Amikor leülök írni egy lemezről úgy hiszem fontos, hogy szerepeljen a bevezetőben néhány sor, ami bemutatja kicsit a zenekart. Én most mégis önmagam bemutatásával kezdeném ezt az első pár sort. Mert mielőtt bármit is írnék, muszáj beismernem, hogy mennyire korlátolt vagyok. Ugyanis aki skatulyákban gondolkodik, és az előítéleteire hallgat, arra ezt a kifejezést szokták használni. Ez a pofonerős szembesülés pedig pontosan az ír
Primordial új lemeze kapcsán csattant az arcomba megint. Hét korábbi lemezük mellett slisszoltam el, és néztem direkt félre, csak mert a pagan, folk, illetve black jelzőkkel voltak felcímkézve. Ezen stílusok képviselői elé jómagam pedig húztam valamikor a kilencvenes évek közepe táján egy vaskos falat, amin azt hiszem az említett banda most megjelenő nyolcadik
Where Greater Men Have Fallen című albuma tudta átfúrni magát azóta először, és tanított meg arra, mennyi értékes dolog mehet el mellettem az életben, ha nem tudok nyitott maradni.