A kezdeti otthoni ráalapozás és hölgykísérettel rockkirályi kiöltözés-bevonulás szükséges ceremóniája, a banda összeszedése (ama megtiszteltetésben volt részem, hogy felléphettem rock’n’roll bandámmal, a PLUGgal e szép napon 9kor) és némi izgalmunk gyors lepálinkázása után még csak vedelés és ortóskodás folyt disztingvált keretek közt köreinkben. Az emberek, főleg a mutatós fiatalság sokkal-sokkal nagyobb elánnal és számban áramlik, mit áramlik, TÓDUL befelé a Csillámkapun, a vetített minták szesz nélkül is forognak a falakon, mindenki hátba vereget mindenkit, beizzították a Zenélő Egyetem színpadát is – jó nap lesz ez, na.

Egyetemistának lenni jó, pécsinek lenni jó, zenélő pécsi egyetemistának lenni PENiglen kikúrt jó, a sör nem vizes (nagyon), a biztonságiak nem bunkók (nagyon), a lepény nem drága (nagyon), és hát azért buli is van (még nem nagyon, de majd!). Lényegében így summázhatjuk a visszatérő Pécsi Egyetemi Napok első felét. Mielőtt bárki mást mondana, jelezném: rockerilag is BŐVEN volt mit keresni a Bőrgyárban, már annak, akinek nem az Acélszív az alfa és omega; és e valami nem pusztán a skótmintás miniszoknyák és elhagyott félüveg szeszek alján volt csak lelhető! Összevisszafoglaló. Egy.