Akiért a harangok szólnak…De most nem, nem a Metallicáról lesz szól. Meghalt a király, éljen a király! A pokol harangjai felcsendültek és visszatérünk az egyszerű, sötét dolgokhoz. Hihetetlen, de negyvenöt éves lesz az az album, amiről mindenki azt gondolhatta annak idején könnyűszerrel, hogy hatalmas bukás lesz. Itt a Back In Black simogatója!

A Ghost akárhogy is nézzük, de a rock-metal 21. századi történetének egyik megkerülhetetlen zenekara lett. Tobias Forge a sátánista pápával és a névtelen lelkeivel történelmet írt, nem is akármilyet. A rövid időn belül stadionokat volt képes megtölteni az okkult zenével a svéd zenész, akinek csillaga azóta is fényesen ragyog. Noha a régi dalok már nem kerülnek annyira előtérbe azért most mégis meg emlékezünk a vízválasztó harmadik albumról, a Meliora-ról.

Hölgyeim és uraim, két éves kihagyás után a PanterA (lehet, hogy utoljára) de holnap ellátogat kis hazánkba. Pár héttel ezelőtt már megosztottunk veletek egy cikket, amiben benne volt, hogy mi milyen dalokra is lennénk ismét kíváncsiak a zenekartól. Most azonban úgy gondoljuk, hogy ennél a vasárnapnál, nincs is jobb alkalom, mint megemlékezzünk a zenekar huszonötéves, utolsó albumáról. 2000 március 21-én jelent meg a Reinventing The Steel, ami mindenképpen lezárt egy korszakot. Holnap találkozunk!

Hihetetlen, hogy tizenöt éves a Deftones egyik, ha nem a legjobb albuma. Az is megmagyarázhatatlan szinte, hogy egy ilyen tragédia után a zenekar az egyik legpozitívabb albumát pakolta le az asztalra. Hölgyeim, uraim! Emeljük poharunkat a 2010-ben megjelent Diamond Eyes-ra!

És aztán eltelt egy év és hazánk egyik legegyedibb zenekara újabb albummal jelentkezett. Húsz évvel ezelőtt az Isten Háta Mögött egy évvel a Rosenkreutz Kémiai Menyegzője után kihozott egy újabb lemezt aminek a címe A Szokásos Hátborzongató Kora Reggeli Ordítás lett. Azóta mi már nemcsak, hogy megszoktuk, de el is várjuk, hogy a zenekar ordítson reggelente a fülünkbe. Most éppen vasárnap van, megint ezzel a lemezzel akarom pótolni a pótolhatatlant….

Negyven éves a világ egyik legjobb lemeze, alap, hogy még mielőtt véget érne az év megemlékezünk róla. Sokáig húztam, halasztottam a cikk megírását, de egy unalmas hétfő délelőtt csak befejezésre került. Nézzük meg együtt, hogy milyen is a Metallica második albuma a Ride The Lightning!

Az Isten Háta Mögött egy megkerülhetetlen zenekara a haza rock/metal történelemnek. Az érthetetlen, megfoghatatlan szövegek, a legdurvább stoner/psy/doom/sludge meg még ki tudja milyen riffekkel fűszerezve egy olyan korszakban érkezett, amit azóta is csak visszasírni tudunk. Ami pedig teljességgel lehetetlen, hogy a zenekar első lemeze dupla születésnapot ünnepel idén, hiszen az eredeti kiadás már húsz az újrakiadás pedig tizenöt éves lett. Még hihetetlenebb, hogy sikerült a zenekar három egykori tagját rábírni arra, hogy miközben elmélkedünk és simogatjuk az albumot, válaszoljanak pár kérdésre. Itt van a Rosenkurtz Kémiai Menyegzője.

A The Haunted az én korosztályomnak pont az a zenekar volt, ami kicsit olyan megfoghatatlan volt a nagy zenei dömpingben. Nekem is idő kellett mire felfedeztem magamnak a zenekart, és még volt akkora szerencsém, hogy elkapjam őket a megboldogult Metal színpadon a Szigeten, amikor is a Deftones előtt játszottak. De mire akarok kilyukadni? Idén húsz éves a zenekar egyik legjobb albuma, a rEVOLVEr.

Tizenkilenc éve jelent meg a Deftones ritkasággyűjteménye, a beszédes című B-sides & Rarities. A pakk most egy hivatalos vinyl újrakiadást kapott, ennek apropóján pedig érdemes megnézni, mit is „tud” ez az anyag, meg amúgy is: miről van itt szó?

 Az Alice In Chains legenda. A legendák pedig soha nem halnak meg. Noha a grunge megkerülhetetlen, ikonikus zenekara tizennégy évig tetszhalott állapotban volt, 2009-ben visszatértek és visszahelyezték magukat a rock/metal zene térképre. Mi az, hogy visszahelyezték? Elsöpörtek mindent és hangosan ordítottak, hogy még élünk! Tizenöt éves a visszatérő album, a Black Gives Way To Blue.

Hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a Green Day feltámadt hamvaiból és meghódította (újra) az egész világot. Pedig eltelt azóta húsz év, felnőtt egy generáció és ez pont elég indok, hogy megemlékezzünk az American Idiotról!

Sok zenekar, ha eléggé kitartó elérkeznek ahhoz a ponthoz, amikor megtörténik az a bizonyos nagy áttörés. A Lamb Of God mindig is egy szélsőséges, nehezen emészthető zene volt, de a negyedik albumukkal elérték azt, amire mindig is vágytak. Hihetetlen, de húsz éves az Ashes of the Wake.

Eszméletlen, hogy az elmúlt években mennyi klasszikus album ünnepli a jubileumát. Ezek közé idén a Machine Head is csatlakozik, ugyanis idén harminc éves a Burn My Eyes, de erről majd máskor. Most maradjunk a zenekar egyik legvitatottabb lemezénél a The Burning Rednél, ugyanis ez a lemez is negyedszázados lett.

Szerintem, nincs a földön olyan rock zenét szerető ember, aki ne találkozott volna a Highway To Hell–el. Egy olyan ikonikus dalról beszélünk, mint a Paranoid vagy az Enter Sandman. Egyszer biztos, hogy hallotta mindenki az életben. Hihetetlen, de az uniformisba bújt Angus Young és csapata negyvenöt éve hozták ki a legendás albumot, amin utoljára hallhattuk Bon Scott énekest. Nosztalgiázzunk egy kicsit a pokol felé vezető úton!

Szinte hihetetlen, de pár hete volt hat éve annak, hogy Vinnie Paul itt hagyott minket, hogy újra a tesójával zenélhessen és együtt igyák literszám az alkoholt. Ez a Hellyeah-s albumsimogató az ő aktív munkássága előtt tiszteleg. Remélem, hogy odaát is olyan keményen nyomja a kettő-négyet.

A banda történetében sorsdöntő. Rendkívüli jelentőségű. Óriási nyomás alatt készült. Mérföldkő az együttes pályafutásában. Általában ezek a mondatok azok, melyek egy lemezkritika alapjait képezik. Ez az az eset, amikor nem csak színező közhelyekként funkcionálnak, hanem nagyon is valóságosak az éppen ma harminc éve megjelent Helloween album, a Master of the Rings vonatkozásában.

Számomra teljesen hihetetlen, de tíz éves lett az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró album, ami a 2010-es években született. A Monolord, Empress Rising albuma áprilisban múlt tíz éves, amit mi sem tudnánk jobban ünnepelni, minthogy neki megyünk újra a daloknak!  Hogy is volt ez tíz évvel ezelőtt?

A Blind Myselfet és Tóth Gergely mindenen átívelő kitartását senkinek nem kell bemutatni, aki szereti a hazai metal zenét. Mindenki bízott benne, hogy a zenekar eléri azt, amiről sokan csak álmodnak. Ehelyett a zenekar az ötödik albumával nyomatott egy nagy középső ujjat, száznyolcvan fokos fordulatot vett és megalkotta 2009-re az azóta már kultikussá vált Budapest, 7 fok, Eső-t.

Alig akarom elhinni, hogy már harminc éve annak, hogy mindannyian elindultunk a sivatagba. Ez az utazás, ami azóta is tart, hol rövidebb, hol hosszabb ideig, de az egészen biztos, hogyha egyszer részt vettél rajta, akkor újra vissza fogsz térni. Ünnepeljük együtt a Kyuss legendás, Welcome To Sky Valley albumát.

Az Alice In Chains egy tipikusan olyan zenekar, akit az apróbb hibáival is imádunk. Akikről nem tudjuk elképzelni, hogy valaha is lehetnek boldogok, elégedettek, vagy szar arcok. Egyszerűen egy olyan zenekar, akit a maga búskomor ábrázatával együtt imádunk. Hiszen arról énekelnek, amit mi is átélünk, ha nem is nap, mint nap, de bizonyos időszakonként biztos. Harminc éves a zenekar leghíresebb EP-je.