
A Ballbreaker nagyon sokáig az egyik kedvenc AC/DC albumom volt. Nem is tudom, hogy miért szerettem annyira, miért állt ennyire közel a szívemhez. Volt benne valami különlegesség, ami magával ragadott miközben én a hetedik életév felé trappoltam. Na, de milyen így harminc év távlatából ez a lemez? Simogassuk meg és kiderül, hogy harap-e még?


Megkezdte a Power Up nevű európai turnéját a legendás AC/DC. Az öreg rockerek igazán kemény huszonnégy dalos setlisttel készültek a rajongóknak. A turné különlegessége, hogy legutoljára 2016-ban vette nyakába a világot az ausztrál zenekar. A turné, laza hatvankétezer ember előtt indult el, nézzetek videókat, mi is csak csorgatjuk a nyálunkat. 


Kiskarácsony, nagy idegesség, kapkodás... kinek hiányzik ez? Mivel az ünnep már régen kifordult önmagából és elvesztette az eredeti fényét és jelentőségét, így az itt felsorakoztatott rockdalok egy része is kifacsarja ezt a témakört, viszont vannak benne olyanok is, amik szó szerint ideális aláfestései lehetnek egy ünnepi ajándéknyitogatásnak.
Magyar idő szerint ma hajnalban ér, ért véget a Power Trip fesztivál Kaliforniában, ahol olyan "kis" zenekarok biztosították a szórakozást a hétvége alatt, mint az Iron Maiden, a Guns N' Roses, a Judas Priest, az AC/DC, a Tool és a Metallica. Míg a zenekarok nagy része úgymond szokásos műsorral készült, a hét év után a deszkákra visszatérő AC/DC azért rendesen odatette magát. A két óránál hosszabb, huszonnégy dalos műsorba egy rakat érdekességet pakoltak be, mutatjuk, hogy miket is játszottak.
Lesz mit lapozgatnia a zenerajongóknak, az már szent! Egy egész sor olvasmány lát majd napvilágot az év folyamán, ezek között ott lesz Brian Johnson (AC/DC) és Rob Halford (Judas Priest) önéletrajza, valamint a Led Zeppelin és a Pink Floyd karrierjét összefoglaló album is ott figyelhet az igazán lelkesek polcán - nem megfeledkezve arról, hogy a
Senki nem kezdi nagyban, főleg ritkán töltenek be olyan nagy űrt amatőrökkel, mint Bon Scotté volt. Ennek megfelelően Brian Johnson már színpadedzett emberként szállt be az AC/DC-be, de hogy hogyan is nyomta előtte? Nos, a lent látható két filmből ez is kiderül! Elsőre talán fura lehet, hogy teljesen más hangképzéssel nyomja, mint később megszoktuk, de annyi baj legyen! Időgépbe be, irány 1973 és 1975, a színpadon a Geordie!
Van az örömnek az a szintje, amikor a bősz lendületben egy alkalmi feldolgozás-zenekart csinálsz. Igen, van! Nem sűrűn, de előfordul. Erre példa az Athletic Bilbao focistáinak ad hoc muzsikus kara, akik az AC/DC egyik legnagyobb slágerével, a Highway To Hellel, illetve annak eljátszásával ünnepelték meg, hogy egy hosszabbításgóllal legyűrték a Barcelonát a Spanyol Szuperkupában. A slágerlistákra biztos nem férnek majd fel, de nem is azért jött ez össze!