Ahogy most látszik, úgy jó ideig nem kell koncertre járnunk. Legyen az klub-, vagy arénakoncert, esetleg fesztivál, augusztus 15-ig mindenki kárhozatra van ítélve, szervező és koncertlátogató egyaránt. Így aztán nem marad más, mint a visszaemlékezés. 10 részes sorozatunkban, most minden évből 10 koncertre emlékszünk vissza a koncertbeszámolók és egy rakat fotó segítségével. Az első és második rész után most a 2012-es esztendővel folytatjuk. Természetesen kommentben jöhetnek majd azok a koncertek, amelyekre Ti is jó szívvel emlékeztek vissza az adott időszakból.

OPETH @ Budapest, Club 202, 2012. február 28.

"Természetesen a nagy klasszikusok sem maradhattak el. Face Of Melinda, Heir Apparent, Credence, The Drapery Falls, To Rid the Disease. A vége előtt nem sokkal jött az est fénypontja. A Grand Conjuration-nél tökéletesebb szám számomra nincs. Egyszerűen tökéletes harmóniák jellemzik, amitől eszemet vesztem. Mikael még mindig hihetetlen módon vált a durva hörgésről a lágy énekre, mintha ez olyan hétköznapi dolog lenne.A ráadásban pedig megkaptuk az elmaradhatatlan Deliverance-t.

A hangzásról megoszló véleményeket hallottam a koncert után, de ahol mi álltunk elől, ott nagyon hasított az egész. Ahogy Martin "Axe" Axenrot duplázott, az majd leszakította a fejemet. A gitárok gyönyörűen szóltak és mellettük az énektémák is masszívan álltak a talpukon." /Koax/  ----------------- Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek pedig ITT.

NIGHTWISH @ Budapest SportAréna, 2012. április 29.

"A "rokonok" elég sok dalt kockáztattak az új albumról, az Imaginaerumról, mely szó többször is megjelent a kivetítőn a maga fényességében. Egyúttal döntő lépést tettek a "komolyzene" felől a folk-pop irányába. A népiesség, és a "világzeneiség" az ő előadásukból nem valami autentikusan szivárog elő, talán a sok "gép" miatt. Mindegy, így is kellemes volt az I wan't my tears back, ami határozottan úgy tűnt, nem csak az én kedvencem az új anyagról. A szomszédos szektorban előbb két fiú kezdett finn zászlóval szaladgálni, majd önálló "klub" alakult ki körülöttük.

Szintén nagyon-nagyon melengette szívemet az új jazz-szám, a Slow, love, slow Csupán az volt a baj, hogy a balladisztikus nóták túlsúlyba kerültek. Mintha ezen az estén a zúzások is arról szóltak volna, hogy milyen jó lesz majd pihenni egyet a következő nótánál. Még a klasszikus Nemo is akusztikus változatban került elő. A másik gond, hogy minden nagyon és túlságosan alárendelődött a SHOWnak, a cirkusznak. Még arra sem volt lehetőség, hogy a közönség megünnepelje két dal között kedvencét, mert már küldték ránk a következő effektet. Kommunikáció helyett megtervezett monológok, párbeszédek hangzottak el csupán." /viliricsi/  ---------------------- Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek pedig ITT.

BEHEMOTH @ Budapest, Club 202, 2012. június 03.

"Az Ov Fire and Void-al kezdtek, ami szaggatott témájával tökéletes kezdés volt és jól mutatta, hogy milyen összeszokott a banda. A témákra egyszerre mozogtak és vergődtek a húrosok, ami ha műsor, ha nem, mutatja a profizmust és marha látványos. Nem sorolom fel a nótákat, de az is dicséretes, hogy a nagyobb “slágereik” mellett elővettek régebbi, mondjuk úgy kevésbé ismert nótákat és igyekeztek minden újkori albumról szemezgetni (talán asszem a Zos Kia maradt ki). Nergal ugyan nem sokat beszélt, de a zenekar meta-kommunikációja perfekt volt. Jártak keltek a színpadon, érződött, hogy a közönségnek játszanak. Az elszállósabb témák alkalmával pedig korrekt teátralitással álldogáltak. A legvégére előkerült sok egyéb kellék, ha jól láttam akkor töviskorona szerűség és vérköpés, valamint a jól ismert maszk és olyan fekete-csillogó-fiszemfaszom konfetti szerű eső, hogy az ember csak ámult. Hakni lett volna? Most komolyan, egy ember aki nemrég jött vissza a halálból és mindig mindene a zenélés volt, azt hakniból játszik? Meg különben is: ők A blackened death metal maga!" /scorn/ ---------------- Teljes koncertbeszámoló ITT. Tovább képek pedig ITT.

BLACK LABEL SOCIETY @ Budapest, PECSA, 2012. június 27.

"Még szerencse, hogy az első Ozzy-korszaka óta kedvelem a fickót és a játékstílusát, bármikor szívesen hallgatom az olyan nótáit, mint a The Blessed Hellride, a Suicide Messiah vagy az Overlord, ezúttal is csak szebb hangzásra lett volna szükség ahhoz, hogy maradéktalanul élvezni lehessen ezeket. Lényegesen hangosabban szólt a motyó, mint a „szomszédban”, de sajnos itt sem elég tisztán. A többiek közül Nick Catanese gitáros színpadi munkáján is leginkább a rutinszerűséget éreztem, a mélynövésű bőgős John DeServio és a sokadik új dobos Chad Szeliga mutatta ki igazán, hogy örömét leli a buliban." /magnetic star/ --------------------- Teljes koncertbeszámoló ITT. Tovább képek pedig ITT.

RED FANG @ Budapest, Dürer Kert, 2012. július 30.

"Nagyon okosan a végére hagyták a Wirest, a Prehistoric Dogot, ami januárban is és most is a legnagyobbat ütötte, a ráadásban pedig a Hank Is Dead-re is sor került, ami garantálta a közönség állandó válaszreakcióit. Volt egy új nóta is, ami kifejezetten tetszett elsőre. Remélem hamarosan jönnek egy új lemezzel, ami végképp meggyőzheti a kétkedőket arról, hogy a Red Fang körüli felhajtás nem egy ismert zenész ingyen reklámjának, nem egy kiadóban kuksoló rokonnak, nem az ötletes, humoros klipeknek, hanem csakis önmaguknak és a zenébe fektetett határtalan szeretetnek az egyenes következménye. A hétfő este hatalmas élmény volt a zenekarnak, közönségnek és a Phoenix Music Hungarynek, akiknek ez úton is hatalmas köszönet ezért a kiváló estért!

Ui: Meg kell említenem, hogy a koncert után a zenekar hajnalig együtt lógott a közönséggel, Bryan Giles-t még 1/4 2-kor ping-pongozni láttam több rajongóval. Szerintem ez is sok mindent elárul róluk..." /Ernő Hellacopter/ ------------------ Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek pedig ITT.

MUSE @ Budapest SportAréna, 2012. november 20.

Fotók: Réti Zsolt

"Mivel a Muse trió formációban koncertezik (na jó + 1 fő sampleres), a gigantikus színpadhoz képest picit el is törpültek tegnap este, de a látvánnyal együtt így is megtöltötték a teret. Kőprofi produkció, piramis alakot formázó ledfal, amely fel-le mozgatható. A jövő zenéje és műsora. Gépi, baromira látványos, színes, de már nem az ember áll a középpontban, hanem a technika és a technokrata ember.

Az első három lemezről is hangzottak el ugyan dalok, de a lényeg mégiscsak az új albumon illetve az előtte kiadott kettőn volt. A műsor és a hozzá kreált látvány tökéletes összhangban működött, így aki tegnap ott volt az Arénában kizárt, hogy csalódottan távozott volna." /sunthatneversets/ ---------------------- Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek pedig ITT.

KREATOR | MORBID ANGEL | NILE @ Budapest, PECSA, 2012. november 22.

"A közönséget rendesen leamortizálta a Morbid Angel, így jó páran hazafelé vették az irányt. Mondjuk azért így is maradtunk elegen, bár talán nem ez volt a legtökéletesebb párosítás ebből a szempontból. Plussz hangcuccokat is felpakoltak, úgyhogy nem túlzás, ha azt mondom, hogy fülrepesztő volt a hangerő.

Milleék becsülettel játszották a thrash-t, volt itt kérem Hodes Of Chaos, Phantom Antichrist, Death to the World, Riot Of Violance stb.. Korrekt kis csomag volt ez a koncert , több kellene Európába az ilyen típusú nagy neves körutakból, akárcsak a tengerentúlon." /Ddamm/ -------------- Teljes koncertbeszámoló ITT. Tovább képek pedig ITT, ITT és ITT.

W.A.S.P. @ Budapest, Club 202, 2012. november 27. 

"A sporteseményeket a rock koncertekkel szemben előnyben részesítők általában azzal érvelnek, hogy a zenei show-k a kiszámíthatóság miatt unalmasabbak mondjuk egy futball-derbinél. Nos, ez a vélemény W.A.S.P.-koncert esetében aligha állja meg a helyét, hiszen itt meglehetősen sok függ a főszereplő aznapi hangulatától. De ezen a november végi éjszakán – jelentem – minden a legjobb terv szerint alakult! A szakma „nagy öregje” jó kedvet, csúcsformát fogott ki. Amikor ránk meredt szigorú, „eliszkúperes” nézésével, érezhető volt, hogy kis híján elmosolyogja magát. Ehelyett inkább – szokásával ellentétben – sokat konferált, storizgatott.

Vajon melyik lehet Blackie igazi énje? – gondolkodott el az ember, és nem csupán a „the real me” című dal kapcsán. Valahol a régi „biztosíték-kiverő” nóták és a Crimson Idol között lehet félúton, talán a Headless Children album helyezkedik el a metszéspontban. Vagy – ami még valószínűbb – hiába próbál rátalálni folyamatosan ő is, nem körülhatárolható." /viliricsi/ ----------------------- Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek pedig ITT.

PARKWAY DRIVE @ Budapest, PECSA, 2012. november 29.

Fotó: Réti Zsolt

"Egy hosszabb átszerelést követően, nagyjából fél tíz körül az egész terem elsötétedve várta, hogy a Winston Mccall vezette Parkway Drive egy igazi audio-vizuális élménnyel kényeztesse el a nagyérdeműt, az elkövetkezendő nagyjából egy órában. Bevallom az ilyen volumenű bulikról sosem egyszerű a megfelelő formában írni. Egyrészt azért mert, ha elvesznék a részletekben és minden apró, de semmivel sem lényegtelenebb momentumra kitérnék, akkor a cikk élvezhetetlenül hosszúra nyúlna, ami inkább lenne fárasztó, mintsem szórakoztató. Ám, ha túlságosan is felületesre vagy tárgyilagosra sikerülne a végeredmény, akkor pedig az ég egy adta világon semmi sem tükrözné azt a helyenként akár katartikusnak is bátran nevezhető élményt, ami miatt a Parkway Drive minden egyes élő produkciójával újra és újra képes magába bolondítani, az aktuális lemezeiktől, vagy úgy egyáltalán a metalcore-hoz fűződő, egyre haloványabban pislákoló viszonyomtól függetlenül is.

Mivel magának a turnénak is az apropóját a nemrég megjelent Atlas című legújabb lemez jelentette, így azt gondoltam, hogy a szett gerincét az új matéria szerzeményei fogják alkotni, ám a gondosan összeválogatott számlistában egyaránt helyet kaptak a régebbi vonal, így a Killing With A Smile egyes dalai és a Horizons slágerei is." /Benyo/ ------------------- Teljes koncerbeszámoló ITT. További képek ITT.

FEAR FACTORY & DEVIN TOWNSEND PROJECT @ Budapest, A38, 2012. december 02.

"Leírhatatlan élmény azokat a nótákat hallani, amikre több, mint 10 éve kedvencként tekint az ember. Ráadásul az FF zenéjénél nem sok zúzásra jobban termett zene van, tökéletes év végi feszültség levezető. Minden fontos Dino+Burton lemeztől hangoztak el nóták, általában egy-egy blokkba fogva az összetartozó nótákat, nagyjából a legzúzósabbakra és a legnagyobb slágerekre koncentrálva. A Shock és Edgecrusher az Obsolete-ről, az odabaszós Powershifter a Mechanize-ről kellően felpörgette a közönséget. Bánatomra az egyik kedvenc lemezemről a Digimortal-ról pont az általában nem preferált nótákat, a Linchpin-t és az Acres of Skin-t játszották, de hát üsse kő. A nagyon régi időket is megidézték a Martyr-ral és a Scapegoat-tal, aztán jött az, amire a közönség nagyrésze várt. A Demanufacture nóták előtt Dino igyekezett is elmondani, mennyire fontos ez a lemez, mind a rajongóknak, a szakmának és nekik is. Jött is az album első három nótája, majd ráadásképp a legnagyobb slágerük a Replica, a közönség pedig egy emberként üvöltötte, hogy “I don't want to live that way!”. Nagyon jó buli volt, iszonyat odavert. Habár Devin koncertje jobban meghatott, mindkét zenekar fantasztikus élmény volt és mindketten megérdemelten vannak ott, ahol vannak." /scorn/ ---------------------- Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek pedig ITT.