Ahogy most látszik, úgy jó ideig nem kell koncertre járnunk. Legyen az klub-, vagy arénakoncert, esetleg fesztivál, augusztus 15-ig mindenki kárhozatra van ítélve, szervező és koncertlátogató egyaránt. Így aztán nem marad más, mint a visszaemlékezés. 10 részes sorozatunkban, most minden évből 10 koncertre emlékszünk vissza a koncertbeszámolók és egy rakat fotó segítségével. Az első rész után most a 2011-es esztendővel folytatjuk. Természetesen kommentben jöhetnek majd azok a koncertek, amelyekre Ti is jó szívvel emlékeztek vissza az adott időszakból.

KYUSS LIVES! @ Budapest, Petrőfi Csarnok, 2011. március 20.

Pakolj erősítőket egy furgonra, vidd ki a sivatagba, csinálj generátor party-kat, szívd rommá magad, örülj hogy létezel és legenda leszel. Legenda, de nem kőgazdag! Valahogy a Kyuss ennek a tipikus esete, kultikus zenekar lettek, anélkül, hogy igazán nagyot dobtak volna, persze, ha azt vesszük, hogy egy egész színtér létezik ma is, többek között nekik is köszönhetően, akkor a nagy dobás igazából megvolt.

Nagyon sokan, nagyon sokáig vártak arra, hogy egyszer hallhassák a Kyuss dalait élőben, erre valószínűleg elég bizonyíték, hogy a Kyuss Lives! néven turnézó csapat koncertjei abszolút telt házzal futnak Európában.

A ritmusszekcióként funkcionáló Björk-Oliveri kettős halálosan pontos volt és bár a délután még interjú-képes állapotban nem lévő basszusgitárosért aggódtunk, a koncerten nyoma sem volt a „fáradtságnak”.

John Garcia kiválóan hozta magát, bár a közönséggel való kommunikációért (illetve annak hiányáért) fekete pont jár, csakúgy mint azért, hogy nem volt Demon Cleaner. Volt viszont szinte minden azon kívül. Gardenia, Hurricane, Odyssey, Conan Troutman, Asteroid, El Rodeo, 100°, de még a Spaceship Landing-et is előkapták a ráadásban, csakúgy, mint a zárótételnek az elmaradhatatlan Green Machine-t. /sunthatneversets/ -------- Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek pedig ITT.

SLAYER/MEGADETH - Budapest SportAréna

Ismerve a két zenekar korábban nem éppen felhőtlen viszonyát igazi meglepetés volt, amikor először olvastam, hogy közös turnéra indulnak. Dave Mustaine már összeveszett mindenkivel, aki csak él és mozog és persze Kerry King sem maradt adós egy nem éppen finomkodó visszavágással. A tavalyi Big 4 turné szerencsére összehozta a zenekarokat és elsimították a nézeteltéréseiket, remélem ez így is marad, mert mi rajongók jártunk a legjobban: Slayer és Megadeth egy koncerten!

Lehet thrash metalt játszani, lehet thrash metalt jól játszani és ott van a Slayer a thrash non plus ultrája. Igazságtalanság lenne a két zenekart összehasonlítani és ezúttal a Megadeth-nek jutott a mindig hálátlan feladat, hogy a Slayer előtt lépjen fel (vagy lehet, hogy Dave Mustaine nem szeret utánuk fellépni?) a buli előtt az járt a fejemben, hogy Mustaine és csapata akár el is lophatja a show-t a Slayertől, de ezzel a brutális erővel nem lehet versenyezni, hiába a profi produkció. A megszólalásuk hibátlan volt, mint a világítás is, amely mindig fontos része egy Slayer koncertnek nem "csak úgy van". /frogfoot/ ------- Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek pedig ITT.

VOIVOD @ Budapest, Club 202, 2011. május 11.

Igazi legendás zenekarnak számítanak a kanadai progresszív thrasherek - vagy nevezzük akárhogyan is a zenéjüket -, hiszen már annyi jelzőt aggattak rájuk, hogy követni sem lehet, az egyetlen közös ezekben talán a progresszív kitétel. De ez is csak azt jelzi, hogy mennyire eredetiek és nem lehet a zenéjüket egykönnyen beskatulyázni.

Piggy sajnálatos halála irányította rájuk újra a figyelmemet és akkor kapcsoltam, hogy mennyi pótolnivalóm van, ráadásul az újabb lemezeik nem is rosszak! Még nem láttam Voivod koncertet, így nagy öröm volt számomra, hogy ismét nálunk léptek fel, ráadásul headlinerként. -------- Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek pedig ITT.

SCORPIONS @ Budapest SportAréna 2011. június 06.

Két év után a Scorpions ismét hazánkba látogatott. A rajongók számára „szomorú apropóból”. Ugyanis a majd 40 éve zakatoló banda a búcsúturnéjához érkezett. Klaus Meine és Rudolf Schenker már 60 és 70 között járnak. Ők úgy vélik, nem szabad megvárni, amíg egy rocksztár már csak a múltjából él, árnyéka önmagának és megöregedett vénemberként csak agonizál a színpadon.

Tisztességesen megtelt a Papp László Sportaréna. Azért ahhoz képest, hogy a vasárnapi Joe Cocker-en, csak 4-5 ezer ember volt, most 12.000-en gondolták úgy, hogy személyesen is búcsút vesznek a 80-as évek egyik – ha nem a legjobb hard & heavy zenekarától, a Scorpions-tól. Nagyon sok fiatalt lehetett látni a közönség soraiban, akik a zenekar pólójában ugyanúgy énekelték a számokat. Pedig valószínűleg ők még nem is éltek, amikor a banda a csúcsra ért a Love At First Sting magjelenése után (1984). Ez is azt mutatja, hogy van még igény a minőségi rockzenére. Ahogy Kottak háta is mutatja…Rock And Roll Forever! /Lukács Krisztián/ ------ Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek pedig ITT.

ROGER WATERS, The Wall @ Budapest SportAréna, 2011. június 22.

Valószínűleg kevés tökéletesebb koncept-albumot írtak az újkori zenetörténetben, mint a Pink Floyd The Wall című klasszikusa. A kicsit öntörvényű és néha diktátor Roger Waters művéből közel 30 millió darabot adtak el világszerte, 11-szeres platina lemez, mégis maga az album, mint előadás a világ színpadain nagyon kevésszer fordult meg eddig.

A látványvilág egyszerre sokkoló és pazar. Minden szín, figura, mozzanat a helyén. A nagy alakok, a hatalmas fal, a mindent uraló zene szinte agyonnyomja az embert. Ember. Az előadás nem emberközpontú, még maga Roger Waters is eltörpült a gigantikus díszletekben. Külön ódát érdemelnek az emeletnyi makettek. Mintha élő személyiséggé válnának a zene ütemeire. A szokásos malac most nem rózsaszín hanem sötét tónusú vaddisznó, ami kábé 8 méteres és az állóhely fölött lebeg és úszik a levegőben.

Mondhatnám, malaca volt, aki látta. De igazából könyvek, összeállítások születnek arról, mik azok a művek, könyvek, lemezek, filmek amiket halálunk előtt érdemes megnézni. Hát ez az előadás ilyen volt!. Csak nem egy 50-es listára való, hanem mondjuk egy 5-ösre. /Réti Zsolt/ -------- Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek pedig ITT.

DEFTONES @ Sziget Fesztivál, 2011. augusztus 12.

Fotók: Réti Zsolt

Jó pár éve megfogadtam, hogy a Sziget Fesztiválra még egyszer el nem megyek. Persze ez is egy olyan felelőtlen kijelentés, amelyben az első agilis szándék hamarosan lankadt minden nyár elérkeztével. Ez mondjuk annak is köszönhető volt, hogy már csak az emlékeink mély bugyraiban leledzik az az éra, amikor a Sziget egy évente megrendezett Faithless, és Morcheba húzónevekkel hájpoltatott vurstli volt. Mondjuk a vurstli hangulat az még mindig megvan, de legalább olyan bandák csinálják hozzá a cirkuszt, mint a Deftones, vagy a The Haunted, ha csak rock ügyileg nézzük a dolgokat. Mondjuk az nem is lehetett volna számomra kérdés, hogy mi legyen az esti program. A Deftones 2006-os bulija nekem kimaradt, ami nagy szívfájdalmam is volt, de ez hála idén orvosolhatóvá vált.

A Deftonesról az a kép élt rólam, hogy egy, az átlagosnál kicsivel jobb nu metál banda, hatalmas energiákkal. Később persze változott a véleményem, de most gyökeresen. Chino Moreno ugyan kifejezetten aktívnak bizonyult az este folyamán, hol a bal, hol a jobb oldali erősítőknél tűnt fel, hol a közönség előtt. De a legnagyobb meglepetés számomra még is Chino hangja volt. Sokszor merült fel a kérdés, hogy tulajdonképpen tud-e jól énekelni, vagy sem. Most kiderült, hogy bizony tud. Ez a legjobban az újabb album nótáinál jött ki (Diamond Eyes, You’ve Seen The Butcher, Sextape), de a régebbi dolgaiknál kicsit furcsa volt tökéletesen előadott éneket hallani. A My Own Summer, Engine no. 9, Change (In The House Of Flies) szintű számoknál hiányoltam, azt az előadás módot, ami ugyan nem volt professzionális, de ellensúlyozva volt azzal az érzelem bombával, ami most nem pukkant olyan nagyot. Profizmus volt itt kérem szépen! /RaczUr/ --------- Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek pedig ITT.

IN FLAMES @ Budapest, Club 202., 2011. szeptember 25.

Vasárnap este Budapesten adott koncertet a svéd In Flames. A zenekar irtózatos húzónév a mai napig. Ezt bizonyította az is, hogy a vasárnap esti időpont (és a magyar pénztárcákhoz kissé borsos jegyárak) ellenére gond nélkül megtelt az ex-Wigwam. Ettől függetlenül, azt gondolom, senki nem bánta meg, aki a tiszteletét tette a Fehérvári úton. Andersék megszolgálták a jegyár utolsó forintját is.

Magam sem tudnám elmondani pontosan, hogy mi az In Flames titka, hogy mitől jobbak, mint a teljesen telített dallamos death/metalcore piac bandáinak többsége. De jobbak. Sőt, élnek és virulnak, Jesper nélkül is, és nem úgy tűnt, mintha egyhamar leállna a gépezet. /Norbert K/ -------- Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek pedig ITT.

RAMMSTEIN @ Budapest SportAréna, 2011. november 10.

Tegye fel a kezét az aki a 90-es évek végén azt gondolta, hogy jó 10 évvel később a Rammstein intézmény lesz. Szerintem kevesen szavaztak volna erre. Ma már az is elmegy Rammstein koncertre, aki maximum három dalcímet bír felsorolni, elég ma az, hogy élőben elégetnek minimum vagy 200 liter kerozint, olyan színpadi show-elemeket használnak, mint senki más, hogy provokatívak, mindig szolgáltatnak valami témát, egyszóval eredetiek. Annak ellenére azok, hogy valószínűleg zenéjükre jóval többen gyakoroltak hatást, mint amennyire Ők fognak másokéra.

A show-elemek egyébként nagyobb változásokon a tavaly márciusi koncert óta nem mentek át, akkor és ugyanott gyulladtak fel a lángok, robbantak a petárdák és a tűzijátékok, és Till Lindemann is ugyanúgy főzte meg egy bazi nagy üstben a billentyűst Flake-t a Mein Teil alatt egy gigantikus lángszóró segítségével , mint másfél évvel ezelőtt.

20 dal szinte pontosan két órában, égő mikrofon állvánnyal és gitárokkal, lángokat okádó négyméteres angyalszárnyakkal, szikra esővel és óriás-ventilátorral, konfettiesővel és vizelő műpénisszel, valamint milliméter pontosan beállított effektekkel. /sunthatneversets/ --------- Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek ITT és ITT.

AMON AMARTH / AS I LAY DYING / SEPTICFLESH @ Budapest, Club 202, 2011. november 21.

November végén nem mindennapi összeállítású turné érte el Magyarországot: az északi „viking metal” legnagyobb bandája, a svéd Amon Amarth és az amerikai metalcore hullám éllovasa, az As I Lay Dying fogott össze egy brutális koncertsorozat erejéig. A görög Septicflesh-sel kiegészülve november 21-én a budapesti Club 202-re mérnek kíméletlen csapást.

Noha maguk a tagok nem szeretik különösebben a bekategorizálásokat, mégis kijelenthetjük, hogy a svéd Amon Amarth zenekar elsősorban a viking metal jeles képviselőjeként vált híressé. Ebből a szempontból első ránézésre talán furcsának tűnt a Surtur Rising nevű turnéjuk szereplőgárdája, hiszen sem az As I Lay Dying, sem a Septicflesh nem a tartozik az északi harcos népek mitológiájából merítő együttesek közé.

A koncertsorozaton egy hasonlóan nagy sikerű zenekar kíséri el a vikingeket az As I Lay Dying személyében. A Grammy-jelölést is begyűjtő amerikai metalcore csapat sikerét jól jelzi, hogy a tengerentúlon képesek voltak - a nem éppen rádióbarát zenéjükkel - az egészen elképesztőnek tűnő 1.000.000 darabos eladott lemezszámot is túllépni. A 10 éves évfordulójukkal karrierjük fordulóponthoz ért, amit egy ennek tiszteletére kiadott albummal (Decas) és nagyszabású turnéval ünnepeltek. Egyértelműen nagy bulira és igazi slágerparádéra készülhettek a budapesti koncerten is!  /sunthatneversets/ ------- A koncertről képek ITT.

MORBID ANGEL @ Budapest, Club 202, 2011. november 27.

A pörgős témák mellett nagy örömömre előkerültek a brutálisan súlyos lassú nóták is, pl Where The Slime Live vagy a God Of Emptiness, vagy olyan ősrégi trash-es témák mint az Angel Of Disease. A legtöbbet egyébként a minden idők legtöbbet eladott death metal lemezéről, a Covenant-ról játszották és az első Altars of Madness-ről. Látszott, hogy a közönségnek is erre van a leginkább igénye, ezekre indult be főleg a nép. Az új albumról csak az Existo Vulgoré és a Nevermore került elő. Nagy bánatomra. Emiatt kicsit szomorú vagyok, mert amilyen bevállalós volt a zenekar az albumon, annyira “biztonságos” volt a koncert. Még az egyetlen elkurvult nótát, az újabb koncerteken is játszott I Am Morbid-ot is elvették tőlünk! Persze egy ilyen bő katalógusú zenekarnál elkerülhetetlen úgy eljönni, hogy ne lenne az embernek hiányérzete, de ha az új albumot nem nézzük, akkor is kimaradt sok finomság, mint a Dominate, Blessed Are The Sick, Heaving Earth, Nothing is Not. A Steve Tucker-ös időkből egyetlen egy nótát vettek elő. De így sem panaszkodhatunk, hiába hallgatná az ember reggelig őket, bőven kitettek magukért, hiszen 17 kemény dalt toltak le. Bónusz elénekelhettük a Happy Birthday-t Tim Yeung-nak, aki tegnap lett 32 éves. Szóval itt jár most a zenekar, én azért remélem kicsit bevállalósabbak lesznek a következő koncerten. /scorn/ --------- Teljes koncertbeszámoló ITT. További képek pedig ITT.