Ha azt hinnéd, hogy a zeneiparhoz kapcsolódóan munkálkodni laza és kellemes időtöltés, sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Már jóideje járom a kisebb-nagyobb koncerteket és koptatom ennek apropóján a klaviatúrát, de ennyi hullafáradt kollégát egy helyen és egy időben szerintem az elmúlt másfél évtizedben még nem láttam. Pedig nem ez volt október legnagyobb szabású eseménye…

Tizenötödik, idei utolsó adásunkban arról értekezünk, benne van-e a levegőben az ezredforduló táján – elsősorban az Egyesült Államokban – virágzó nu metal visszatérése.

Elég anakronisztikus megállapítás, ám kétségtelenül igaz: 2024-ben 30 éves a nu metal (amennyiben a Korn bemutatkozó albuma az origo) és bár egy ilyen szép kerek évfordulón többnyire a múlton szokás merengeni, most mégis inkább a jelenben maradva nézünk szét a műfaj háza táján.

A mindenféle lakberendezési meg háztartási felesleget árusító boltokban lehet kapni előre pattogatott kukoricát, ami olyan, mintha hungarocellt rágcsálna az ember, szóval nem sok köze van a friss patikukihoz. Aki valaha kóstolt már rendes popcornt és/vagy kicsit is szereti magát, az nem vásárol efféle szarokat, inkább otthon pattogtat magának vagy bemegy egy moziba.

Az 1994-2004 közötti időszakot fogja feldolgozni Matt Karpe új könyve, a Nu Metal: A Definitive Guide. A kötelező nagyok mellett a kevésbé ismert csapatokat is összerántó olvasmány több interjút is magában foglal majd, így megszólal a hasábokon többek között Miguel "Meegs" Rascón (Coal Chamber), Robb Rivera (Nonpoint), Jon Wysocki (Staind), Fallon Bowman (Kittie), Tye Zamora (Alien Ant Farm), Mike Sarkisyan (Spineshank) és Mikey Doling (Snot) is. Viszont az abszolút aduász a műfaj keresztapjával, Ross Robinsonnal készült interjú.

2021. április 30-án megjelent a Tetrarch második albuma az Unstable. A 2007-es atlantai megalakulás után Los Angelesbe költöztek és onnan halmoznak el minket nu metal dallamokkal. Számomra kellemes meglepetés volt és örülök, hogy megismerhettem őket.

Kinek szól 2020-ban a Deftones? Ezen gondolkodom, miközben az Ohms-ot hallgatom és minden jel arra mutat, hogy elsősorban saját maguknak, ám ez nem feltétlenül baj.

Már rég nem vita tárgya, hogy halott zenész is adhat e ki új lemezt, inkább az a kérdés, hogy hullagyalázás lesz a vége, vagy valami értékelhető produktum érkezik a síron túlról.

Tavaly év vége felé írtunk egy hamarosan megjelenő válogatásról, melyen kevésbé ismert slam/death csapatok hajtanak fejet a nu metal legnagyobbjai előtt (majdnem természetes kombináció, nem?). A végül huszonhat dalosra gyarapodott csomag Dead Bodies Everywhere: A Slam And Death Tribute To Nu-Metal címen lett elérhető, vagyunk olyan jók, hogy mi is megmutatjuk nektek.

Most már mindenki nagy örömmel és nyitott szívvel várhatja a Valentin-napot, mivel ezen a napon fog megjelenni a Dead Bodies Everywhere: A Slam And Death Tribute To Nu-Metal című válogatás. Az előzetesben amúgy egész érdekesnek hangzó összeállításon a hagyományosabb vonalat kedvelő metalosok által két leginkább bicskanyitogató stílus kerül majd elő (ahogy a címből is látszik): fiatal slam és death(core) zenekarok fognak majd feldolgozni nu metal dalokat. Az, hogy az eredmény milyen lesz, már más kérdés, az biztos, hogy egy dallistát és két itt is megjelenő nótát már át tudunk nyújtani a nyitott szívű (és fülű) kalandoroknak, íme!

Nyilvánvalóan nem friss videóról van szó, hiszen ma már nagyon keveseknek jutna eszébe, hogy nu metal játsszon, legalábbis ha ki akar ugrani az underground szintről. Persze vannak pillanatok, amikor fel-fellángol a stílus fáklyája, de leginkább a kétezres évek elejére kell visszatekintenünk, ha igazi érdekességeket akarunk találni. Ilyen kincs például egy keresztény középsulis rögbi amerikai focicsapat saját indulója, a Win Win Win, melyhez még videót is készítettek. A dal tagadhatatlanul őrzi az akkori korszak ízét, de a cukifaktor (nem ciki, nem elírás!) mellett azért megvan a maga húzása is.

A nu metal talán a metaltörténelem legvitatottabb műfaja. Sokan nem alaptalanul szidják a stílust, hiszen a grunge után ez tette be igazán a kaput a klasszikus nagy metalzenekaroknak és úgy általában a metalnak, de tegyük a szívünkre a kezünket: az akkoriban fiatal generációból nagyon sokakat a zsákgatya-metal szívott be a keményebb zenék világába. Nemrégiben mi is csináltunk egy egész átfogó összeállítást a szerintünk legjobbnak vélt nu metal dalokból, amelyet ITT meg is nézhettek, ahogy tette most a Spin magazin is az általuk 30 legjobbnak ítélt hasonló stílusú tétellel. Ők is egy bandától egy tételt vettek alapul, sőt, még rangsorolták is azokat, így nagyobb vitaalapot szolgáltatva az internet népének. A lista pedig a következő:

A nu metal kifejezéstől sokaknak feláll a hátán a szőr, pedig mint minden éppen felfutó, kvázi divatos irányzat, sok embert terelt a rock- és metalzene irányába (köztük a cikk íróját is). Mint minden korszaknak, a nu metal érának is megvannak a maga sztárzenekarai, slágerei, (több esetben túlélői) melyek közül most össze is szedtünk nektek 16 versenyzőt. Persze, mint minden lista, ez is szubjektív, így mindenki még hozzácsaphatja a saját kedvenceit. Kommentbe jöhetnek a javaslatok!

Sokszor, sok helyen, rengeteg kontextusban felmerült már az a kérdés, hogy "Mi lett volna, ha...?". Mi lett volna, ha nem jövök össze azzal a csajjal? Mi lett volna, ha inkább aznap discoba megyek és nem Fekete Bárányok koncertre? Mi lett volna, ha nem létezett volna a The Beatles? Na és mi lett volna, ha a Metallica nu metal zenekar lett volna? Hoppá, mi?

A baranyai Hanczik Dávid, akit max. a Dirty Dawn második lemezén, a Wednesdayen ellátott dobosi munkájáról ismerhet a 'core-rajongó jóember, olyat alkotott, amiről a legtöbb metálrajongó csak álmodik: közös számot készített álmai zenekarának frontemberével. 

Dávid az utolsókat simítja debütlemezén, még csak kóstoló-koncerteket adott szólóprojektből épp kinőtt zenekarával. Pincestúdió- és numetal-fanatikus. Minden hangszert ő írt és játszott fel az ominózus számon, ami most a rockstationön is debütál. Körbekérdeztünk a háza táján, mégis hogy sikerült ez neki.