelin hangulatát, vannak virágos ingek, meredek glitterek, bubisérók, követhetetlen tánctopogás, nagypofázás (ép annyi, amennyi egy igazi rock’n’roll koncertre KELL! és csak a színpadon)… Egyszóval nagyon pozitív, táncos-sikítós élmény volt a legények koncertje, tökéletes nyitás bármely fesztiválnap álmos estéjére. Interjút is készítettem vélük, hamarosan az is felkerül!
A kezdeti otthoni ráalapozás és hölgykísérettel rockkirályi kiöltözés-bevonulás szükséges ceremóniája, a banda összeszedése (ama megtiszteltetésben volt részem, hogy felléphettem rock’n’roll bandámmal, a PLUGgal e szép napon 9kor) és némi izgalmunk gyors lepálinkázása után még csak vedelés és ortóskodás folyt disztingvált keretek közt köreinkben. Az emberek, főleg a mutatós fiatalság sokkal-sokkal nagyobb elánnal és számban áramlik, mit áramlik, TÓDUL befelé a Csillámkapun, a vetített minták szesz nélkül is forognak a falakon, mindenki hátba vereget mindenkit, beizzították a Zenélő Egyetem színpadát is – jó nap lesz ez, na.
Egyetemistának lenni jó, pécsinek lenni jó, zenélő pécsi egyetemistának lenni PENiglen kikúrt jó, a sör nem vizes (nagyon), a biztonságiak nem bunkók (nagyon), a lepény nem drága (nagyon), és hát azért buli is van (még nem nagyon, de majd!). Lényegében így summázhatjuk a visszatérő Pécsi Egyetemi Napok első felét. Mielőtt bárki mást mondana, jelezném: rockerilag is BŐVEN volt mit keresni a Bőrgyárban, már annak, akinek nem az Acélszív az alfa és omega; és e valami nem pusztán a skótmintás miniszoknyák és elhagyott félüveg szeszek alján volt csak lelhető! Összevisszafoglaló. Egy.