A halál és a halál témájának körüljárása valamiért a metalzene egyik tartóoszlopa. Alig találni olyan előadót, akinél ne kerülne elő ez a témakör, így a mostani Metalhead Box sem szűkölködik ebben. A menüben ezúttal is nagy legendák és király underground cuccok!

A Left to Die a legendás Death hagyatékát viszi tovább korábbi Death tagokkal közösen. A Budapestre augusztus 5-én, az Analog Music Hallba érkező turné során a Leprosy album lesz a középpontban.

Két vendéggel közösen dolgozta fel a Death klasszikus dalát a nemrégiben visszatért Dååth. A már harminc éves, eredetileg az Individual Thought Patterns nagylemezen megjelent The Philosopher modernebb köntöst kapott átiratában Dan Sugarman (Ice Nine Kills, As Blood Runs Black) és Rafael Trujillo (Obsidious) segít be az atlantaiaknak, mutatjuk hogy sikerült!

Újabb dalt mutatott a december 13-án megjelenő koncertalbumáról a Deathorchestra. A Death dalait szimfonikus körítéssel előadó orosz kollaboráció, ami a Buicide és az Olympic Symphony Orchestra összefogásából jött létre, a Pull The Plugot mutatta meg a 2019. május 4-én rögzített előadásából, ez a Voice Of The Soul és a Spirit Crusher felvétele mellett az alábbiakban található meg. A teljes lemez Symphony Of Death címen lesz majd elérhető.

Controlled címen itt a második Act Of Denial-szám. Ha ez eddig semmi különösebbet nem mondana, akkor mondjuk a névsort, kik is keltik a zajt ebben a formációban: Björn "Speed" Strid (Soilwork, The Night Flight Orchestra), Vojan "Voi Cox" Koceić (Koziak, Victim), Nikola "Luger" Bartulić (ex-Benighted, Koziak), Steve DiGiorgio (Testament, Charred Walls of the Damned, ex-Death), Kerim "Krimh" Lechner (Septicflesh, ex-Decapitated) és John Lönnmyr (The Night Flight Orchestra). Így máris ízesebb, mi? Akkor már csak meg kell hallgatni a két eddig kiadott trekket, ha rákapnátok, a nagylemezük, a Negative pedig már készül... Igaz, egyelőre nem tudni, mikor lesz elérhető.

A Revolver szereti bevonni az olvasóit az oldal szerkesztésébe, rendszerint megszavaztatja a kedvenceket, legjobbakat, hasonlókat. A neves zenei híroldal ezúttal arra kérte meg a lelkesebb felhasználókat, hogy ugyan mondják már el: mik a kedvenc "utolsó lemezeik", azaz azok a korongok, amelyeket végül (szándékosan, vagy a sors fintora miatt) az utolsó teljes értékű, azaz nem válogatás-, nem koncert-, nem ritkaság-, hanem sorlemeznek állított be a történelem. Persze mint mindennel, ezzel is lehet vitatkozni (erre vannak a listák, haha), de egy biztos: az ötös sorban azért elég remek alkotásokat lehet találni. Vitatkozni, egyet nem érteni ér!

Kis kihagyás után, de végre új részt adott ki a Relapse a Death Non:Analog – On:Stage Series című sorozatához. A Death különböző turnéin felvett, viszont eddig kiadatlan felvételek közül most a Leprosy kanyarjáról került elő egy anyag, ezt 1988. december 3-án rögzítették New Rochelle-ben - benne természetesen minden akkori kötelezővel.

Pár éve Magyarországon is megfordult a volt Death-tagokat tömörítő csapat, a Death To All. A Steve DiGiorgio, Bobby Koeble és Gene Hoglan tudását tömörítő formációban Max Phelps énekel és gitározik, ez a négyes készített most egy karantén-feldolgozást az Individual Through Patterns egyik dalremekét, az Overactive Imaginationhöz.

Ezúttal nem egységes bulival, hanem a Spiritual Healing és a Human turnéjáról összeszedett felvétel-válogatással kedveskedett a Death rajongóknak a Relapse Records. A nyolcdalos csomag lentebb meg is hallgatható, a metaltörténeti jelentőségét valószínűleg senki sem kérdőjelezi meg. A Non Analog névre keresztelt sorozatban már több koncertet is bemutatott a kiadó, természetesen különböző minőségben, eltérő korszakokból szemezgetve.

Folytatódik a Non Analog - On Stage Series, amiben korábban ki nem adott Death koncerteket tesz közzé a csapat kiadója, a Relapse Records. A legfrissebb részben, ami a Showcase Theater, CA 07-14-1995 címet kapta, a Symbolic turnéját eleveníti fel, a helyszín Corona városa.

Újabb résszel gyarapodott a Non Analog - On Stage Series, mely korábbi Death koncertek digitális formában történő kiadásával igyekszik könnyebbé tenni a mindennapokat. A legfrissebb felvétel 1990. szeptember 10-én lett rögzítve, a helyszín Tijuana, a tízdalos, ötven perces szörnyeteg a Spiritual Healing turnéját eleveníti fel.

A Death Non Analog - On Stage Series sorozat második fejezeteként egy 1987. április 28-án adott koncertet túrt elő a Relapse Records. A buli egy hónappal a debütlemez, a Scream Bloody Gore kiadása előtt lett rögzítve, így talán sejthető, honnan is jött a dalok nagy része. A Főnök teljesítményét mutatja, hogy már ekkor előkerült két nóta a Leprosy-ról is!

A Death minden korszakából és felállásából való koncertfelvételekkel igyekszik csökkenteni az otthonlét fájdalmát a Relapse Records. A kiadó elsőként a csapat 1995. június 22-i montreali buliját mutatta meg az egyébként Death: Non Analog – On Stage Series címre keresztelt sorozat keretein belül, melyen Chuck Schuldiner mellett Gene Hoglan, Kelly Conlon és Bobby Koelble játszotta az örökzöldeket.

Ha gondolkodtál volna valaha azon, hogy milyen lenne néhány klasszikus metaldal 80-as évekbeli szintizene köntösben, akkor mostantól nem kell tovább kínozni az agytekervényeidet: Musa Tariq ugyanis pont ezekre specializálódott. Lentebb a Candlemass Solitudeját, a Death Evil Deadjét, a Metallica For Whom The Bell Tollsját, és a Burzum Dunkelheitját hallhatjátok ilyesfajta átiratban, a végeredmény magáért beszél.

Pénteken fog DVD-s kiadást kapni a Deathről, illetve egész pontosan Chuck Schuldinerről (bár a kettő majdnem ugyanaz) készült dokumentumfilm, a Death By Metal. A filmről, mely Chuck életének bemutatása mellett interjúkat, ritka felvételeket és demókat is tartalmaz majd, lentebb találtok egy előzetest.

Nem most volt, nem is jó minőségű a felvétel, de azért csak meglett örökítve, amikor a Death a Schuldiner / Locicero / DiGiorgio / Hoglan felállásban eljátszotta a Slayer-féle Black Magicet. Az egész 1993-ban történt, szerintünk sok hozzáfűznivalót nem igényel a történet.

A Death szerepét és súlyát nem lehet megkérdőjelezni a metalzenén belül, hogy is lehetne. Chuck Schuldiner halálával értelemszerűen a csapat életműve is beteljesedett, viszont a klasszikusok továbbra is itt vannak nekünk. Ezek közül hármat, a harminc éves Leprosyt, a negyedszázados Individual Though Patternst, valamint a legutolsó The Sound Of Perseverancet most a Relapse újra ki fogja adni vinylen, mind a három anyaghoz hozzácsapva egy bónusz lemezt, rajta mindenféle finomságokkal.

Nem kellett hozzá hosszú idő, hogy befusson 2017 első underground death / doom anyaga, a német Nailed To Obscurity King Delusion című harmadik albuma. A német sötét undergroundból az utóbbi időben több nagyon kellemes meglepetés is előkerült (Der Weg Einer Freiheit, Weedruid, Samsara Blues Experiment…), így azt gondoltam, hogy a King Delusion is megér egy próbát. Az első hallgatás után pedig olyasmit gondolok, mint a népmesei varga a király előtt: igazam is volt, meg nem is.

A rock- és metalzene, annak alágazatai, oldalhajtásai sokáig a konzervatív kispolgárok első számú közellensége volt. Erre sokat rájátszott a zenekarok kinézete, a hosszú haj, bőrruci és egyéb kiegészítők, de a megjelent nagylemezek borítói is próbálták felnyomni a kisgyerekes anyák vérnyomását, amennyire csak lehet. A felélem- és undorkeltés sokszor be is jött, néhány frontrajz/kép pedig egyenesen kultikus státuszba emelkedett az évek folyamán az általuk jótékonyan eltakart zenékkel együtt. Ezek közül a képek közül mazsolázgattunk nektek össze párat.

1991. Még tombol a hajmetal, a Guns N' Roses mánia bekebelezi a világot, a Black Sabbath újra Dioval az élen tolja egy kis ideig, az AC/DC a The Razor's Edge-t turnéztatja, felfutóban a grunge. Több, ma már legendás lemez látott napvilágot ebben az évben, aki már akkor is "élte" a rockzenét, izgalmas korszakot tudhatott magáénak. De lássuk, milyen, mára már kultikussá érő korongok láttak napvilágot ebben az évben? Nektek mik a kedvenceitek ebből az évből? Mi maradt le, mit hagynátok ki ebből a felsorolásból?