Az ausztrál black/thrasherek diszkográfiáját kevésbé ismerő hallgatók lelkesedését gyorsan le kell hűtenem, ugyanis a Terror Abraxas nem a tavalyelőtti, amúgy kiváló Never Surrender folytatása, hanem egy eredendően 2003-as keltezésű kislemez. A frontember K.K. Warslut és mindenkori társai - jelen esetben Shrapnel gitáros és Mersus ütős - a jóízlés határain belül és azon túl (lásd pl. az …of Wolves, Women & War kislemezük borítóképét) ebben a megújulásra képtelen, mélyen a ’80-as évek közepén gyökerező irányzatban mindig minőségi felvételekkel jelentkeztek.
A barbárok a limitált eszköztár ellenére az 1994-es alapítás óta képesek olyan fogós dalokkal előállni, amiket nyilvánvalóan a korai Venom, Sodom, Hellhammer és Bathory eszköztárából gyúrnak, mégsem egyes ősi szerzemények kópiái, sőt az azokkal való összehasonlításban is állják a sarat. A 2003-as keltezésű – korábban CD és vinyl formátumokat már megélt - EP-t a tavalyi kerek jubileum tiszteletére a német Messe Noire Productions mindkét oldalon azonos műsorral kazetta változatban is megjelentette.
A Terror Abraxas egyébként a harmadik nagylemezről lemaradt dalok gyűjteménye volt, de az akkor épp trióban üzemelő formáció nem a resztlit gereblyézte össze. A húsz perc körüli anyagon négy saját szerzemény és egy feldolgozás kapott helyet. Ausztráliánál maradva, a Deströyer 666 esetében is el lehet sütni azt, az AC/DC kapcsán sokat puffogtatott közhelyet, miszerint, ha egyik lemezüket hallottad, mindet ismered. Gyorsan hozzáteszem, hogy a vájtfülűek Warsluték esetében is hallják, hallani vélik a különbségeket.
A bárdolatlan ős-thrash tételek tehát automatikusan nem feleltethetők meg öncélú pusztításoknak, noha magvas gondolatokat sem feltétlenül errefelé kell keresgélni. Warslut a dalszövegeket minden bizonnyal Tom Angelripper párlapos kéziszótárából ollózta össze. A kezdő páros, vagyis a Breed Apart és a Those Who Dare Beyond attakja után a Trialed By Fire nagyeposza bizonyítja, hogy a Deströyer 666 kreatívan is képes állni ehhez, a kreativitást amúgy nem igénylő zsánerhez. A záró Terror harcba hívó szövege pedig Joey DeMaio-nak is becsületére válna.
A fémharcosok a kiadvány bónuszaként az általam előzőleg nem ismert Wendy Rule Prometheus című szerzeményét vezetik elő. A – mint számomra utóbb kiderült – honfitárs hölggyel zenei kapcsolatuk ugyan nincs, ideológiai annál inkább, a spiritualista előadó ugyanis a modern pogányság elkötelezett szószólója.
A német kiadó által gondozott kazetta október elején háromszáz példányra limitálva jelent meg, a három paneles borító pedig a szükséges háttérinfók és a kötelező zenekari fotók mellett a dalszövegeket is tartalmazza. A kerek évfordulóhoz méltó tisztelgés; speciális jellege miatt, két évtized távlatából a pontozásnak most nem látom létjogosultságát. Aki megszólítva érzi magát, a hanghordozót a kiadó elérhetőségén (info.messenoireproductions@gmail.com) keresztül pontszámtól függetlenül is bátran keresheti!
